|
A pusztítás
vetőmagvai
F. William Engdahl: Lehet-e béke egy
génmanipulált élelemmel teli világban?
(Kan es in einer Welt mit 'Gen-Food' Frieden geben?)
Az alábbi cikk a szerző könyvének előfutáraként jelent meg, melynek
címe:
A pusztítás vetőmagvai. A genocídium geopolitikája. A cikk eltűnt az
eredeti helyéről. Szerencsére megvolt elmentve, így közzé tudom
tenni.
"Az erkölcs bátorsága" (Mut zur Ethik)(1) XIII. kongresszusán,
melyet az idén tartottak Feldkirchben, William F. Engdahl,
publicista és író bemutatta a legújabb könyvét. Ennek címe: "A
pusztítás vetőmagvai. A genocídium geopolitikája". (Horvátországban
már a bestseller lista első helyén áll; rövidesen megjelenik német
és angol nyelven.) A génkezelt élelem és a béke közötti
összefüggésről tartott riasztó beszámolója fontos hozzájárulás volt
a kongresszus idei témájához: "Mi kell ahhoz, hogy békésebb legyen a
világ?" A végkövetkeztetése: Nem lesz béke, ha nem sikerül tényleges
érvényt szerezni a genocídiumra vonatkozó nemzetközi törvénynek.
A cím, amelyet választottam, némelyek számára talán különösnek
tűnik. De biztosíthatom önöket, hogy az minden csak éppen nem
különös. Tekintettel arra, ami ma a genetikailag módosított
organizmusoknak (élő szervezeteknek) - rövidítve GMO-nak nevezik
őket - az egész emberi táplálkozási láncban való tömeges
elterjesztése miatt kockán forog, egy előre beprogramozott
hadiállapottal számolhatunk, amennyiben nem cselekszünk gyorsan, és
nem változtatunk a helyzeten. Szeretném az új könyvem (Seeds of
Destruction: The Geopolitics of Geneocide; - Die Saat der Zerstörung:
Die Geopolitik des Genozids; - A pusztítás vetőmagjai. A genocídium
geopolitikája) néhány vonatkozásával megvilágítani, hogy ezen mit
értsünk.
Ha a mércét a nürnbergi perekhez igazítjuk, akkor a génkezelt
gabonaféléknek és a GMO-élelemnek az egész világon való
elterjesztését az "emberiség elleni bűntettek" közé sorolhatjuk, és
oda is kell sorolnunk. Mindaddig, amíg ennek a problémakörnek az
igazi természetét tudomásul nem vesszük, semmiféle béke nem
lehetséges, a legkevésbé pedig egy igazságos béke minden nép
számára.
Ebben az összefüggésben a leglényegesebb a genocídiumnak (a
népirtásnak) a kérdése. Idézek az Egyesült Nemzetek 1948-as, "a
népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről" szóló
egyezményéből. Ennek II. cikke meghatározza a népirtás fogalmát: "A
jelen egyezmény népirtáson a következő cselekmények valamelyikének,
valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy
részleges megsemmisítésének szándékával való elkövetését érti:
a) a csoport tagjainak megölése;
b) a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása;
c) a csoportra olyan életfeltételek szándékos ráerőszakolása,
amelyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai
elpusztulásának előidézése;
d) olyan intézkedések elrendelése, amelyek a csoporton belüli
születések meggátolására irányulnak."
A III. cikk így szól: "Büntetendők a következő cselekmények:
a) a népirtás;
b) a népirtás elkövetésére irányuló összeesküvés; (...)
e) a népirtásban való bűnrészesség."
A IV. cikk pedig: "Büntetendők mindazok a személyek, akik népirtást
vagy a III. cikkben felsorolt más cselekményt elkövetnek,
függetlenül attól, hogy ezek államvezetők, közhivatalnokok vagy
magánszemélyek."(2)
A génmanipulált szervezetek felhasználásával kapcsolatos három
esettel szeretném szemléltetni, miért kell követelnünk a
genocídiumra vonatkozó nemzetközi törvények betartását. Pert kell
indítanunk olyan kormányok, tudományos kutatók és magánvállalkozók
ellen, amelyek részt vesznek a GMO-mezőgazdaságnak a lakosságunkra
tukmálásában. Az első példa az iraki GMO-gabonára vonatkozik. Ezután
feltárom, hogyan rohanták le Argentínát GMO-növényekkel, végül egy
kis San Diego-i biotechnológia-céggel foglalkozom.
