Nibiru honlapja - Egészség -

Egészség - A víz ásványi anyag tartalmáról: akkor most kell, vagy nem? 2008.08.07

Barátaim oldalai

Kedves Olvasó!

Még 2008-ban írtam az alábbi cikket. Mivel számos megkeresést kaptam később a vizet illetően és magam is úgy éreztem, hogy még rengeteg nyitott és tisztázatlan kérdés, elvarratlan szál lóg a levegőben, úgy döntöttem, hogy a víz témát teljesen kivesézem, a desztillált víztől az esővizen át az ásványvizekig bezárólag. 2010 Augusztus végén láttam neki a tapasztalatok és az információ összeszedésének, és a vízzel kapcsolatos anyagok rendezgetésének. Még egy hazai ásványvíz-tesztet is belevettem a teljesség kedvéért. A víz témája igen összetettnek bizonyult, ugyanakkor az egyik legizgalmasabb téma, amibe valaha is belekezdtem. Úgy volt, hogy 2011 elejére befejezem, de folyamatosan újabb és újabb összefüggésekre, új elágazásokra bukkantam a kutatásaim során, és időm sem mindig volt folytatni. Egyelőre úgy látom, hogy a cikk megjelenése 2011 év vége előtt nem várható.

Az oldal címe is változni fog: Víz, víz, víz címmel kerül majd föl az anyag erre a helyre. Nézz vissza, ha mindent tudni szeretnél a vízről. Addig pedig legyen annyi előzetesben, hogy annál egészségesebb a víz, minél tisztább! A desztillált víz is iható, sőt finom és egészséges! Ne higgyetek a hivatalos kampányoknak!

De vigyázzatok a víztisztító szerkezeteket árusító webes cégekkel is, mert elég sok marhaságot hordanak össze, a választás pedig önmagában is nehéz!

Nibiru 2011.10.05

A víz ásványi anyag tartalmáról

Akkor most kell vagy nem? A desztillált víz, vagy esővíz ivásáról számos forrás állítja, hogy egészségtelen. Hogy kioldja a szervezetből a nélkülözhetetlen ásványi anyagokat, a vitaminokat, stb. De mint kiderítettem, ez is olyasmi, mint a koleszterin- vagy a sómítosz. Az esővíz nem egészségtelen csak mivel mindenféle szennyezőanyagot kimos a légtérből, ezért a nyugati világban nem ajánlható a fogyasztása szűrés nélkül. Ha pedig nem körültekintően (pl. tetőről) gyűjtjük, pocsék az íze. A desztillált víz és a nagyon alacsony ásványi anyag tartalmú vizek pedig ihatóak, sőt finomak! (Részletesen erről a később megjelenő cikksorozatomban.) Egy dolog viszont tény, még ha hivatalosan ennek az ellenkezőjét is terjesztik: a magas ásványi anyag tartalmú palackozott ásványvizek fogyasztása egészen biztosan nem egészséges.

A desztillált (azaz ásványi anyagoktól teljesen mentes) vízről jelenleg az egyik tábor azt állítja, hogy ivásra alkalmatlan, sőt egyenesen káros az egészségre, míg mások kúraszerűen isszák, de olyanok is akadnak, akik folyamatosan desztillált vizet isznak és köszönik szépen jól vannak.

Fontos, hogy ne tévesszük össze a desztillált vizet az ioncserélt vízzel, mely nem desztillálással készül, és valóban nem való ivásra! Az ioncserélt vizet ipari, valamint közlekedési eszközökben történő felhasználásra készítik olyan módon, hogy a víz keménységét meghatározó, általában karbonát ionokat valamilyen sóra cserélik ki. Ebből a vízből aztán nem rakódik ki a vízkő pl. az autók hűtőjében.

A desztillált és ásványi anyagoktól mentes vizek fogyasztásának témájában pro és kontra írások egyaránt megjelennek. Számtalan forrást végigolvasva végül úgy döntöttem, teszek egy próbát, mivel sokkal több érv szólt amellett, hogy a desztillált víz iható, sőt egészséges. (Arról, hogy mi is történt, majd a később megjelenő cikkben számolok be.) Valahogy az az érzésem alakult, ki, hogy a desztvíz-ivás ellenzése inkább az ásványvíz-ipart hivatott megvédeni. Érthető, hiszen az ivóvíz minőségének romlásával - vagy a romlásának sugallatával - vált elterjedté és nőtt exponenciálisan a világon a palackozott ásványvizek fogyasztása.

Hazánkban a világon egyedülálló módon még határértékek is léteznek az oldott ásványi anyagok mennyiségére vonatkozóan. Hivatalosan pl. egyáltalán nem számít nálunk ivóvíznek az a víz, melyben 50 mg/l-nél alacsonyabb az oldott ásványi anyagok mennyisége. (A vizek minimális ásványi anyag tartalmát egyébként a WHO ajánlása határozza meg. Kérdéses viszont, hogy milyen alapon teszi ezt, hiszen semmilyen független tudományos vizsgálat nem igazolja, hogy bármilyen szükségünk lenne a vízben oldott ásványokra.) Egy másik hivatalos szabvány szerint pedig csak az számít ásványvíznek, mely legalább 500 mg-ot tartalmaz literenként. Az ásványvizek közül ezért ki is lóg a sorból a magyar Veritas Gold márkanevű ásványvíz, mely csupán 428 mg/l-es mutatóval rendelkezik, ennek ellenére évek óta sorozatban nyeri a díjakat.

