Nibiru, a X bolygó: mit mutatnak az égboltfelmérések?

A Nibiru név valódi, csak nem azt jelenti, amit a legenda tulajdonít neki. Az ókori mezopotámiai csillagászati szövegekben egy égi pontot vagy égitestet jelöl, amelyet a kutatók többsége a Jupiterrel, néhányan egy, az ekliptika menti átkelési ponttal azonosítanak. Babiloni szövegekben Mardukhoz, a város főistenéhez kapcsolódik. Arról, hogy egy 3600 éves pályán keringő, a Földre visszatérő bolygó volna, egyetlen ékírásos tábla sem beszél.

Honnan jön a történet?

A modern Nibiru-legenda két forrásból táplálkozik. Az egyik Zecharia Sitchin 1976-os könyve, amely a sumer mítoszokat egy tizenkettedik bolygóról szóló beszámolóként olvasta újra. Ezt az értelmezést az ékírást olvasó szakemberek nem fogadják el: a könyv kulcsszavai a szövegekben nem azt jelentik, amit Sitchin állított. A másik forrás egy 1990-es években indult internetes jóslat, amely a katasztrófát először 2003-ra tette. Amikor az év eseménytelenül telt el, az időpont tovább vándorolt.

Az ilyen vándorló dátum már magában is figyelmeztető jel. Egy valódi égitest pályája kiszámítható, és az érkezés napja nem tolódik évről évre.

Mit kellene látnunk, ha igaz volna?

A Nibiru-hívők általában egy a Földnél jóval nagyobb, akár Jupiter méretű testről beszélnek, amely néhány éven belül a belső Naprendszerbe ér. Ennek három következménye volna, és mindhárom ellenőrizhető.

• Látszana. Egy Jupiter méretű test a Mars pályájának távolságában is a legfényesebb égitestek közé tartozna. Évekkel az érkezése előtt amatőrcsillagászok ezrei fényképeznék, nem lehetne eltitkolni.
• Infravörösben világítana. Még egy távoli, hideg óriásbolygó is sugároz hőt. Az 1983-as IRAS műhold és a 2MASS felmérés az egész eget feltérképezte infravörösben. Az IRAS-ról akkor megjelent „titokzatos égitest” hírek távoli galaxisokról szóltak, nem egy közeledő bolygóról.
• Megzavarná a bolygók pályáját. A bolygók helyzetét radarral, űrszondákkal és évszázados megfigyelésekkel ismerjük. Az Uránusz és a Neptunusz pályájának régóta emlegetett „rendellenességei” eltűntek, amikor a Voyager–2 1989-es elrepülése után pontosították a Neptunusz tömegét.

Mit tudnak felfedezni a mai felmérések?

Jó példa erre a tavaly bejelentett, Plútó méretű törpebolygó, amely a Naptól mintegy 97 csillagászati egység távolságban, vagyis a Plútónál két és félszer messzebb kering. A fényessége a szabad szemmel látható csillagokénak csak a töredéke, mégis megtalálták, mert rendszeres égboltfelmérés folyik. Egy ennél sokkal közelebbi és nagyobb bolygó nem kerülhetné el a figyelmet.

Miért él tovább a legenda?

Az ismeretlen bolygó gondolata nem butaság. A Neptunuszt éppen így, az Uránusz pályájának eltéréséből találták meg 1846-ban. A különbség az, hogy a Neptunusz esetében a számítás konkrét helyet adott meg az égen, és a távcső ott meg is találta a bolygót. A Nibiru esetében nincs ilyen pozíció, nincs fényességi adat, és a dátum is mindig változik.

Aki ellenőrizni akarja, megteheti: minden nagyobb csillagászati adatbázis nyilvános, és a bolygók helyzetét bárki kiszámíthatja a saját gépén. Ha egy égitest a Föld felé tart, azt az amatőrcsillagászok is látni fogják.