Irak megkapja az amerikai "demokrácia magját"
"Mi azért vagyunk Irakban, hogy elvessük a demokrácia magvait, hogy az ott
gyarapodjon, és elterjedjen az önkényuralmi rendszerek egész területén."
(George W. Bush)
Amikor George Bush a "demokrácia magvainak" elvetéséről beszélt, csak
kevesen gondoltak arra, hogy ő ezen a Monsanto vetőmagját értette. Irak
amerikai megszállását követően, 2003 májusában, Paul Bremer III., Henry
Kissinger hajdani munkatársa, az Ideiglenes Koalíciós Hatóság (Coalition
Provisional Authority - CPA) igazgatója lett. Bremer felügyeletet gyakorolt
az ország egész területén, és mindig jelentést tett Donald Rumsfeldnek. 2004
áprilisában Bremer 100 új, hosszú távon kötelező érvényű törvényt bocsátott
ki, hogy Irakot ellenőrzés alatt tartsa. Az Egyesült Államok által elrendelt
törvények - vagy ahogy nevezték őket: rendeletek - azt voltak hivatva
biztosítani, hogy Irak újjáépített gazdasága a "szabad piac" kedvenc
amerikai modelljének új kiadása legyen. "A terv az, hogy belőle egy teljesen
szabad piacot csináljunk" mondta a USAID-nál (US Agency for International
Developement - az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala) Irak
Újjáépítése Irodájának egyik szóvivője.
A 81. számú rendelet
Bremer rendeleteinek egyike a 81. számú: "A szabadalmakra, az ipari
formatervezésre, a titkos információkra, az integrált áramkörökre és a
növényfajtákra vonatkozó törvény".
E rendelet bizonyos növényfajtákra vonatkozó szabadalmak birtokosainak,
hatalmas külföldi multinacionális cégeknek, húsz évre kizárólagos jogot
adott arra, hogy vetőmagvaikat az iraki mezőgazdaságban használják. A védett
növényfajták genetikailag módosított élő szervezetek (GMO) voltak.
Az irakiak már 8000 évvel Krisztus előtt foglalkoztak mezőgazdasággal, és
csaknem minden búzafajt és búzafajtát létrehoztak, melyeket ma a földön
termesztenek. Egy olyan rendszerben dolgoztak, amelyben a vetőmagot
megőrizték, abból vetettek, és az idők folyamán természetes
ellenállóképességgel bíró hibrideket nyertek. A 81-es rendelet értelmében ma
mindez gyakorlatilag törvénytelen. Az irakiak ezekből az értékes természetes
vetőmagfajtákból sok esztendő óta mintákat őriztek egy Abu Graibban levő
vetőmag-bankban. Az Egyesült Államok megszállása idején ez a rendkívül
értékes vetőmag-bank eltűnt.
Az Ideiglenes Koalíciós Hatóság (CPA) 81. számú rendelete Irak jövőbeni
táplálását globális multinacionális magáncégekre bízta. A 81-es rendelet
részleteit Paul Bremernek a Monsanto-konszern írta meg, amely a világ egyik
vezető GMO-vetőmag- és GMO-gabona-szállítója.
Nincs vetőmag a vetéshez
A háborút követően az iraki parasztok arra kényszerültek, hogy vetőmagért az
állami mezőgazdasági minisztériumhoz forduljanak. A 81-es rendelet
állítólagos célja az volt, hogy "jóminőségű vetőmagot biztosítson Irak
számára és támogassa az ország belépését a WTO-ba" (a Kereskedelmi
Világszervezetbe). Hogy mi a "jó minőség", azt a megszálló hatóság határozta
meg. Mihelyt a 81-es rendeletet kibocsátották, a USAID megkezdte több ezer
tonna Amerikából származó "igazoltan kiváló minőségű búzavetőmag"
szállítását, amelyet szubvencionáltak, és a mezőgazdasági minisztérium
eleinte csaknem ingyen osztotta ki a kétségbeesett iraki parasztoknak. A
USAID független tudósoktól megtagadta az engedélyt annak a megvizsgálására,
hogy vajon nem GMO-vetőmagról van-e szó.
