|
A nacionalizmus
(Ez az írásom része a Gondolatok egy
új rendszerváltáshoz c. összeállításnak.)
A nacionalizmus mint a demokrácia alapja, a neoliberalizmus és a
globalizmus érvényesülésének ellenszere, a nemzetek és az emberiség
megmaradásának záloga
Ne szégyelld amit érzel!
A hazáját szerető, azért nyíltan kiálló, őszinte embereket
nacionalistának szokták nevezni, amikor is szégyenkezni, vagy
tiltakozni illik. Ne tegyük!
Aki ezt a kifejezést szitokszóként használja, esetleg a
sovinizmussal vagy a nácizmussal akarja összemosni, (ami mellesleg maga a
kristályos sovinizmus) az vagy nincs tisztában
azzal amiről beszél, vagy a nemzet felemelkedésének, végső soron pedig
magának a nemzetnek és a demokráciának az ellensége, s mint olyat úgy is kell kezelni.
A nacionalizmus fogalmát a II. világháború után értékelték át, és
használják azóta is tudatosan pejoratív kontextusban. A Német Nemzetiszocialista Párt óta
igyekeznek az emberekbe sulykolni, hogy ami "nemzeti" az egyben náci is. A
nacionalizmus fogalmának negatív jelzőként való használata mindennapos jelenség
korunk
médiájában. Gondoljunk csak arra, amikor a
különböző soviniszta pártokat nevezik nacionalistának, sőt ultranacionalistának.
De mi a nacionalizmus valójában? Miért van ez a fogalom és a nemzetünk iránt
érzett szeretet és felelősségtudat feketelistán? A válasz egyszerű.
A neoliberális, globalista körök tisztában vannak vele, hogy
gátlástalan hatalmi törekvéseiknek csak a nacionalista és populista
(erről majd a következő oldalon lesz szó) politika képes ellenállni,
ezért legfőbb ellenségüknek a nemzeti eszméket, hagyományokat, a
becsületet, a közösség pozitív önértékelését tartják. Ha ugyanis nincs
nacionalizmus, akkor nincs náció, azaz nemzet sem. Egy nemzettudatától
megfosztott tömeg pedig a végletekig manipulálható, és ez az amire a
globalizmusnak oly nagy szüksége van: egy képlékeny, ambivalens,
befolyásolható tömegre, melynek tagjai a globalizmus szolgálatában
töltik el a hétköznapjaikat, munka után pedig szaladnak hitelre
vásárolni. Olyanokra van szüksége, akiknek nem jut eszébe gondolkodni,
életnek nevezik azt, amit a rendszer rájuk kényszerít és a gyermeküket
is a rendszer szolgálatára, a piramis hatalmi rendszer kiszolgálására nevelik.
A pozitív nemzettudat rombolása, a nemzeti egység és összetartozás érzésének
megakadályozása azért is kiemelten fontos a globalizmus számára, mert csak
így tudja kinevelni a maga számára a pénzért, vagy hatalomért bármikor és
bármire hajlandó kozmopolitákat világszerte. A nemzeti érzések nélküli
szürke tömeg
pedig az ideális fogyasztót jelenti a globalizmus számára minden
szempontból nézve, hiszen csak az árat nézi, érdekérvényesítési képességét
és hajlandóságát pedig már elhagyta a nacionalizmusával együtt.
A nacionalizmus
A neoliberalizmus és a globalizmus érvényesülésének csak az egészséges
nemzeti érzelem, a nyelvi mellett a kulturális közösségtudat szabhat gátat,
ahol a közösség felismeri a MI fontosságát az ÉN felett. Akiben megvan ez a
tudatosság, az nacionalista. Ellentétben azonban azzal a
torz propagandával, amit a globalizmust kiszolgáló médiában hallunk nap mint
nap, a nacionalizmussal nincsen semmi baj, sőt! Egy nemzet túlélése
szempontjából nincs az egészséges nacionalizmusnál fontosabb dolog. A maga idejében
Gandhi is az indiai nemzeti forradalmárok hagyományainak megfelelően
nacionalista gondolkodónak tartotta magát. Gandhi és a nacionalizmus nélkül
India még mindig gyarmat lenne.
A nacionalizmus pozitív érzelem, a nemzeti önvédelem és megmaradás
legalapvetőbb záloga, a nemzeti közösségek összetartásának és a
nemzetállamok függetlensége megőrzésének legfontosabb bástyája. Minden olyan
ember, akiből hiányzik az egészséges nacionalizmus, elvész a nemzete
számára.
