Publicisztika - Gondolatok egy új rendszerváltáshoz (Munkaanyag)                2007.01.15-től

Barátaim oldalai

Gondolatok egy új rendszerváltáshoz

Egy pártok nélküli demokrácia alapvetései (cikksorozat)

Régóta érlelődött már bennem a gondolat, hogy vissza kéne szereznünk, pontosabban egészen új alapokra kéne helyeznünk a demokráciát mindenhol a világon, hogy többé senki se élhessen a globális pénzhatalom által manipuláltan, elnyomásban. Hogy ne legyenek háborúk. Hogy az ember Emberként élhessen a Földön, kiszolgáltatottság nélkül. Hogy a haszonelvű, mindent a pénz körül mozgató, az erőforrásokat felélő és környezetszennyező gazdaságot váltsuk fel egy emberközpontú, értékelvű gazdasági modellel. Aztán 2006 augusztus végén kifakadtam: Elegem van! És elkezdtem kiírni magamból mindent, ami erről eszembe jutott. Ennek az anyagnak egyes részeit olvashatjátok ebben a sorozatban. A "fülkeforradalom" kapcsán a bevezetőbe átszerkesztettem, egyet, s mást hogy aktuális maradjon, de a szöveg többi  része azóta is változatlan.

"A demokrácia elveinek azért nincs hitele, mert amire azt mondták, s amire ma azt mondják, hogy demokrácia, az nem az!" (Rőczey Jánostól szabadon)

Bevezető

Túléltünk tatárt s törököt. Még az oroszokat is. Ezeket is túl fogjuk élni - mondják mindig azok, akik éppen túlélik az éppen aktuális politikai kurzust. Túléljük? Hát persze. De milyen áron? Vajon élet-e az amit nem szabadságban él az ember? Élet-e az, ami a képviseleti demokráciának nevezett, a pénzhatalom által irányított rendszer működése mellett megmarad? Élet-e az amit a puszta túlélésért élhetünk egy poszt-kádári, vagy éppen "polgári" globalizmusban? Kétségtelen, hogy mi leszünk az utolsó túlélők, ha önző módon csak a magunk dolgával foglalkozunk, és készséges rabszolgaként hagyjuk gyarmatosítani a hazánkat. De van-e értelme egyáltalán a pénz rabszolgájaként, értelmes célok nélkül élni egy olyan világban, ahol Magyarország csak egy házszám a globalizmus egyik mellékutcájában?

A demokrácia és Isten fogalma ugyanarra a sorsra jutott az emberiség történelmében.  Túl sokan használták fel őket önző hatalmi és anyagi érdekeik érvényesítése érdekében és éltek vissza velük. Ahogy az Istent, úgy a demokráciát is - pontosabban azt amit ők éppen annak neveztek - a saját torz képükre igyekeztek formálni, miközben a szavak - Isten, demokrácia, haza, szolidaritás, egység - mind csak a hazug propaganda eszközként hagyta el a szájukat. Mára a demokrácia hiánya lett a világ legnagyobb problémája. Az, hogy a vox populi ma már nem vox dei. A nép szava a politikusok szerint már nem egyéb mint "békák brekegése a mocsárban". (Kóka János) De semmiképp nem ér többek, mint amennyi az utólag megvalósítatlan ígéretekből álló választási kampányokhoz kell. S ez így is marad, ha nem teszünk valamit és párt-ebek harmincadjára hagyjuk veszni a demokráciát, merthogy az egyetlen dolog ami szükséges a Gonosz diadalához, hogy a jó emberek szükséges rosszként fogják fel annak egyre terjeszkedő, az életüket befolyásoló hatalmát. (Edmund Burke után szabadon.) Mert a Gonosz terjeszkedik. A hatalom és a pénz által generált rákos burjánzások akkor is tovább növekednek, ha nemzetinek látszó kormányt választ az ország. Mert már az is csak látszat. Minden csak  látszat. A világ jelenlegi politikai rendszereiben már szinte semmi sem az, aminek mondják! Az emberek persze nem értik, hogy mi folyik körülöttük, de azt azért érzik, hogy egyik párt sem áll igazán közel hozzájuk. A "nem értem" és az "úgysem tehetek semmit" meghozza az eredményt, a politizálás és a politika elutasítását. Holott nem a politizálást, hanem a pártos képviseleti "demokráciát" kéne elutasítani! Az minden problémának gyökere.

Jelenünk bajainak okozói tehát elsősorban nem azok a személyek, akikre épp mutogatunk. Nem a történelmi percemberek nyomorúságos szelleme az ami a problémát jelenti. Ők csak statisztái, jobb esetben mellék- és epizódszereplői annak a mára elkorcsosult és kiüresedett teleregénynek, melyet ők demokrácia néven neveznek. Mi magunk vagyunk a probléma oka. Az önbecsülésétől megfosztott, történelmét elhazudott, összefogásra és védekezésre képtelen szürke tömeggé degradálódott hajdani nemzet, melynek tagjai nem tudnak és nem is akarnak áldozatot hozni, (lásd majd a bálna esetét a populizmusról szóló részben) ugyanakkor gondolkodni sem hajlandóak. Húzzuk az igát egy életen át, abban a hitben, hogy a politikusok által mondott "holnap" majd egyszer eljön. Hogy majd 5 év múlva, majd 10 év múlva "felépítjük a kommunizmust" és még annyi múlva "utolérjük a nyugatot", majd jobb lesz ha belépünk az unióba, és ha majd bevezetjük az Eurót, akkor jön csak el a Kánaán!