A 81-es rendelet célja egy új iraki vetőmagpiac létesítése volt, ahol a
nemzetközi konszernek az ő - génmódosított - vetőmagjaikat eladhatják, és
amelyet a földművelők minden idényben ismételten meg kellett vásároljanak. A
régi iraki törvények tiltották, hogy biológiai nyersanyagok magántulajdonban
legyenek. Az új, az Egyesült Államok által kikényszerített szabványtörvény a
vetőmagokra vonatkozó monopóliumok jogának rendszerét vezette be.
"Adjatok nekik főtt tésztát, hadd egyenek!"
Irak számára hatféle búzavetőmagot kellett előállítani. Ezek közül a
parasztok három olyat kell használjanak, melyek terméséből csak tésztát
lehet készíteni. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok segítségével 2004
után Irakban termesztett a búzának az 50%-át exportra szánták, mert a tészta
az iraki táplálkozási szokásoktól idegen étel.
Amikor 2004 tavaszán a 81. számú rendeletet Bremer Ideiglenes Hatósága
kihirdette, a fiatal radikális pap, Moqtada al Sadr hívei tiltakoztak az al
Hawza című lapnak az amerikai katonai rendőrség által történt betiltása
ellen. Az Ideiglenes Hatóság azzal vádolta a lapot, hogy "hamis cikkeket"
közölt, amelyek "erőszakos cselekmények valódi veszélyét" idézhetik fel. A
példaként idézett cikk állítása szerint Bremer "politikája arra irányul,
hogy éhezni hagyja az iraki népet, így az embereket a mindennapi kenyerük
gondja foglalja le, és ne legyen alkalmuk politikai és egyéni szabadságukat
követelni".
"Don't cry for me, Argentina"(3)
Egyetlen ország mezőgazdasága sem élt meg olyan radikális átalakítást, mint
Argentínáé.
A hetvenes években Argentínának figyelemreméltó életszínvonala volt.
Mezőgazdasági rendszere sokoldalú volt, produktív, és főleg kis családi
vállalkozásokból állt. Akkoriban az argentin marhahús olyan jó minőségű
volt, hogy versenyre kelt a texasival. A gazdagon termő földeken a farmok
oly nagy többlettermést értek el, hogy az jóval meghaladta a hazai
élelmiszer-szükségletet. A mezőgazdaság nem igényelt állami támogatást, a
farmerek adósságai pedig elenyészőek voltak. Mindez megváltozott a 80-as
évek adósságválsága következtében.
1989-ben Carlos Menem elnökkel, idősb George Bush elnök és David Rockefeller
közeli barátjával, az ország gazdasági tönkretételének újabb fázisághoz
érkezett, amelynek lefolyásához hasonlót John Perkins írt le igen
szemléletesen "Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai" című könyvében. Azzal az
indokkal, hogy az adósság megfizetéséhez szükség van a
GMO-szójabab-kivitelre, Menem Argentína mezőgazdaságát egy exportot szolgáló
új monokultúrává alakította.
1991-ben Argentína titkos kísérleti területté változott, ahol
géntechnikailag átalakított növények mezőgazdasági termelésben való
hasznosíthatóságát vizsgálták. Menem egy Biotechnológiai Tanácsadó
Bizottságot hozott létre, hogy felülvigyázza a génkezelt kukorica-,
napraforgó-, gyapot-, búza- és főleg szójababfajták szántóföldi
kikísérletezésére szóló licencek kiadását. Arról, hogy ezek a GMO-növények
vajon biztonságosak-e, sem a kormány, sem pedig a bizottság nem
kezdeményezett nyilvános vitát. Egyébként génkezelt növényeket addig sehol
nem termesztettek ilyen mennyiségben.
A Biotechnológia-Bizottság találkozói titkosak voltak, kutatási
eredményeiket soha nem hozták nyilvánosságra. Külföldi transznacionális
GMO-konszernek megbízásából tevékenykedtek. Nem meglepő, hogy a bizottság
tagjait végül a Monsanto, a Syngenta és a Dow AgroSciences alkalmazta.
1996-ban Menem licencet adott a St. Louis-i (Missouri) Monsanto konszernnek,
amely a génmanipulált szójababnak, ennek a világ mezőgazdasága számára
stratégiailag fontos takarmánynak a legnagyobb előállítója.
Miután a GMO-szójabab-vetőmagot 1996-ban bevezették az argentin
mezőgazdaságba, nagy külföldi cégek, mint a Cargill, a külföldi biztosító
társaságok és konszernek, például a Seabord Corp. megkezdték az ettől kezdve
(dollárban kifezezett értékben) potom áron kapható argentin termőföld
tömeges felvásárlását. Argentína földjét a vetőmag óriási ipari
termelőhelyévé alakították át.