Nacionalizmus nélkül az ember sosem válhat teljessé, mert a
nacionalizmus jelenti korunkban a közösségi lét megélésének legmagasabb
elérhető szintjét. Történelme folyamán az ember egyre nagyobb
közösségekben élte meg az együvé tartozás, az EGY-ség érzését. Először
voltak a családok, törzsek, majd a falvak, városállamok,
melyekből később etnikai és nyelvi, majd gazdasági és vallási
közösségek alakultak, és ezekből aztán több változatukban megszülettek
a ma ismert államok. Korunk jelenlegi országai nemzeti közösségeinek
egyike sem lépett túl az etnikai, nyelvi és/vagy vallási közösségi
tudaton, ez még hátra van. Minden kétséget kizáróan eljön majd az az
idő, amikor egyszer a mai nacionalizmust felváltja valami új,
nemesebb érzés, ami a Föld lakóit fogja összekovácsolni. Ameddig
azonban a világban nem alakul ki mindenhol a nacionalizmus, amíg nem
élte meg mindenki a közösségi tudat ezen szintjét, nem lehetséges a
továbblépés. Sőt, mivel a liberalizmus túl jó munkát végzett a II.
Világháború után, a világ számos helyén, így hazánkban is, az emberek
többségének újra meg kell tapasztalnia a közösségi lét kezdetlegesebb
szintjeit is. Nem véletlen, hogy egyre több a zárt ökofalu szerte
nyugaton.
A
nacionalizmus hiányán kívül egyébként is még számos olyan tényező van,
mely meggátolja , hogy az ember embernek testvére legyen a Földön. A
különböző meggyőződések, a tudatlanság és önzés mellett a közösségi,
vallási és egyházi sovinizmusok, az emberek negatív érzelmeit
alattomosan kihasználó neoliberalizmus, valamint az emberiséget a saját
érdekei szerint, önkéntes rabszolgává alacsonyító globalizmus az, mely
miatt még nagyon messze van az az idő, amikor a Föld minden lakója
testvérének fogja tekinteni a másikat. Akár tudják, akár nem, amikor a
magukat liberálisoknak nevezők a nacionalizmust támadják, csak még
jobban elodázzák ezt az időt.
A nacionalizmust nem szabad összekeverni a sovinizmussal, ami a
nacionalizmusnak egy romboló, beteg formája. A nacionalista a saját
népe érdekében tevékenykedik, a soviniszta ezzel szemben más népek
között keresi az ellenséget. Az előbbi szeretetből,
hazaszeretetből, utóbbi irigységből, gyűlöletből táplálkozik. A
nacionalizmus "a mi összetartozásunk" a sovinizmus "a mi
különállásunk". A nyelvi, népi, vallási sovinizmus
lehet alsóbbrendűségi komplexus szüleménye, más népeket
megvető felsőbbrendűségi tudat terméke, vagy akár mindkettő együtt. A
sovinizmus minden fajtája negatív érzelem, a tanulatlanok és
sérült emberek érzelmi megnyilvánulása. A nacionalizmus ezzel szemben
pozitív érzelmek mentén alakul ki és olyan fontos emberi és
társadalmi értékek az alapjai, mint a becsület, a tisztesség, a
szolidaritás és igazságosság.
A nacionalizmust a sovinizmustól az ünnepei is
megkülönböztetik. Egy egészséges nemzet nacionalista ünnepei mindig az
önvédelem, és a szabadságért vívott küzdelem napjai. Egy soviniszta
nemzet ünnepei ezzel szemben a más népek fölött aratott győzelmekről
szólnak.
Az ember saját szűkebb és tágabb közösségei és annak tagjai iránt
érzett pozitív érzelmei is a nacionalizmussal rokon érzelmek. A
patriotizmus függvénye a nacionalizmusnak, a lokálpatriotizmus a
patriotizmusnak, és így tovább. A család a legutolsó ebben a láncban. A
neoliberalizmus a lánc minden tagját ostorozza, a közösségi tudat és
lét minden formájával szemben ellenséges, beleértve a családot mint
utolsó emberi menedéket, mert aki nem kizárólag a saját önző
szempontjai szerint él, hanem aktív tagja valamely szeretetre és
egymásra utaltságra épülő közösségnek, mint amilyen egy család is, az
mind potenciális nacionalista. A nemzettudatot erősítő, pozitív
szellemű közösségek elleni fellépések, az egyéni
érvényesülést piedesztálra emelő nézetek népszerűsítése, a család
atomizálását szolgáló intézkedések mind egyetlen célt szolgálnak: a
nacionalizmus térnyerésének megakadályozását.