A perui indiánok olyan gleccservizet isznak, melyben mindössze 1 mg/l (!) az ásványi anyag tartalom. De ezzel nincsenek egyedül. Rengeteg helyen isznak az emberek esővizet vagy gleccservizet - erről a teljes anyagban egy egész oldal készült - és érdekes módon egyik, a desztillált víz ivásnak tulajdonított tünetet sem produkálják. Az ortodox zsidóknál pedig hagyományosan ivóvíznek csak az esővíz számít, ami már a földre esett az a gójoké. Nem hallottam még a kóser előírásokat betartó zsidóról, aki belehalt volna abba, hogy esővizet ivott. Érdekes, és talán nem mellékes tény hogy az esővízben van a legkevesebb deutérium! A csökkentett deutérium tartalmú, vagy deutérium mentes víz rákbetegségre jótékony hatását már régebb óta ismerjük.

Az USA-ban közkedvelt és hazánkban is egyre terjedő, fordított ozmózis (RO) elvén is szűrő víztisztító berendezések egészen minimális szintre viszik le a víz ásványi anyag tartalmát. (A deutériumtartalmat természetesen nem csökkentik.) Lehet ugyan kapni hozzájuk az ásványokat visszapótló patront, de ezt sokan nem használják.

Az áll legközelebb az igazsághoz, hogy "csak a szerves kötésű ásványi anyagokat képes az emberi test hasznosítani és beépíteni. Elsősorban az általunk elfogyasztott ételekből és csak kis részben az ivóvízből jutunk hozzá a megfelelő ásványokhoz. Tehát az ásványi anyag forrásunk elsősorban a növényi és állati eredetű táplálékok. A nagy mennyiségben fogyasztott ásványvizekből a szervetlen ásványi anyagok nagy részét szervezetünk nem tudja feldolgozni, így azok felesleges terhelést jelentenek, a testen belül lerakódva többek között epekövet, vesekövet, fogkövet, érelmeszesedést és izületi rugalmatlanságot okoznak." (Forrás: egeszseges-ivoviz.hu)

Eredetileg a saját tapasztalataim késztettek a víz kérdés tanulmányozásába. A családom és én úgy 7-8 évig ittuk az egyik közismert, Budapesten palackozott ásványvizet, mert a csapvíz nem volt megfelelő minőségű a kerületünkben. (Ma már azért valamivel jobb a helyzet.) Aztán egyszer valaki felhívta a figyelmem, hogy nem lesz az úgy jó, ha állandóan azt a bizonyos vizet isszuk, mert hogy túl magas az oldott ásványi anyag tartalma. Áttértünk hát egy másik vízre, melyben nagyságrenddel kevesebb volt az oldott anyag. Azon túl, hogy az új vizet sokkal finomabbnak éreztük, valami más is történt, amit csak később vettem észre. Amíg a régi vizet ittam, folyton kapirgálnom kellett a fogkövet az ínyem mellől. Az új vízre való áttérés után többé már nem volt erre szükség.

Ott van még a golyva és a jódozott só kérdése. A bükki források vize finom és üdítő, de magas az oldott anyag tartalmuk, főleg, ami a karbonátokat illeti. Ha a víz ásványi anyag tartalma egészséges volna, nem lettek volna tele régen a bükki forrásvizeket fogyasztó falvak golyvás asszonyokkal. A jódozott só elterjedésével (azaz a pajzsmirigy stimulálásával) ez a probléma már a múlté, de milyen különös, hogy az esővizet, gleccservizet fogyasztó népek körében nincs szükség a pajzsmirigy pótlólagos "feljódozására".

Egyre több tapasztalat támasztja alá tehát, hogy semmi szükségünk a vízben oldott ásványok folyamatos fogyasztására, sőt! Az ásványvíz kötelező ásványi anyag tartalma egy hatóságilag kikényszerített, értelmetlen és homályos rendeltetésű szabály.

Arra jutottam, hogy egy kevéske ásványi anyag nem baj, ha van a vízben, de még az sem szükséges. Alapjában véve annál jobb az ivóvíz, minél tisztább! A boltokban kapható ásványvizek jelentős hányadában azonban túlontúl sok az oldott anyag. Vannak kizárólag módjával, kúraszerűen fogyasztható, kifejezett gyógyásványvizek, igen magas, akár 40000 mg/l ásványi anyag tartalommal, de ezek inkább csak gyógyszertárban kaphatóak, másrészt figyelmeztetik is az embereket, hogy ne alkalmazzák ezeket folyamatosan. Az általános élelmiszer kereskedelemben hozzáférhető 500-1600 mg/l oldott anyagot tartalmazó vizekre viszont semmi sincsen ráírva. Pedig ezek ivóvíz helyett történő tartós fogyasztása is különféle kisebb-nagyobb bajok okozója lehet.

Végül rá kellett döbbenjek, hogy hazánkban, ami a vizet illeti, óriási az általános informálatlanság a civil és az orvosi körökben egyaránt. Úgy döntöttem, hogy kutatásba kezdek a vízzel kapcsolatban, amiről a későbbiekben igyekszem részletesen beszámolni itt a honlapomon.

Nibiru

2008.08.07