A gazdasági válság következtében a bankok a legjobb termőföldek hektárjainak
millióit bocsátották árverésre. Az egyedüli vásárlók, amelyek dollárt tudtak
befektetni, külföldi társaságok vagy magánszemélyek voltak. A
kisbirtokosoknak filléreket ajánlottak fel a földjükért; ha
visszautasították, gyakran megfélemlítéssel vagy karhatalommal űzték el
őket. 2001-ben az Adeco Agropecuria nevű argentínai vagyonkezelő társasága
(holding company) révén Soros György New York-i milliárdos,
hedgefond-spekuláns volt a legnagyobb földbirtokos Argentínában.
A profit növelése céljából kansasi mintára úgy készítettek elő hatalmas
földterületeket, hogy az óriási mezőgazdasági gépeket a nap mind a
huszonnégy órájában üzemeltetni tudják. A berendezést gyakran GPS-műholdak (GPS
- Global Positioning System = Globális Helymeghatározó Rendszer)
segítségével távirányították úgy, hogy a földművesnek egyetlen egyszer sem
kellett a traktort vezetnie. A termelő családi gazdaságok alapján működő
hajdani mezőgazdasági rendszert visszavetették egy újfeudális állapotba,
melyben egy maroknyi latifundista stílusú, nagyhatalmú, reakciós, gazdag
nagybirtokos uralkodik.
A génkezeltszója-forradalom tíz év alatt teljesen átalakította Argentínában
a mezőgazdaságot. A 70-es években a szójabab semmilyen lényeges szerepet nem
játszott az országban. 2004-ben, Monsanto nyolc ottani éve után, több mint
14 millió hektáron termesztették a génkezelt szójababot. Hatalmas gépekkel
irtották ki az erdőket. A mezőgazdasági sokféleség a legrövidebb időn belül
egy monokultúrának adta át a helyét.
Több mint egy évszázadon át az argentin szántóföldek, mindenekelőtt a
pampák, kiterjedt kukorica- és búzatáblákból álltak, közöttük zöld
legelőkkel, amelyeken marhacsordák legeltek. A talaj minőségének megőrzése
érdekében a földművesek vetésforgót alkalmaztak, a gabonatermesztés után
hagyták, hogy a föld füvet hajtson a marhák számára. A szójababtermesztéssel
az ország egy monokultúrává változott, és mivel a szójabab fontos
tápanyagokat von ki a talajból, a növények mind több műtrágyát igényelnek
Monsantótól. A nagy hús- és tejtermelő gulyákat, amelyek évtizedeken át
szabadon kóboroltak a legelőkön, most az Egyesült Államokban szokásos módon,
szűk tömegtakarmányozott parcellákon karámokban tartják, hogy több helyet
teremtsenek a jövedelmezőbb szójabab számára. Walter Pengue argentin
agrárökológus, a génkezelt szójabab hatásainak szakértője, a várható
helyzetről ezt mondta: "Ha ezt így folytatjuk, ez a föld talán már ötven év
múlva egyáltalán semmit nem fog teremni."
A szójabab már 2004-ben az összes argentínai megművelt területeknek csaknem
a felét, azaz 48%-át foglalta el, és ennek 97%-a Monsanto-féle génmanipulált
szójabab volt. A tejtermelő szarvasmarhát tenyésztők száma 1988 és 2003
között a felére csökkent. Először történt, hogy tejet kellett importálni -
meglehetősen magas áron Uruguayból. Mivel a szójababtermesztés százezreket
űzött el a földjükről, a szegénység és a hiányos táplálkozás gyorsan
terjedt.
Argentína 1970-ben még a világ legmagasabb életszínvonalú országai közé
tartozott. Akkor a lakosságnak mintegy öt százaléka élt a szegénységi szint
alatt. A szegények aránya 1998-ban elérte a 30%-ot, 2001-ben pedig már 51 %
volt.
Az Argentínában régebben teljesen ismeretlen alultápláltság a becslések
szerint 2003-ban a 37 milliós összlakosságnak már 11-17%-át érintette. Az
államháztartás hiányaiból eredő mélyreható nemzetgazdasági válságok
közepette az argentinoknak be kellett látniuk, hogy többé nem képesek a
megélhetésüket - úgy, mint régebben - egy kis földdarabon biztosítani. Az
ország földjét óriási szójatáblák borítják, amelyek az élethez szükséges
gabonafélék termesztését megakadályozzák.
