Aszteroida-becsapódás: mekkora a valódi kockázat? Az Apophis esete
Két héttel a cseljabinszki tűzgömb után sokan kérdezik, mikor jön a következő. Az Apophis kisbolygó története megmutatja, hogyan születik és hogyan szűnik meg egy becsapódási riasztás.
Február 15-én reggel egy körülbelül húszméteres kőzetdarab lépett be a légkörbe az Urál-hegység keleti oldalán, és Cseljabinszk fölött mintegy harminc kilométeres magasságban felrobbant. A lökéshullám ablakok tízezreit törte be, és több mint ezer ember sérült meg, főleg az üvegszilánkoktól. Ugyanazon a napon egy másik, nagyjából negyvenöt méteres kisbolygó, a 2012 DA14, a geostacionárius műholdak pályáján belül haladt el a Föld mellett. A két esemény független volt egymástól, de érthető, hogy sokan most azt kérdezik: mi jön ezután?
Az Apophis-riasztás története
Az Apophis kisbolygót 2004 júniusában fedezték fel, decemberben pedig újra megtalálták. Az első néhány nap megfigyeléseiből számolt pálya alapján a 2029. április 13-i földközelség idején 2,7 százalékos becsapódási esélyt kaptak. Ez volt az addigi legmagasabb érték, és a Torino-skálán 4-es fokozatot jelentett.
Néhány nap múlva a csillagászok régebbi felvételeken is megtalálták a kisbolygót. A hosszabb megfigyelési időszakból számolt pálya sokkal pontosabb lett, és a 2029-es becsapódást kizárta. Ezután egy 2036-os, jóval kisebb esély maradt, amely a 2029-es elhaladás pontos részleteitől függött.
Idén januárban a kisbolygó ismét a Föld közelébe ért. Radarral és infravörös űrtávcsővel is megmérték: körülbelül 325 méteres, kissé nagyobb, mint korábban gondolták. Az új radaradatokkal a 2036-os becsapódás is kizárhatóvá vált.
Mit látunk majd 2029-ben?
- április 13-án az Apophis a Föld felszíne fölött körülbelül 31 ezer kilométerre halad el, a geostacionárius műholdaknál is közelebb. Európából szabad szemmel is látható lesz, egy gyorsan mozgó, harmadrendű csillagként. Ritka alkalom lesz egy ekkora kisbolygó közeli tanulmányozására.
Mekkora a valódi kockázat?
A földközeli kisbolygókat több program is keresi. A kilométernél nagyobbak döntő többségét már megtalálták, és egyik sem fenyeget a következő évszázadban. A kisebb, néhány tíz–száz méteres testek közül azonban még sok ismeretlen, ahogy Cseljabinszk is mutatta. Egy húszméteres test néhány évtizedenként, egy száz méter körüli néhány ezer évenként érkezik.
A kockázat tehát valós, de nem titkolják: a becsapódási valószínűségeket a NASA és az Európai Űrügynökség nyilvános listákon közli, és minden új megfigyelés után frissíti. A riasztások általában úgy zárulnak, ahogy az Apophis esete: a pontosabb pálya kizárja a becsapódást.
Közzétéve: