Nibiru honlapja
Egy csepp Igazság

Veritas Vincit!

Honlapom folyamatosan
építés alatt. (v 0.4.54)

 Hobbi - Akvárium                                                                                       Frissítve: 2006.01.25

Banner és linkcsere

Bevezető egy készülő íráshoz

Az ember leül az akvárium elé, és csak nézi. Nem gondol semmire közben. Az agy ellazul, a szinapszisok mosolyognak...

A különösen stresszes munkát végző európai légiirányítóknak szinte kivétel nélkül van otthon akváriuma. Nem csoda, hisz' ahogy csak ül az ember és nézi a vizet, egy fajta meditatív állapotba kerül. Az akvárium előtt ücsörgés stresszlevezető képességével kevés dolog ér fel. Ehhez hasonló állapotot csak a manuális művészetek vagy a kertészkedés kapcsán ér el az ember teljesen magától. Nem véletlen, hogy az angolok kimennek matatni a kertbe és boldogok. Nem is járnak folyton lélekgyógyászhoz, mint az ambíciózus amerikaiak, akik az úgynevezett "aktív pihenéssel" spannolják magukat, ha éppen nem tévéznek.

Mindenkinek ajánlom az akvarisztikát, különösen a szorongó, stresszes embereknek. Éveket nyerhetnek ezzel a hobbival.

Az akváriumom 2003 tavaszán

Afrikai, főleg a Malawi tóból származó sügérfajtákkal foglalkozom hobbiszerűen. Egy időben tenyésztettem is - szintén hobbiból - de ezt idő híján abbahagytam. A sügerezést egy, majd két 200-as és egy 100-as medencével kezdtem, a jelenlegi 2003 tavaszán lett beüzemelve. A tetőt asztalos készítette, a világítást én építettem bele. Az akvárium mérete 160x60x60, amiből lévén panorámás, a két első sarka le van csapva. A belső űrtartalma közel 540 liter.

Az általam tartott sügerek többsége reviertartó (területvédő), pár kivételről eltekintve szájköltők és általában a sügerekre jellemző agresszivitást mutatnak. Az afrikai sügerek más fajtákkal nem csak különös agresszivitásuk miatt nem tarthatóak együtt, hanem mert az extra kemény vizet kedvelik, amelybe más halak belepusztulnak, leszámítva egy-két nagy tűrőképességű fajtát mint amilyenek a Gibbiceps, a Plecostomus, vagy az Ancistrus. 
Ez utóbbit viszont személy szerint nem erőltetném, mert hamar megfoszthatják egyes sügérfélék az Ancistrus hímeket a "szőrös" fejdíszüktől.
Van még egy egészen prózai oka is annak, hogy nem érdemes más fajtákkal összereszteni a sügereket. A fent említett néhány, életmódjukban hasonló halfajtát leszámítva a sügerek vagy megeszik, vagy megölik a nem oda való halakat, legyen az bármilyen védelemmel felszerelve.

A páncélos harcsák pl. kifejezetten a trapabírásukról és erős testükről híresek, és bírják a kemény vizet is. Még a sügerekkel való foglalkozásom kezdetén történt, hogy a régi akváriumomból nálam maradt egy szép nagy és öreg páncélos. Bettem a sügerek közé. Figyeltem egy tíz percet, és nem vettem észre semmi különös reakciót a halaktól. Megnézték, aztán elmentek mellette, vagy elzavarták a revierjüktől, de nem bántották. Nyugodt szívvel mentem el dolgozni. Mire azonban estére visszaértem, már halálán volt az öreg páncélosom és nem tudtam rajta segíteni. 

