|
Hová gurul az állam pénze?
Közpénzek felhasználása gazdasági előnyszerzés céljára
Az indonéziai befektetési ügy és az iraki államadósság hordaléka
A Megvan az adófizetők pénze? c. a szocialisták indonéziai befektetéseiről szóló
írásom kapcsán egy új gondolat merült föl bennem, de nem akartam az eredeti cikkben annyira elkalandozni.
Alább is az állampénzek magáncélú felhasználását taglalom, de ezúttal más
szempontból.
Az ügy tehát
úgy kezdődött, hogy Gyurcsányék 2005 január 3-án segélyt küldenek a cunami
súlytotta térségbe, majd január 5-én 4
milliárd forint, (akkori áron több mint 18 millió USD) segélyhitelt
ajánlanak föl helyreállítási célokra.
(Számomra kissé furcsa fogalom ez a segélyhitel,
itt olvastam róla először.)
A külső
szemlélő számára a kormány emberbaráti cselekedeteként értékelhető, és
helyeslendő eset ott válik átlátszóvá, hogy ugyanekkor az erdélyi
árvízkárosultaknak egy árva centet nem adtak. Ebből látszik, hogy a 80
millióért, majd a 4 millárdért cserébe vártak valamit, az összegek a szocialisták privát gazdasági számításainak céljait
szolgálták. Nem a cunami áldozatain akartak vele segíteni, hanem saját
befektetéseik előtt a terepet megpuhítandó ajánlották fel az összegeket.
2005 júliusában aztán Gyurcsány Ferenc és Kóka János körbejárják
a térség államait 18 a balliberális elithez tartozó vállalkozó
társaságában. Indonéziába is beállítanak, és nagylelkűen
adnak a magyar adófizetők pénzéből további 25 millió dollár
kedvezményes kölcsönt. Azt már említettem az eredeti cikkemben, hogy az
összeg címkéje enyhén szólva is nevetséges, nevezetesen, hogy
"autópálya építésre" adták, mivel ez az összeg, nem alkalmas 3 km-nél
hosszabb autópálya építésére. De van a dolognak egy másik aspektusa is.
Mármint hogy a balliberális kormány a saját és klientúrájának
gazdagodására használja az adófizetők pénzét. Mert az egyébként
jelentéktelennek tűnő 4 milliárd a térségbe irányult forintot, (a 80
milliós segélyt meg sem említem) majd az azt követő 25 millió dollárt
nem lehet másként értékelni, ha a szintén rászoruló magyar testvéreink
nem kapnak semmit, majd később 2 kormánytag és 18 a kormányhoz közeli
vállalkozó hirtelen befektetni akar abban a térségben. Az megint más
kérdés, hogy honnan származik a befektetni kívánt, világviszonylatban
is hatalmas 4 milliárd dolláros összeg, de ez is az előző cikkem témája volt.
Később, 2006 május végén, Gyurcsányék, azzal a naív számítással, hogy
majd az Iraki újjáépítésben részt vehetnek a magyar vállalkozók, elengedték
Irak 38 milliárd forintnyi államadósságát. Ekkorra már mindenki előtt
világos volt, hogy milyen helyzetben van az ország pénzügyileg, de ők újra
elkövették ugyanazt, amit már előtte ki tudja hányszor: állampénzt
használtak fel a saját céljaikra. Mert hogy az Irakban a újjáépítésből is
csak a balliberális elit, vagy a körülöttük lebzselő multik húztak volna hasznot, az is biztos. A 38 milliárd
forint lényegében áttételesen a saját zsebükbe gurult volna, hiszen a
jövedelmező lehetőségből a magyar állam (ti: mi, az adófizetők) egy büdös buznyákot nem látott volna.
Miközben egyetlen ciklus alatt a szoclib kormányok Magyarországot a csőd
szélére vitték, és az adófizetők nyögik ismét csak a kamatos kamatokat a
Világbanknak, Gyurcsány két kézzel szórja a pénzt a világban, hol alacsony
kamatra, hol pedig "ingyen", mindig ahogy a klientúra érdekei kívánja. Mi
csak a fejőstehenek vagyunk. A szénaadagunkat megkurtítják, a tejet meg a
saját elképzeléseik szerint használják fel. Azon vállalkozók pedig, akik nem
tartoznak a köreikhez, azok megkapják, hogy
"El lehet menni kérem Magyarországról!
Itt lehet
bennünket hagyni kérem szépen! Tessék!!!" Annak idején Kádárék guruló dollárjai voltak ehhez hasonlók. Annak az árát
is mi fizettük meg.
Meddig hagyjuk még magunkat fejni?
Nibiru 2006.09.08
(Frissítés : 2006.10.05)
|
|