A globalizmus kiszolgálói pontosan tudják hogy csak a negatív
érzelmeket lehet manipulálni. Ez az amivel a tömegeket befolyásolják a
saját céljaiknak megfelelően. A pozitív érzelmek nem manipulálhatóak, a
nacionalizmus pedig éppen azokra épül, így nem tudnak vele mit
kezdeni. Ha mégis úgy tűnne néha valakinek, hogy a pozitív érzések
manipulálhatóak, az csak látszólagos. Ilyenkor mindig a puszta
anyagiasság húzódik meg a látszat mögött. Gondoljunk csak arra, hogy mennyi
érdemtelen és lusta talpnyaló próbál barátja lenni annak aki gazdag. Ha
ugyanez az ember csődbe megy, a "barátok" azonnal felszívódnak mintha
sosem lettek volna. Közhely: szeretetet nem lehet pénzen vásárolni.
Ezzel szemben az ellenoldal iránti gyűlöletet gerjeszteni és a
gyűlölködőket manipulálni a legegyszerűbb dolog a világon. A
gyűlölettel, irigységgel teli tömeget végtelenül könnyű terelgetni
a politikai akolban. A globalizmus érdekeit kiszolgáló liberalizmus
tehát örül minden látszólag semleges, vagy negatív érzelmi töltéssel
bíró egyéni ambíciónak, társadalmi tendenciának, sőt gerjeszti azokat,
mert minden ilyen jelenséget a saját érdekei szerint fel tud használni.
Így van ez a nacionalisták (ti:hazafiak) ellen gerjesztett gyűlölettel,
félelemmel is. Tökéletesen tisztában vannak vele, hogy a nacionalizmus
csak ellensége lehet az uniformizált társadalmi modellnek, ezért
mindent megtesznek, hogy mint valami főgonoszt
állítsák be.
Ezzel szemben a nacionalizmus egy valódi demokrácia létrejöttének és
működésének alapja, annak szerves és elválaszthatatlan része.
Működő demokrácia csakis nacionalista keretek között születhet. Azokban
az országokban nem jöhet létre demokrácia, ahol a nacionalizmus helyett
etnikai, törzsi, vallási vagy nyelvi sovinizmusok határozzák meg az
emberek egymás közötti viszonyát, és ebből eredően a politikai
viszonyokat is. Egy olyan országban pedig, ahol a nacionalizmust
elfojtják, vagy más ok miatt visszaszorul, az esetleg meglévő
demokrácia puszta színházzá degradálódik. Ez utóbbira nagyon jó példa
Magyarország esete. Hazánkban már az 1848-as szabadságharc óta vannak
törekvések a nacionalizmus visszaszorítására, de a legnagyobb
kárt ebből a szempontból Kádár idején szenvedtük el. Az utánuk jövő
neoliberálisoknak már könnyű dolga volt. A tájékozatlan és anyagi
vágyakkal eltelt kádári népet egyszerű volt a pénz reményében beterelni
abba az akolba, ahol azóta is traktálják őket, többnyire sikerrel. [
Kieg: 2011.08.29.: A nemzeti mezben ugráló Fidesz is ugyanazt a
globális pénzügyi érdekkörök által lefektetett irányvonalat viszi
tovább, csak a taktika - azaz a színek - változtak. A nacionalizmus
náluk is szitokszó, a negatív érzelmi kivetítés pedig náluk is módszer.
]
De visszatérve az alapgondolatra, valódi demokrácia nem létezhet nacionalizmus nélkül. Ahol nincs
nacionalizmus ott nincs ország, csak állam, melyben jogi keretekkel
imitálják a demokráciát, de azok a keretek soha sem az ott élők valós és természetes érdekei mentén alakulnak ki.