A feudális nagybirtokosok tevékenységüket az erdők tömeges letarolásával
kezdték, hogy a tömegméretű szójatermelés számára helyet biztosítsanak. A
földművelő közösségekkel egyszer csak közölték, hogy a földjük már valaki
másnak a tulajdona. Ha vonakodtak önként távozni, fegyveres csoportok
elrabolták a marháikat, felgyújtották a gabonájukat, és még további
erőszakoskodással fenyegették meg őket. Néhány esztendő alatt több mint 300
000 (háromszázezer) kisbirtokost és farmert űztek el a földjéről.
Miután a GMO-szójabab-forradalom tönkretette a hagyományos mezőgazdasági
termelést, az argentinok drámai változást tapasztaltak a hozzáférhető
élelmiszerek terén. Az új szójabab-monokultúra révén a 2002-es gazdasági
válság a lakosságot már reménytelenül kiszolgáltatott helyzetben találta.
Mind többen éheztek az országban. A kormány az élelmiszerhiány miatt
felkelésektől tartott, és a Monsanto, valamint az óriási
szójabab-felvásárlók, mint a Cargill, a Nestlé és a Kraft Foods a
"segítségére siettek" ebben a helyzetben. Noha a szójababot állati
takarmányként termesztették, az éhezőknek jótékonykodva szójából készült
ételeket osztottak, hogy előmozdítsák a nagyobb szójababfogyasztást.
Vidéken a szójabab-monokultúra következményei még szörnyűbbek voltak. A
hagyományos földművelő közösségeket az óriási új szójababültetvények
közelében súlyosan érintette a glifozátnak, a Monsanto Roundup Ready néven
használt gyomirtó szerének repülőgépről való szórása. A Lom Senes-i
földműveseknek, akik ott a saját szükségletükre különböző zöldségeket
termesztettek, egész termése elpusztult, miután a szomszédos területeket
Roundup Readyvel bepermetezték. Ez a szer minden növényt megöl, kivéve a
különleges, génmanipulált Monsanto-növényeket, amelyek
"gyomirtószer-rezisztensek".
Egy 2003-ban készült tanulmány kimutatta, hogy a permetezés hatása nem
korlátozódik a termések elpusztítására. Az ott élőknek megdöglöttek a
tyúkjaik, és más állataik is károsodtak, különösképp a lovak. A kiszórt gyom
irtószer az embereknél súlyos rosszullétet, hasmenést, hányást és
bőrkisebesedést okoz. Egyes jelentések GMO-szójaföldek közelében fejlődési
rendellenességekkel született állatokról szólnak. Torzul fejlődött banánról
és édesburgonyáról, hirtelen elpusztult halakkal teli tavakról is hallani.
Földműves családok jelentik, hogy gyermekeik testén a közeli szójaföldek
permetezése után különös foltokat találnak.
Egy spermaölő kukoricával teli üvegház
Egy Epicyte nevű kis biotechnológiai magáncég 2001 szeptemberében San
Diegóban sajtókonferenciát tartott. Az Epicyte bejelentette, hogy sikeresen
kifejlesztettek egy újabb GMO-gabonát - a fogamzásgátló kukoricát. Ehhez egy
ritka sajátossággal, az immunális terméketlenséggel bíró nők szervezetéből
antitesteket nyertek ki. Ezt követően izolálták a terméketlenségért felelős
antitestek létrehozásában illetékes gént, és a géntechnika segítségével
beépítették a közönséges kukoricába.
"Van egy üvegházunk tele kukoricával, amely spermiumok elleni antitesteket
termel" - büszkélkedett Mitch Hein, az Epicyte elnöke.
Az Epicyte éppen akkor kötött egy kutatási és licencegyezményt a Dow
Chemical nevű géntechnológiai óriáscéggel, amely hajdan a vietnámi háborúban
alkalmazott Agent Orange lombtalanító szert gyártotta, és egyike a három
génmanipulált vetőmagot termelő agrobusiness-óriásnak az Egyesült
Államokban. Ennek a joint-venture-nek az a célja - ismertették -, hogy a
gabonafélék génmanipulálásának a területén az Epicyte technológiai áttörését
egyesítsék a Dow AgroScience erejével. Az Epicyte a Syngentával, a
GMO-vetőmagvak területének svájci óriásával is együttműködésbe lépett. 2002
októberében a CBS-News hírül adta, hogy az Egyesült Államok mezőgazdasági
minisztériuma is országszerte finanszírozott szántóföldi kísérleteket
különböző növényekkel, amelyekből a gyógyszerészetben felhasználható anyagok
nyerhetők, köztük az Epicyte spermaölőgabona-technológiáját is.