Fajtán belül a sügér hímek ritkán viselik el egymást, a nőstényeket viszont folyton zaklatják, eltekintve a néhány örökre párt választó fajtától, vagy azoktól, akik annyira kis területet védenek, hogy a nőstény jól el van az akvárium másik végében. Ha nem akarunk tenyészteni, és viszonylagos békét akarunk az akváriumban, érdemes csak az egyik nemből tartani. Ha a szaporodás fontos, akkor 1 hímet legalább 3-5 nősténnyel tartsunk. Ez a megoldás nem valami helytakarékos, azaz még egy viszonylag nagy akvárium is hamar betelelik néhány fajtával, nem beszélve a későbbi szaporulatról, aminek helyet kell találni. Nálam a következő fajták fordultak meg eddig:


Scianochromis Ahli (Friery) - Kék Nyílsügér

Gyönyörű formájú és színű hal, ő a kedvencem. Tulandonképpen az Ahli volt az, amiért elkezdtem sügerezni. Körömlakk-metálkék színe, áramvonalas teste, rögtön feltűnik mindenkinek. Nem agresszív, sőt a sügerek között kifejezetten nyugodtnak mondható. Időnként ás magának egy helyes kis gödröt, és azt védi, de azt sem viszi túlzásba.
Ívás előtt és közben nagyon ijesztően tud viselkedni, minden hal félrehúzódik előle, de sérülést nem ejt a többieken. Ha az aktusnak vége, úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Annyira barátságos, hogy akár két hím is kiszínesedik egymás mellett, és nem bántják egymást. 

Az Ahli-t ragadozónak írja a szakirodalom, de a növényi eleséget is behabzsolja, és bírja is, így vegyes sügeres akváriumban nyugodtan etethetünk növényi eleséggel, nem kell félteni az Ahli-t, a gyomra nem érzékeny. Nehezen szoktatható azonban hozzá új fajta eleséghez. Egyszerűen nem ismeri föl, hogy amit kap, az táplálék, hiába zabálják azt a többiek. Nem kell megijedni, azért előbb-utóbb ráeszmél. :)


Calvus Black - Fekete vadászsügér

Csúcs egy hal! Rendkívül érdekes a formája. Ragadozó ugyan, de mindenre ráugrik, ami mozog a vízben, így a növényi tápot is lenyomja, ha elé kerül. Ennek az a hátránya, hogy a kellő táplálék híján, könnyen elpusztulhat. Ha növényevők is vannak mellette, akkor a növényi eredetű anyagokkal, vagy granulátumokkal óvatosan etessünk, hogy a vadászsügér ne nagyon férjen hozzá. Általános érvényű, hogy a sügerek java elég falánk. Sok ragadozó hal elfogyasztja a növényi eleséget is, csak az emésztőrendszerük és a testük nem erre való, így ha növényi eleséget kapnak, fokozatosan lesoványodnak, majd az alultápláltság miatt megbetegedhetnek, sőt el is pusztulhatnak. Megfelelő táplálás mellett ez nem fordulhat elő.

A fajtának lényegében nincs ellensége, ugyanis érdes páncél borítja a bőrét. Többnyire el sem úszik ha megtámadják, hanem az oldalát odafordítja a támadónak, mire az elkezdi harapdálni. Hamar észbe kap azonban az ellenség, hogy ha ezt folytatja, akkor elkopik az állkapcsa, és eloldalog, bármekkora halról is van szó.

Ha egymástól eltérő táplálkozású halakat tartunk, először mindig a növényi eleséget adjuk a halaknak, mert a falánk növényevők is rácsapnak a húsevők kajájára, amitől viszont azok bélgyulladást kaphatnak. Utána adjuk a magasabb fehérjetartalmú, ragadozóknak való eleséget. Ha erre odafigyelünk, nem lesz gond.

Vadászsügerek szaporításával ne is próbálkozzunk, ha nincs ivadék halunk, amit táplálékul tudunk felszolgálni. Ennek hiányában ugyanis nem párzanak a halak. Ha tudunk nekik adni halivadékot, meg lehet kísérelni a szaporítást, de csak külön akváriumban. Társas akváriumban, ahol a vadászsügér együtt van más sügérfélékkel a többi sügér falja fel az ivadék javát, másrészt a többi hal zavarja a vadászsügereket a párzásban, ezért nem jár sikerrel a szaporítás.