A neoliberálisok, mint ahogy mindenhol, nálunk is a nemzettudat további
elfojtását, kiirtását jelölték meg legfőbb céljuknak. Ennek elérése
érdekében semmitől sem riadnak vissza. A legkönnyebben akkor képesek
véghez vinni az elképzelésüket, ha az oktatást, és a médiát a magukénak
tudják. Az oktatáson keresztül a fiatal nemzedék lelkét, ízlését és
hitét rombolják, a médiából pedig a tömegek manipulálása, agymosás és
hazugság folyik reggeltől estig. Olyan személyiségeket választanak ki,
és támogatnak akik saját természetüknél fogva is a szellemi
destruktivitást képviselik, s akik minden hullámhosszon hirdetik a
nemzetpusztító ordas globalizmus "áldásait". Ezen médiaszemélyiségek és
politikusok az önfeláldozást nevetségesnek, az etikát túlhaladottnak, a
törtető gátlástalan egoizmust pedig követendő példának állítják
be. Elérték, hogy a balliberális "elvek" közé terelt emberek
eldobják a szívüket, és csak a maguk dolgával, a saját anyagi
gyarapodásukkal törődjenek. Elérték, hogy ne viselkedjenek
nemzetként. Ettől süllyedtünk oda, ahol most vagyunk, és semmi
kétségem afelől, hogy még koránt sincs vége. A 2006 őszi események, és
az azokkal kapcsolatos reakciók, a közömbösség, félrenézés (sőt
ellenségesség!) tökéletesen alátámasztják ezt. Ott tartunk, hogy a
nemzeti szolidaritás és érdekérvényesítés minimuma sem teljesül ma
hazánkban, ezek nélkül pedig csak tovább csúszunk lefelé, amíg
egyáltalán van még lejjebb. [ Kieg: 2011.08.29.: Megjegyzem, a Fidesz
hatalomra kerülése után az oktatási tárcát nem adták ki, hanem egy
államtitkárnak adták, aki viszont nem tehet semmit sem a háttérből a
drótokat rángató Pokorni nélkül. Nem sorolom fel, hogy ez milyen
intézkedéseket jelentett, de jellemző példa, hogy így szűnhetett meg
egy magát nemzetinek hazudó párt regnálása idején a hon- és népismeret
tantárgy az iskolákban. ]
Egy nacionalista demokráciában a választók, azaz a nép érdekében folyik
a politizálás, ahol a közösség (a nemzet) érdeke mindig és mindenkor a
legfontosabb szempont. A globalizmus erői jól tudják, hogy egy
nacionalista állam a polgárok érdekeit szolgálja, ahol ideális esetben
nem létezik korrupció, nem lehet jól jövedelmező ám környezetromboló
beruházásokat létrehozni, és nincs extra profit sem. Ezért van az, hogy
a destruktív spekulációs és rablótőke fejvesztve menekül minden
nacionalista országból. Jól érzik magukat viszont az általuk pestisként
terjesztett színházdemokráciákban, ahol a korrupción, vagy a jól
igazítható, nemzetinek álcázott politikusokon keresztül szinte
teljes befolyásuk van a történésekre. Ilyen típusú, propagandával és
hazugságok áradatával fenntartott, amerikai típusú áldemokrácia
van már hazánkban, de ezt próbálják ráerőszakolni jelenleg Irakra is.
Két lehetőség van: vagy a neoliberális globalista érdekek
érvényesülnek, vagy a népé, a nemzeté. Középút nincs. Ezért van ellene
a globalizmus a valódi demokráciának, és az azt megalapozni
képes nacionalizmusnak. Ahol pedig a korrupt és hazug
politikusokat nem nyírja ki a hatalomból a közfelháborodás, ahol
gumilövedékkel lövetik a békés tüntetőket, és a nép nem vonul az utcára
kapával, kaszával, ott már teljesen nyeregben érzik magukat. Ilyen
helyre jönnek a legszívesebben. Tudják, hogy itt bármit megtehetnek,
mert a nacionalizmus, s ezzel együtt a demokrácia már padlón van. Azt
pedig, hogy a helyzet ne változzon, az elvtelen, korrupt, balra
szavazó MDF, valamint a Fidesz jogpozitivizmusból eredő, önként vállalt
politikai impotenciája garantálta számukra végig az MSZP ciklus idején.