Az Epicyte úgy mutatta be spermaölő kukoricáját, mint egy hozzájárulást a
világ "túlnépesedése" problémájának megoldásához. Feltételezhető, mondták,
hogy azt már 2006-tól vagy 2007-től a kereskedelemben is forgalmazni fogják.
A sajtóértekezlet után az Epicyte "frontáttöréséről" többé nem esett szó.
Magát a céget 2004 májusában átvette egy pitsborói (Észak-Karolina)
biotechnikai magántársaság. Az Epicyte Pharmaceutical céget megvásárolta a
Biolex. A tömegkommunikációban többet nem lehetett hallani a spermaölő
kukorica kifejlesztéséről. A téma eltűnt a színről.
Jól értesült körökből azonban kiszivárgott, hogy a kutatás titkos alapokon
tovább folyik, mivel a kukorica, amelynek a fogyasztása a férfiak spermáját
terméketlenné teszi, robbanékony politikai jelentőséggel bírhat. A mexikói
farmerek egyszer már fellázadtak a génmanipulált kukoricának Oaxacában,
Mexikó kukoricatermelő kincseskamrájában történt tiltott forgalomba hozatala
miatt. El lehet képzelni, milyen hatása lenne, ha megvizsgálnák a kukoricát,
a legtöbb mexikói fő táplálékát, és kiderülne, hogy az Epicyte fogamzásgátló
antitestjeit tartalmazza. "Kér az úr egy fogamzásgátló kukoricacsövet, vagy
esetleg egy gyilkostortillát?" Vagy még egy tál kukoricapelyhet?
A terminátor-öngyilkosvetőmagtól(4) a fogamzásgátló hatású génmanipulált
kukoricáig jutás hamarosan világossá tette, hogy az Egyesült Államok
nagyhatalmú elitkörei, elkötelezett neomalthusiánusok, miért választották
elsődleges stratégiai céljukként a génmanipulált növényeknek a világ
élelmezési láncaiba való bevezetését. Ezt az elitet nemcsak a Rockefeller és
a Ford Foundation, valamint más, Amerika leggazdagabb családjainak
magánvagyonával összefonódott alapítványok alkotják. Ide tartoznak még az
Egyesült Államok Külügyminisztériuma, a Nemzetbiztonsági Tanács, az USA
Mezőgazdasági Minisztériuma, továbbá a Nemzetközi Pénzügyi Alap (International
Monetary Fund), a Világbank (World Bank) és az Egyesült Államok hivatalainak
- beleértve az Egészségügyi Világszervezetet (WHO - World Health
Organization) és az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetet (FAO - Food and
Agriculture Organization) - vezető körei is.
A népesség csökkentése és a génmanipulált növények ugyanannak az átfogó
stratégiának a részei: drasztikusan leredukálni a világ lakosságát.
Némelyek, mindenekelőtt a katolikus egyházhoz és annak vonzásköréhez tartozó
emberek, valamint az Egyesült Államok és más országok kisebbségi szervezetei
elég bátrak voltak ahhoz, hogy a folyamatot annak nevezzék, ami valójában:
genocídiumnak, amelynek során tudatosan megtervezett eljárással, a "világot
fenyegető éhség problémája megoldásának" nevében, egész népcsoportokat
módszeresen kiirtanak.
A génmanipulált vetőmagvak globális elterjesztésének az Egyesült Államok és
Anglia kormányai részéről történő támogatása valójában a Rockefeller
Alapítvány 1930-as évek óta érvényes politikájának a folytatása. Akkoriban a
nácik eugenikai kutatásait finanszírozták: a népességszám tömeges és olcsó
csökkentése - fajtisztaság az eugenika révén.
