Politika - Guruló pénzek

Barátaim oldalai

Hová gurul az állam pénze?

A Megvan az adófizetők pénze? c. a szocialisták indonéziai befektetéseiről szóló írásom kapcsán egy új gondolat merült föl bennem, de nem akartam az eredeti cikkben annyira elkalandozni. Alább is az állampénzek magáncélú felhasználását taglalom, de ezúttal más szempontból.

Az ügy tehát úgy kezdődött, hogy Gyurcsányék 2005 január 3-án segélyt küldenek a cunami súlytotta térségbe, majd január 5-én 4 milliárd forint, (akkori áron több mint 18 millió USD) segélyhitelt ajánlanak föl helyreállítási célokra.

(Számomra kissé furcsa fogalom ez a segélyhitel, itt olvastam róla először.)

A külső szemlélő számára a kormány emberbaráti cselekedeteként értékelhető, és helyeslendő eset ott válik átlátszóvá, hogy ugyanekkor az erdélyi árvízkárosultaknak egy árva centet nem adtak. Ebből látszik, hogy a 80 millióért, majd a 4 millárdért cserébe vártak valamit, az összegek a szocialisták privát gazdasági számításainak céljait szolgálták. Nem a cunami áldozatain akartak vele segíteni, hanem saját befektetéseik előtt a terepet megpuhítandó ajánlották fel az összegeket.
 
2005 júliusában aztán Gyurcsány Ferenc és Kóka János  körbejárják a térség államait 18 a balliberális elithez tartozó vállalkozó társaságában. Indonéziába is beállítanak, és   nagylelkűen adnak a magyar adófizetők pénzéből további 25 millió dollár kedvezményes kölcsönt. Azt már említettem az eredeti cikkemben, hogy az összeg címkéje enyhén szólva is nevetséges, nevezetesen, hogy "autópálya építésre" adták, mivel ez az összeg, nem alkalmas 3 km-nél hosszabb autópálya építésére. De van a dolognak egy másik aspektusa is. Mármint hogy a balliberális kormány a saját és klientúrájának gazdagodására használja az adófizetők pénzét. Mert az egyébként jelentéktelennek tűnő 4 milliárd a térségbe irányult forintot, (a 80 milliós segélyt meg sem említem) majd az azt követő 25 millió dollárt nem lehet másként értékelni, ha a szintén rászoruló magyar testvéreink nem kapnak semmit, majd később 2 kormánytag és 18 a kormányhoz közeli vállalkozó hirtelen befektetni akar abban a térségben. Az megint más kérdés, hogy honnan származik a befektetni kívánt, világviszonylatban is hatalmas 4 milliárd dolláros összeg, de ez is az előző cikkem témája volt.

Később, 2006 május végén, Gyurcsányék, azzal a naív számítással, hogy majd az Iraki újjáépítésben részt vehetnek a magyar vállalkozók, elengedték Irak 38 milliárd forintnyi államadósságát. Ekkorra már mindenki előtt világos volt, hogy milyen helyzetben van az ország pénzügyileg, de ők újra elkövették ugyanazt, amit már előtte ki tudja hányszor: állampénzt használtak fel a saját céljaikra. Mert hogy az Irakban a újjáépítésből is csak a balliberális elit, vagy a körülöttük lebzselő multik húztak volna hasznot, az is biztos. A 38 milliárd forint lényegében áttételesen a saját zsebükbe gurult volna,  hiszen a jövedelmező lehetőségből a magyar állam (ti: mi, az adófizetők) egy büdös buznyákot nem látott volna.

Miközben egyetlen ciklus alatt a szoclib kormányok Magyarországot a csőd szélére vitték, és az adófizetők nyögik ismét csak a kamatos kamatokat a Világbanknak, Gyurcsány két kézzel szórja a pénzt a világban, hol alacsony kamatra, hol pedig "ingyen", mindig ahogy a klientúra érdekei kívánja. Mi csak a fejőstehenek vagyunk. A szénaadagunkat megkurtítják, a tejet meg a saját elképzeléseik szerint használják fel. Azon vállalkozók pedig, akik nem tartoznak a köreikhez, azok megkapják, hogy

"El lehet menni kérem Magyarországról!
Itt lehet bennünket hagyni kérem szépen! Tessék!!!"

Annak idején Kádárék guruló dollárjai voltak ehhez hasonlók. Annak az árát is mi fizettük meg. Meddig hagyjuk még magunkat fejni? 


Nibiru   2006.09.08

(Frissítés : 2006.10.05)