[ Kieg. 2011.08.29.: A Fidesz sem a tudatos szavazók nyomán szerezte
meg végül a kétharmadot, hanem mert túl sok volt már az indulat a
felháborító módon kormányzó, bűnöző pártokkal szemben. Ezzel úgy tűnik
alább hagyott a politikusok szabadrablása, de a hatalom valódi
birtokosai ugyanazok maradtak. A tisztességtelenül adott hiteleket
tovább fizetjük. A svájci frank alapú hitelek mögött álló spekulációs
tőke tovább élősködhet rajtunk. ]
Voltaképpen a neoliberálisok globalizmusa és a szovjet típusú birodalmi
kommunizmus csak annyiban tér el egymástól, hogy a neoliberálisok nem
elsősorban fizikai kényszert alkalmaznak a megtörésre, hanem az emberek
autonóm moralitásának média általi elsorvasztásával érik el céljukat. Az
így kezelt tömegeknek már csak egy ellenségképet kell adni. Ezek
pedig a szélsőségesnek bélyegzett nacionalisták. A sorba beállt, a
nacionalizmust elutasító tömegek pedig nem veszik észre, hogy
mindent elveszítenek. A szabadságukat, a közösségi élet örömeit, az
identitásukat, és végül a demokráciát is. Mindezt pusztán az anyagi jólét
reményében, amit persze sosem kapnak meg, de erre már csak a halálos ágyukon
döbbennek rá, vagy sok esetben még akkor sem.
Nacionalista politika
A nacionalizmus saját lényegéből adódóan sohasem kirekesztő, így a
nacionalista politika sem az. A nacionalista politika a nép érdekét
szolgálja. Ami jó a többségnek, az jó mindenkinek másnak is. A nacionalista
politikához a nép többségének nacionalizmusa, és egy tiszta, populista
demokrácia szükséges, melyben az emberek tájékozottak a folyamatokat
illetően, s melyben civilként is tevékenyen részt vállalnak a közösségi
munkában (részvételi demokrácia) Nem úgy a pártos polgári demokráciák esetében ahol az
emberek tulajdonképpen uralkodót választanak, még akkor is, ha azt nem királynak, hanem
ilyen-olyan pártnak is nevezik.
Az uralkodó megválasztása után haza is mehetnek, és a továbbiakban 4 évre ki vannak zárva
mindenféle döntésből. A nép megtette kötelességét a nép mehet. Mindössze annyit tehetnek, hogy örülnek, vagy dühöngenek,
attól függően, hogy mi történik a fejük felett.
Esetleg tüntethetnek, ha nem verik szét őket, vagy amíg meg nem unják. Ahol
a globalista erők megvetik a lábukat, ott már a szabad
véleménynyilvánításnak tényleg csak a látszatát tartják fent, vagy még azt
sem.
Nacionalista politika csak demokratikus körülmények között jöhet létre
olyan pártok együttműködésével, melyek maguk is demokratikusan
működnek. A pártok demokratikus működése feltételezi, hogy nem a
vezetés mondja meg, hogy mit kell tenni, hanem az emberek találják ki,
hogy milyen politikát szeretnének. Nem a párt(ok) mondják meg, hogy az
embereknek mire van szükségük, hanem az emberek nyilvánítják ki az
akaratukat, és állítják össze azt a preferencialistát, melyet a
vezetésnek követnie kell, s ettől nem térhet el. Ebben az esetben a
minisztereknek valóban a szó eredeti értelmében szolgáknak kell
lenniük, s a nép akaratát kell végrehajtaniuk.
Meg kell jegyezni azonban, hogy
tiszta, közösségépítésen alapuló részvételi demokrácia a mai, ún.
"politizáló" pártokkal nagyon nehezen képzelhető el. A tiszta
demokráciára, és a nacionalista politika megvalósulására, egy olyan
ideális környezetben kerülhetne sor, ahol a hatalmat pártok helyett az
önszerveződő civil társadalom választotta testület gyakorolja. Ahol nem
a pártok, hanem maguk az emberek küldik a képviselőket a Házba. A
Svájci modell pedig még egyszerűbb; minden lényeges kérdést
népszavazással döntenek el, a civil irányítás tehát majdnem
maradéktalanul megvalósul.
A mai, amerikai típusú képviseleti demokrácia egy pénztől bűzlő
mosolygós, de szörnyarcú valami, mely csak arra jó, hogy a még önállóan
gondolkodni képes emberekben a "demokrácia" szóból szitokszót
csináljon. Ezen szörny legyőzése az egyik legsürgetőbb feladata az
emberiségnek, mert ha nem történik meg a demokrácia emberarcúvá
alakítása, akkor az emberiség tovább halad lefelé azon a sötétségbe
nyúló lejtőn, melyen elindult, s mely a háborúk, éhínség, a természet
és a Föld végsőkig való kizsigerelése, de akár teljes pusztulása felé
viszi a világot. A tiszta demokrácia, különösen, ha pártok nélküli
civil demokráciáról van szó, mentes mindenféle negatív, vagy pozitív
diszkriminációtól. Egy ilyen demokráciában a nyilvánvaló igazságokat ki
lehet mondani, és a dolgok egyenlő elbírálás alá esnek. A
diszkrimináció hiánya azt jelenti, hogy mindenkit azonos jogok és
kötelezettségek illetnek meg, és hogy a törvény előtt mindenki -
valóban, és nem csak szóban - egyenlő. Ez manapság az úgynevezett
polgári demokráciákban nem így van, és ezt már érzi a többség is, csak
nem ébred, mert nem érti meg, hogy mekkora erő van a tudatos
kiállásban. Ehelyett pótcselekvésként szavazgatnak, tüntetgetnek és
reménykednek valamiben.