Winston Churchill, egy gonosz rasszista, 1925-ben helyeslően nyilatkozott a
biológiai hadviselés lehetőségéről. "Ragályok, melyeket módszeresen
bevetnek, és célzottan emberekre és állatokra irányítanak [...], lisztharmat
a növények elpusztítására. Lépfene (anthrax) a lovak és a marhák megölésére
[...]" - írta. Ted Turner, CNN-alapító és milliárdos, akinek az
ENSZ-alapítványa a "népességszabályozás" céljaira egymilliárd dollárt
adományozott, 1996-ban azt fejtegette, hogy a világ eszményi állapota az
lenne, ha nem lakná 225 milliónál több ember. Ez a gondolkodásmódja a
túlságosan gazdag, hatalommal bíró és paranoid embereknek. Sajnos ezek
óriási befolyást gyakorolnak a normális világra.
A Sunshine Project (Napfény Tervezet), amely a biológiai fegyverek és a
genetikai manipuláció leleplezésére irányuló kritikai szellemű kutatási
terv, arról adott hírt, hogy "az Egyesült Államok, Nagy-Britannia,
Oroszország és Németország kutatói olyan genetikailag manipulált biológiai
hadi hatóanyagok fölött rendelkeznek, amelyek új halálos válfajokat hoznak
létre [...]. A génmanipulációt a klasszikus biofegyverek arzenáljának
bővítésére lehet használni [...]." Az 1980-as években, amikor a Rockefeller
Alapítvány a génmanipulált rizs létrehozására irányuló, a génmanipuláció
kezdetét jelző nagy projektjét beindította, az amerikai Pentagon
észrevétlenül a biotechnológia katonai alkalmazásával kezdett foglalkozni.
2001-ben a Bush-adminisztráció a génmanipulált spermaölő kukorica és a
génforradalom más fejleményeivel kapcsolatban jellemző módon megtagadta a
biofegyverek kifejlesztése nemzetközi tilalmának az elfogadását. Jogilag
kötelező biofegyver-megegyezésről lett volna szó, de az Egyesült Államok
vonakodása a nemzetközi megbeszéléseket zátonyra futtatta. 2004-ben a
British Medical Association (a Brit Orvosok Szövetsége) egyik tanulmánya,
miközben a "genetikai haditechnológia" területén tett haladásra hívta fel a
figyelmet, arra a következtetésre jutott, hogy a világot csak néhány év
választja el "borzalmas biofegyverek létrehozásától, amelyek képesek lesznek
csak azokat az embereket megölni, akik egy bizonyos etnikai csoporthoz
tartoznak".
"Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy józan esze birtokában ezeket senki
soha nem használná fel", jegyezte meg Steven Block professzor, a Stanford
Egyetem biofizikusa, egy férfi, akinek többéves tapasztalata van a Pentagon
és a kormány titkos biológiai kutatásairól. "De" - tette hozzá - "nem
mindenki bír józan ésszel [...]." Egy olyan világban, amelyben
élelmiszer-biztonságunk révén az élet és halál fölötti ellenőrzést négy
magántársaság tartja a kezében, békében élni lehetetlen.(5)
Megjelent:
Zeit-Frage, 42/2005
(2005. október 31.)
Az archívumból elérhető:
http://www.zeit-fragen.ch/ARCHIV/ZF_135a/T01.HTM
Fordította: Tóth Károly Antal
A fordító megjegyzései:
(1) Ez a szervezet európai munkacsoportnak mondja magát. A német név
jelentése szó szerint "Bátorság az erkölcshöz". Más nyelveken az elnevezés
bizonyos határok között változik. Angolul például "Courage to Take Moral
Stance" (Bátorság az Erkölcsi Állásfoglaláshoz), franciául "Oui a l'Ethique"
(Igent az Erkölcsre).
(2) A hivatalos magyar szöveget nyelvhelyességi szempontok és a tartalom
iránti hűség igénye miatt (az angol eredetivel is összevetve) néhány helyen
megváltoztattam.
(3) A Don'n cry for me Argentina (Ne sírj értem Argentína) egy híres dalnak
a címe, amelyet Madonna mint főszereplő énekelt az Evita című, Eva Perónról,
a XX. századi argentin politika nagyasszonyáról 1996-ban készített filmben.
(4) A terminátorgén megöli annak a génkezelt növénynek a magvait, amelyikbe
beépítették. Ezért a vetőmagot minden évben újra az előállító cégtől kell
megvásárolni.
(5) Köszönöm Bruckner Zoltán segítségét, aki kitűnő német nyelvtudásával
hozzájárult egyes szövegrészek pontosításához.
|
|