Sokezer éve folyik már a politizálás, megtanulhatnánk már végre, hogy akármit is mondanak a politikusok, sosem lesz jobb! A hatalomban lévők mindig megmondták, hogy merre húzzuk a szekeret, és folyton ígértek valamit, aztán mindig csak azoknak lett jó, akiké a szekér volt. A hatalmi piramis csúcsán lévő társaságé. A politikusok által ígért "holnap" pedig csak nem akar eljönni. Sosem fog eljönni!

Forradalom? Ugyan már! Mára oda jutottunk, hogy nincs nép aki megdöntse az őt kizsigerelő hazug politikusok hatalmát. De ha még lenne is nép, aki fellázad, egy klasszikus forradalom akkor sem hozhatna érdemi változást. Mindössze annyi történne, hogy mások  kerülnének pozícióba a régiek helyett, és folyatódna az eddig ismert történet a soha el nem jövő "holnap" ígéretével. Egyre többen látják be, hogy a pártos politizálás kárára van az emberiségnek. Ha lesz is forradalom, annak először az emberi elmében kell megvalósulnia. Paradigmaváltásra, ébredésre van szükség.

Az MSZP a volt kommunista reflexek és etika - azaz etikátlanság - alapján kormányzott. A nép fölöttinek tekintette magát, egy csoportnak, amely bármit megtehet a tömegbe lövéstől a koncepciós perekig. Egy szándékosan torz törvényekkel körülbástyázott, alig leplezett diktatúrában éltünk. De ugyan, mennyivel lett jobb attól, hogy a Fidesz került hatalomra? A színek változtak, a látszatokra már jobban figyelnek. De a folyamat, ami az országot a lejtőn elindította, nem állt meg, csak "polkorrekt" módon folytatódott. Aki nyitott szemmel járt, az már látta, hogy ez lesz, hosszú évekkel a 2010-es választások előtt. A Fidesz politikája is ugyanúgy összefonódott a világhatalmi tényezőkkel és a hatalma a nemzetközi pénzvilággal. Az adósságunkat már sokszorosan visszafizettük, mi mégis erőltetve fizetjük vissza - válság idején - a visszafizethetetlent, és csodálkozunk, hogy nem jutunk ötről a hatra.

Nem csak az a probléma, hogy a Fidesz mint gyűjtőpárt tele van megélhetési politikusokkal, és a másik oldal embereivel, hanem mert a párt, mint olyan, érdekelt a jelenlegi hatalmi struktúra, a "majd mi megmondjuk, hogy mi a jó nektek" fenntartásában, azaz a rendszer változatlansága ítél kényszerpályára minden esetleges jobbító szándékú kísérletet. A rendszert alapjaiban kell megváltoztatni, és nem csak nálunk, hanem az egész világon!

Sokan úgy gondolják hogy a demokrácia abból áll, hogy négyévenként szavazunk, majd hazamegyünk, és fizetjük az adót. Aki ebben a helyzetben petíciókat, meg cikkeket írkál, amit nem olvas el senki, aláírásokat gyűjtöget, hogy aztán az illetékes elvtársak kukájában kössön ki, vagy kimegy tüntetni, hogy aztán pár óra múlva siessen haza ebédelni, (Lásd a Fideszt az MSZP regnálása idején) az el van tévedve.

Két lehetőség van: vagy a pártok tűnnek el a történelem süllyesztőjében, vagy annak a lehetősége szűnik meg, hogy végre a nép maga irányítsa a sorsát. Ha marad az ami most van, akkor az emberiség történelmének a létező leggonoszabb korszakába léptünk, mely a magyarságra nézve a legpusztítóbb is egyben.

2007.01.15-től kezdődően.
Frissítve 2011.11.16

A munkaanyag

Az alábbiakban a cikksorozat linkjeit adom meg. Az anyag végül megmaradt munkaanyagnak, így mint arra többször is utaltam az oldalak átvételét egyelőre nem engedélyezem! Csak ide mutató linket használjatok.