A nacionalizmus a kultúrák és nemzetek egyenrangúságára épül, a
nacionalista politikának tehát a moralitás politikájának is kell lennie
egyben. Az, hogy nem teszek olyasmit, ami morálisan kifogásolható,
bármennyire is érdeke a nemzetemnek. Amikor a politika, vagy egy nemzet
ezt nem tartja be, akkor a tiszta nacionalizmust a kollektív önzés
sovinizmussá degradálja. (Példa erre Ausztria. Évtizedek óta
szennyezik a Rábát, de ez odaát senkit sem érdekel, mert a habos
mérgező mocsok elhagyja az országukat. Vagy hogy ugyanők a
szemétégetőjüket közvetlenül a magyar határ mellé akarják telepíteni,
hogy az abból számazó szennyezés az ő egészségüket ne károsíthassa, mi pedig le vagyunk tojva.) Nem
felejthetjük el, hogy az iparosodás kapcsán az egymás mellett élő
nemzetek, és végső soron a Föld jövője is függ attól, hogyan
gondolkodunk. Ha minden országban a nemzettudat részévé válna a "nem
ártok másoknak, ahogyan magamnak sem" elv, kialakulhatna egy új,
környezet- és Föld-tudatos emberi faj ezen a bolygón. Ez nem csak a
földi testvériség tudatát hozná el az emberiség részére, de egy új
globálisan tudatos fogyasztót is jelentene egyben, ami a globalizmus
teljes, és végérvényes megsemmisülését jelentené. Abban a pillanatban
megszűnne az ember és a természet kizsákmányolása, és szennyezése. Nem
dolgoztathatnának többé éhbérért embereket sehol a világon, nem
mérgezhetnék a tengereket és a folyókat, megszűnne tengerek halállományának nagyüzemi
és profitorientált kizsákmányolása, kipusztítása, nem vághatnák ki az esőerdőket. Az emberek
érdekérvényesítési képessége és készsége ugyanis globálisan jelentkezne,
azaz az egész világon egyszerre bojkottálnák az arra rászolgált cégeket. A globális testvériség megszületésének előfeltétele
azonban a nacionalizmus térnyerése mindenütt a világon. Addig
is a nacionalizmus és a nacionalista politika marad a
globális pénzhatalommal szembeni nemzeti önvédelem egyetlen
hatékony eszközének, a nemzetek megmaradása és a demokrácia
zálogának.
Nibiru
2007.01.15
Frissítve: 2011.08.29.
Ajánlott olvasmány:
"A nemzetközi pénz és korporációs oligarchia irányító központjaiban,
amelyek közé a Nemzetközi Valutaalap is tartozik, úgy döntöttek, hogy
Magyarországon megint eljátsszák a "nagy baj van" című színdarabot.
Az előadáshoz azonban 2004-ben nem volt jó az időpont. Ha akkor
tartják az előadást, akkor 2006-ra megbukhattak volna a szereplők a
parlamenti választásokon. Ezért úgy gondolták, hogy kiválasztják az
alkalmas színészt, de a "nagy baj van" című színdarab előadására csak
a választások után kerüljön sor. Ha jól meggondoljuk, ez nem más,
mint a Bokros-csomag megismétlése - a nagy sikerre való tekintettel-. A
siker ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy igen nagy összegeket
kaszált a pénzoligarchia és ez az a nagy összeg, amiről Vértes András,
a Gazdasági Kutató Intézet elnök-vezérigazgatója, a választások után
egy szakmai tanácskozáson azt mondta, hogy eddig a külföldi tőke igen
nagy pénzt csinált Magyarországon, most az a feladatunk, hogy
megcsináljuk: továbbra is ilyen nagy jövedelmet húzhasson."
(Részlet: Drábik János:
Mi a baj? c. melegen ajánlott írásából.)
|
|