Maylandia Lombardoi - Lombard sügér
 
A hímek többsége jellemzően igen agresszív, az embert is sebesre haraphatják. Mit ne mondjak, nem egy kellemes élmény. Az akváriumban amíg van egy uralkodó hím addig a többi hímmel van elfoglalva.

A hímek viszont úgymond "elfogynak" egy idő után, így hát maradnak a nőstények, és azokat zaklatja tovább. Mindaddig, amíg nőstény van az akváriumban, általában azokat zavargatja, és zaklatja. Ha már a nőstényekkel is végzett, akkor az összes többi halat bántja, stresszeli, szinte megállás nélkül. Az egész akváriumot uralja, nem elégszik meg a saját kis odújával, sorra látogatja a búvóhelyeket, minden hallal verekszik, és kizavarja őket a saját helyükről. Ha más agresszív fajta mellé tesszük, akkor addig marják egymást, míg nem sikerül az egyiknek megszabadulnia a másiktól. Az egyik esetben reggeli etetésnél látom, hogy nem eszik az egyik halam. Egy Afra. Nézem, hát véres a feje és hiányzik a felső állkapcsa! A lombard hímet persze azonnal kiszedtem, és végül sosem tettem vissza a nagy akváriumba. Az állkapcsa természetesen szépen visszanőtt a sérült Afrának.

A Lombardoi máskülönben rendkívül szép és méltóságteljes tud lenni, és szerencsés az, akinek a hímje kevésbé agresszív, és megfér a többi hallal. Én azt javaslom, hogy adjunk a hímnek egy nagy háremet, így a figyelme megoszlik az egyedek között.
Én már nem tartok Lombardot, mert két hímmel is megpróbáltam, és ugyanarra a sorsra jutottak. Mikor elegem lett abból, hogy a többi halnak lecibálta az uszonyait, meg csúnya sebeket ejtett rajtuk, külön tettem a renitens hímeket egy 20 literes "börtönakváriumba". Az első ott is lelte halálát néhány év múlva, a másikat sikerült elajándékoznom közel 7 hónap börtön után.

Neolamprologus Leleupi - Citromsügér

Nem verekedős, de egyedül a hímeket nem jó tartani, mert fajtárs híján minden hozzájuk hasonló színű, néha az összes sárga halra rátámadhatnak, ami kisebb náluk, etetés közben pedig irigyek, és elüldözik őket. Ha kevés a sárga hal az akváriumban, akkor azt a keveset móresre taníthatja. 2-3 fajtárs jelenléte elég ahhoz, hogy csak azokat hajkurássza, amúgy véres, vagy uszonyszaggató bunyóra soha nem kerül sor. A nőstények egyes egyedei hajlamosak elbújni egy üregben, és ott gubbasztanak, az etetésen kívül alig látni őket, de ettől nem kell megijedni. A fajta több színben is előfordul, szerintem legszebb a narancs színű, de ez persze ízlés kérdése.

Ha nem kapnak élő táplálékot, akkor a színük kifakul, és egy fajta piszkosszürke tónus jelenik meg az alapszínt eltompítva. Nem egy nagyevő hal, lassan növekvő fajta, de idős korára meglepően nagyra képes nőni, ha a körülmények optimálisak. Nálam élt egy öreg hím Leleupi, mely jóval nagyobb volt a maximális standard méretnél is.

Cyrtocara Moorii - Delfinsügér

Nem reviertartó, ebből adódóan nem is agresszív. Helyes kis társas sügér, de ha két hímünk van, akkor menetrendszerűek lehetnek veszekedések. A gyengébb hímet (amelyiken több a hámsérülés) érdemes elkülöníteni, vagy elajándékozni. Egy párt lehet belőlük tartani, a hím nem bántja soha a nőstényt, azok együtt úsznak, a fajta ugyanis monogám. Jópofák, ahogy az aljzatot kanalazgatják. Megfelelő tartás mellett idősebb korukra a hímeknek tekintélyes előreálló homloka, "búbja" nő.


Pseudotropheus kingsizei „Likoma"

Amikor először kaptam belőle néhány példányt, hiába erősködtem, azt mondta a tenyésztője, hogy Cynotylapia Afra. S mivel hatalmasra nőttek , nem is gondoltam rá többet, ezek a halak nem lehetnek kingsizeik. Csak jóval később tudtam meg, hogy a Kingsizeinek vagy egy "Likoma" változata, mely nagyobbra nő, mint a sima Kingsizei, viszont nagyon hasonlít az Afra egy bizonyos fajtájához. A "Likoma" valójában egy túlméretes (igazi king size) Kingsizei.

Az aktív korban lévő hímekkel jó vigyázni, mert megtámadja a gazdit is ha benyúl a revierjébe. Akkorákat tud harapni, hogy az ember kénytelen védekezni. Egy finom orrba pöckölés egy ideig megteszi, de ha nincs résen az ember, visszasettenkedik, úgyhogy szemmel kell tartani. :) Érdekes viszont, hogy csak a szűk kis revierjét védi, ami mindig egy üreget foglal magába és onnan járőrözik.
Csak nagyon ritkán megy el messzebbre, s ha elüldözte a betolakodót, akkor azonnal visszaúszik a helyére. Soha sem bántja az akvárium többi lakóját, és a nőstényét is nyugton hagyja, ha az elmegy a reviertől. A fentiek miatt nyugodtan tartható társas sügeres medencében, de figyeljünk oda, hogy minél nagyobb látóteret engedünk neki szemmel tartani a "lakhelyéről" annál nagyobb területet fog védeni, így szerencsétlen esetben akár a fél akváriumot is birtokba veheti. Az biztos, hogy a növényeket időnként át kell rendezni a környezetében, különben elpusztulhatnak a fonálalgától. Olyannyira védi ugyanis a saját területét, hogy a kövek és a növények szépen bezöldülnek. Ő nem bántja a növényeket, ellenben elüldöz mindenkit aki piszkálja őket. Fiatal hajtások esetében ez az őrzés még jól is jön, mert a sügerek többsége hajlamos leszaggatni a növények friss hajtásait, különösen ha azok kiemelkednek az áltag terepszintből.

Melanochromis Auratus - Türkiz Aranysügér

Egy időben közkedvelt halacska volt, ma már ritkán lehet hozzájutni, talán azért, mert elterjesztették róla, hogy túlzottan agresszív. Ez így nem igaz. Csak a saját fajtájával intoleráns, azzal viszont olyannyira, hogy még a nőstények sem bírják egymást, ami ritka még a sügerek körében is. Képesek órákig üldözni egymást, amely tevékenység általában előbb vagy utóbb az egyik halálával jár. Ha egy nőstényt, vagy egy hímet tartunk, akkor tök békésen el van a társas akiban, ha pedig egy párunk van, nem ölik egymást.

Az Auratus gyomra érzékenyebb az átlagnál, fontos neki az élő táplálék, különben nem él meg hosszú kort, elpusztul a Hexamiták túlszaporodásából adódó béldugulásban, vagy más emésztőszervi problémában. Mire észreveszi az ember, szinte mindig késő már segíteni.

Maylandia Estherae /Rot-Rot - Narancs és vörös zebrasügér

Addig van béke, amíg egy rózsaszín hím van az akváriumban. A potenciális rejtett hímeket onnan lehet felismerni, hogy nem lesznek olyan sötét narancsszínűek, mint a nőstények, hanem színben inkább a lombard hímekre hasonlítanak. Ha túlságosan irizálnak az uszonyaik, akkor biztos, hogy rejtőzködő hímmel van dolgunk. A nőstény narancs zebrák ugyanis vagy mindenhol narancs színűek, vagy ha kékes is a hátuszonyuk, az nem olyan intenzív, és a hátuszony vége felé egészen eltompul. Csak átalakult hímeknél figyeltem meg a kék színt végig az úszókon. Az ilyen halványnarancs rejtett hímek ha úgy érzik, hogy megmérkőzhetnek a háremért, akkor a testük rózsaszínűvé válik, ami persze rögtön felkelti az uralkodó hím figyelmét, és megindul a harc. A rózsaszín világosságából már előre lehet tudni ki lesz a győztes. Amelyik világosabb, az lesz a "nyertes", ami azt is jelenti, hogy a másik biztosan elpusztul, ha nem vesszük ki az akváriumból.
Ha nincs háremük, az idősebb hímek agresszívakká válhatnak, akár a többi hallal szemben is, de az egyetlen nősténnyel mindenképpen. Meg nem öli, de meg-meg tépázza, és nem hagyja nyugton.