2006 augusztusa és 2007 márciusa között készült - sokszor papírra írt jegyzeteimből kellett témára ollóznom a lényeget, ami elég nagy feladat volt. Az írások alján lévő keltezés értelemszerűen a netre történő kihelyezés dátumát jelenti, nem a megírásét, bár azért mielőtt fölteszem, igyekszem aktualizálni a lapokat. A linkek mellett a legutóbbi frissítés időpontját is feltüntetem. A már webképes oldalak linkjei folyamatosan kerülnek föl erre az oldalra. A címek, a tartalom és a szerkezet, valamint az írások egymás utáni logikai sorrendje változhat, függetlenül a felkerülés időpontjától. 
                                                              
A rombolás erői (2007.01.15) Frissítve.
Leküzdeni a fogalmak zavarát (2007.06.03)
A nacionalizmus (2007.01.15) Frissítve
   A nacionalizmus fogalmának újraértelmezése, és tisztába tétele. A nacionalizmus mint  
   kívánatos jelenség. A nacionalizmus mint a tiszta demokrácia alapja, a neoliberalizmus
   és a globalizmus érvényesülésének ellenszere, a nemzeti túlélés záloga. A nacionalista
   politika.
A populizmus (2007.02.22)
  A populizmus mint irányzat, és mint lehetőség a tiszta demokráciára. A populizmus
  eredeti értelmezése. A pártok nélküli demokratikus populizmus mint rendszer.
Címkék és valóság (2007.06.04)
A láthatatlan hatalom színházdemokráciája (2007.06.05)
Miért pártok nélkül?  (2006.06.07)
Miért pártok nélkül? (2.rész) (2007.10.15)
A politikai valóságshow (2006.11.25)
A demokratikusnak nevezett rendszerek néhány alapproblémája (2008.04.22)
A forradalom vágyálma és a cső alakú pohár (2007.06.22)
  Ez a fejezet kissé filozofikusra sikerült, de nem lehetett másképp megírni. Fogadjátok
  be, fogadjátok szeretettel. Kissé kilóg a többi közül, mert a nagyobbik része nem a régi
  anyag témára vagdosása, hanem olyasmi, ami csak ötletszinten volt meg a fejemben,
  de nagyon fontosnak találtam. Igazából az egész végére, csattanónak szántam, de
  aztán mégis úgy döntöttem, hogy előbb megírom.
A részvételi demokrácia - A jővő útja  (2008.03.10)
A holografikus társadalomről (2011.11.16) ÚJ!
Az Új Rendszerváltás egy lehetséges forgatókönyve (2007.06.12)
Aminek változnia kell (2008.05.10)
  Néhány gondolattöredék a teljesség igénye nélkül arról, hogy min kell majd feltétlenül
  változtatnunk a mai állapothoz képest.
Javaslat a pártlistás rendszer reformjára (2009.04.03)
  Nem megszüntetni kell, hanem átalakítani! 

Mások írásai a témában:

Döményi Irén: Miért nem szeretem a demokráciát
A napokban gondoltam rá, hogy összegyűjtöm mások véleményét, írásait a témában.
Ez az első ebben a sorban.
Tudta-e Ön...
E-mailben érkezett. Érdemes elolvasni.
 

Az oldal története

A pártok nélküli demokráciáról, az új rendszerváltásról szóló elméleteim már értek bennem egy ideje, de csak a 2006-os választásokat követően kezdtem papírra vetni őket.
A hatalmas halmaz anyagból az első használható részt 2007 január 15-én tettem föl végül a honlapomra, ezt követte a populizmusról szóló írásom közel egy hónappal később, amibe már nem fektettem akkora energiát, mert az oldal már majdnem elkészült, amikor is megsemmisült egy merevlemez-balesetben, a jegyzeteim nagy részét meg már ledaráltam közben, és másodjára már nem jutottak eszembe olyan jó gondolatok.

Később azt vettem észre, hogy az új pártok nélküli demokrácia ötlete termékeny talajra hullott, sőt ismeretlen emberektől is szinte az enyémmel megegyező gondolatokat kaptam vissza, úgy éreztem hát, itt az ideje, hogy folytassam a munkát. Ezúttal a még megmaradt régi, papíralapú jegyzeteim és diktafonos hangfelvételeim sűrűjében kellett rendet vágnom, hogy minél kevesebbet ismételjem magamat. Az írások addigi össztömege még papír súlyban sem volt kevés, de mivel akkor úgy éreztem, hogy a változás szele benne van levegőben, folytattam az anyag feldolgozását. 2007 június végén elkezdtem szétszabdalni, témára bontani  a régi oldalakat is, mint pl. a nacionalizmusról szóló részt, valamint megszűnt a  cikksorozat régi címe: A Demokrácia új utakon helyett az egyik alcímet választottam a munkaanyag végleges címnek: Gondolatok egy új rendszerváltáshoz.

A munka idővel lelassult, mert az akkori "ellenzék" minősíthetetlenül pipogya és harmat gyenge hozzáállása, valamint a különböző nemzeti csoportosulások széthúzása miatt elvesztettem a kedvemet a témát illetően. Végül aztán 2008 májusában föltettem az itt-ott szabadon heverő, már ezer éve megírt, befejezetlen darabkák többségét, hátha akad egyszer majd egy csapat, aki felkarolja, és hasznát veszi. A napi politika visszaszorult a nibiru.hu-n, de ez a téma mindig szívügyem marad. A sorozathoz tartozó maradék írásaimat csak azért dolgozom föl, ha lassan is, mert a remény szikrája azért még nem halt ki bennem arra vonatkozóan, hogy talán egyszer elindul valami ebben az országban.