Nimbochromis Venustus - Pávasügér

Lassan, ámde nagyra növő sügérféle, az egyik legszebb afrikai sügér szerintem. Nem agresszív, nem üreglakó, nem rendezi át az akváriumot, jól el van a többi sügérrel. Ha egynél több hímünk van, akkor nagyon változó a helyzet. Ha az uralkodó hím békésebb természetű, akkor megelégszik egy-egy párbajjal. Ha nem, akkor megöli a másikat.

A fonálalgát szívesen legeli, így a növényeket tisztogatja. Ha a fonálalga felüti a fejét, ez a hal nélkülözhetetlen, különben búcsút mondhatunk a növényeinknek. Igaz a sügeres környezet eleve nem igazán kedvez a növényeknek.

A hazai Venustus állományban egy időben megjelent valami idegen gén. Ez arról ismerhető fel, hogy a halak homloka csőrszerűen görbül lefelé. A jelenség a hímeknél és nőstényeknél is előfordul, és rejtett génként öröklődik tovább. Hibás egyedeket ne vásároljunk meg, vagy ha ilyenünk akad az állományban, semmiképpen ne szaporítsuk!

Labidochromis caeruleus (Yellow)

Népszerű halacska, szép sárga színe minden sügerest elcsábít. Megfigyeltem, hogy egyes sügeresek "kommersz" halnak tartják. Ez a sznobok betegsége lehet. Azért nem tartják, mert másnak is van belőle. Röhej. Nálam mindig akadt belőlük az akváriumban.

A Yellow-k nőstényei nem agresszívak, ellenben a hímek változóan bár, de rendszeresen üldözik egymást. Percekig képesek egymás farkát üldözni körbe-körbe. Ez akkor is megtörténik időnként, ha a hím és a nőstény közel azonos méretűek. A fajtára a nagy szaporaság jellemző, a hím sosem hagyja nyugodni a nőstényt, és szinte nem lehet neki elég rossz körülményeket biztosítani, hogy ne ikrásodjon be.

Sajnos sok a torz, csúnya fejformájú, fakó színű, vagy túlzottan csíkozott egyed a hazai állományban, aminek vélhetően a beltenyésztés az oka. Ha azonban megfelelő helyről szerezzük be a halat, ez nem jelenthet problémát.

Pseudotropheus Elongatus

Az egyik legközismertebb afrikai sügér. Könnyen szaporodik, egy kicsit agresszív, de ez mindössze abban nyilvánul meg, hogy a saját odúját védi, ha betéved oda valaki. Ha nagy a zűr, (pl. idegenek mászkálnak az akvárium körül) akkor azért beengedi a többi halat is, amíg elférnek.

Az Elongatus az egyik legkönnyebben tartható sügérféle. Mindent elfogyaszt, és nagyon ellenálló a betegségekkel szemben. Kezdő sügereseknek is való fajta.

Pseudotropheus Acei  - Jégsügér

Nem odúlakó, csapathal, de csak egy hímmel. Társas sügeres akváriumban csak ritkán szaporodik. A jégsügér gyorsan növekszik, a hím tekintélyes darabja lehet az akváriumnak ha felnő. Nem agresszív, viszont kissé oxigénigényesebb a mbuna sügereknél. Irtózatosan falánk, mindent felfal ami ehető. A növények hajtásait szereti letépkedni, mint afféle fűnyíró, aztán ott is hagyja őket, hogy a szűrőket legyen ami eltömje. Nem egy szapora fajta, így aztán nehéz is hozzájutni sajnos.

Haplochromis Burtoni - Burton sügér

Csak hímem volt, aki falánk, és barátságos természetű halnak bizonyult, csak az erősorrend megőrzése érdekében játszotta a harciasat néha. Nem egy feltűnő hal, úgyszólván dísztelen, ezért nem is nagyon népszerű sügeres körökben.


Jelenleg az akváriumomban a fentiek közül 2 Afra, 1 Ahli, 1 Elongatus, 2 Leleupi, 2 Yellow, 2 Venustus, 1 Calvus Black, 2 Delfin és 1 Rot-Rot éldegél. A sügereken kívül van még egy Gibbiceps is.

Jegyzetek

Tovább készül az anyag az akvarisztikai oldalhoz, úgy néz ki, hogy az eddig elkészült részeket nemsokára fölteszem úgy ahogy van. Főleg szűrés témában lesz hasznosítható. Eredetileg könyvnek szántam, de elveszett a 2004 decemberi mentésem. Akkor újrakezdtem, de már nem volt kedvem a régi tematikát töviről hegyire végigzongorázni, és a lendületem is jócskán alábbhagyott sajnos. :(  Az anyag webes formára való átszerkesztése folyamatban van.

A bemutatott akváriumon felül van még 4 másik, amelyeket különböző célokra használok, úgy mint ivadéknevelés, gyógyítás, karantén, stb. Ez egy afrikai sügeres akvárium. Mérete 160x60x60 cm, panorámás, 540 literes. A víz benne rendkívül kemény, a kövek a Bükk hegységből az Adria és az Égei-tenger partjáról származnak, mind mészkő. Ezt persze csak a sügerek bírják, az ő élőhelyükön ugyanis ez a normális állapot. Csak élő növényeket tartok. Rendszeresen tápozom a növényeket kifejezetten erre a célra készült akváriumi táppal. (Nincs benne nitrát és foszfát)

Szűrés: jelenleg egy 2213-as és egy 2217-es Eheim külső, valamint egy Hydor R20-as belső szűrővel működik. Tervbe van véve egy nagy méretű külső szűrő megépítése, ha ez elkészül, akkor minden technika a medencén kívül lesz elhelyezve. A jó munkához azonban mint tudjuk, idő kell. Ez ebben a konkrét esetben azt jelenti, hogy már több mint három éve megvannak a cuccok hozzá egy apró, de nagyon fontos közdarab kivételével.

A medencét felülről 4 db Arkadia fénycső világítja meg. Két Original Tropical és két Fresh Water cső. Az előbbiek a vörös tartományban kiemelten sugárzó, az utóbbiak pedig 10.000 K körüli, fehéren sugárzó csövek. Átlagban 6 órát ég a neon, a többi fény az ablakon keresztül jut be a medencébe.

Heti vízcsere 15-20% vagy 2 heti 30-50% az aktuális halmennyiségtől függően.
A biológiai nitrát- és foszfátmentesítést bár több módszer is adott, (sokáig kísérleteztem velük), még nem oldottam meg, mert az akvárium jelenlegi elhelyezése nem teszi ezt lehetővé. Ha ez egyszer összejön, akkor a vízcseréket a minimálisra fogom mérsékelni a halak egészsége érdekében. Bár még így sem hallottam őket panaszkodni. :) Gyógyszereket, vegyszereket a nagy akváriumban sosem használok. Az aljzat apró szemű öntödei kvarchomok, benne Maláji tornyoscsigák lelkes csapatai végzik áldásos tevékenységüket.

Látogatásra érdemes magyar webhelyek akvarisztikai témában: (kialakítás alatt)

Aquad honlapja
Paller Endre: Édesvízi akvarisztika (nagyszerű fordítások külföldi íróktól)
Akvarista.hu (Mindenki itt nyüzsög, akinek akváriuma és internete van :)
Cichlids.hu (Aki sügerezik, vagy sügerezni szeretne, annak fontos hely)