|
Miért pártok nélkül? (2.)
(Ez az írásom része a Gondolatok egy
új rendszerváltáshoz c. sorozatnak.)
Mi szükség egyáltalán képviselőkre?
De nézzük csak a mi kis magyar pártos "demokráciánkat"!
A hazugság
általános kommunikációs gyakorlat, lévén a választási ígéretek a szabad
mandátumos rendszer miatt semmire sem kötelezik a képviselőket, vagy a
pártokat.
A Házban gyakorlatilag pártkatonák nyomkodják a gombokat felsőbb utasítás szerint. Ha netán
mégis a lelkiismeretükre hallgatnak, akkor megbünteti őket a pártjuk. Ilyen
alapon viszont mi szükség egyáltalán a képviselőkre? Hiszen úgyis a pártvezetés
dönti el, hogy melyik gombot fogják majd megnyomni. Akár majmok is
ülhetnének a parlamenti padsorokban, akik tudják, hogy ha valaki répát
mutat, akkor nemmel szavaz, ha banánt, akkor igennel, és ha almát, akkor tartózkodik.
Milyen demokrácia az olyan, ahol a mandátumvásárlás (lásd Leisztingerék
esetét azt MDF listáján 2006-ban) senki szemét nem szúrja, és ahol a kormányzó párt a
tömegbe lövethet, ha éppen úgy tartja kedve?
Minek a képviselő, ha nem a választók, hanem elsősorban a párt érdekeit képviseli?
Jelenleg a pártok - és nem csak hazánkban - gyakorlatilag
megvásárolható lobbiszervezetekként, vagy "önsegélyező"
csoportokként működnek. (Még akkor is, ha ez nem törvényes. )
A pártos politizálás két dologról szól. A ciklus elén történő
osztogatás után arról szól, hogy hogyan adják be a népnek azt, ami nem
az ő érdekükben történik. A ciklus végén pedig arról, hogy hogyan
magyarázzák ki magukat.
Pártok nélküli kötött mandátumos képviselet, vagy tiszta részvételi
demokrácia esetén nem történhetne meg, hogy a multik érdekei übereljék
a hazai vállalatok és munkaadók, mezőgazdasági termelők érdekeit, hogy
eladhatóvá tegyük a földet a külföldieknek.
A pártok mindig is koloncok maradnak a rendszerben.
Ahogy az egyházak és felekezetek teljesen feleslegesen beékelődtek
Isten és az emberek közé és váltak hatalmi tényezővé, úgy ékelődtek be
a pártok is az országok gazda(g)sága és az emberek közé, elhitetve a
tömegekkel, hogy ez az ő érdekük, és másképp nem képzelhető el a
demokrácia. A valódi hatalom persze nem az ő kezükben, hanem azokéban
van, akik az egészet a háttérből, kellően hatalmas pénzmag birtokában
irányítják.
Trükkök
Az nem demokrácia, ahol a kormány és a kormánypárt tagjainak
bűntettei megtorlatlanul maradnak. Az nem demokrácia ahol a kormány
olyan kártékony lehet - demokratikusan - amennyire nem szégyelli,
és csak a rendőrterrornak és a gyáva, impotens, mutyizó ellenzéknek
köszönheti, hogy hatalomban marad. Az nem választás, ahol csak azért
szavaznak a tömegek az úgynevezett ellenzékre, mert látszólag nem
annyira rosszak, mint a másik párt. Ha figyelünk, általános
jelenségként sorra láthatjuk a világban, ahogy az amerikai típusú
pártos demokráciák elveszítik a működőképességüket.
Persze még azért trükköznek. Trükkök százaival, érzelmek
manipulálásával próbálják a pártok megőrizni a hatalmukat. Ahogy
hazánkban is.
Egy párt, vagy egy politikus esetében sosem
azt kell nézni, hogy mi mond, hanem hogy mit csinál! Az MSZP és az
SZDSZ esetében szabad szemmel is látható, hogy e két dolog gyökeresen
eltér egymástól. Amiről azt mondják, hogy nem fogják megtenni, azt
megteszik. Amiről azt állítják, hogy meg fogják tenni, azt nem teszik
meg. Amivel pedig az ellenzékkel kapcsolatban ijesztgetik a népet, hogy
majd meg fogják tenni, azt ők tervezik megtenni.
Azonban a Fideszt illetően sem érdemes semmiféle illúzióban ringatni
magunkat. Csak egy pártról van szól a maga megcsontosodott
struktúrájával, a komoly helyzetekkel boldogulni képtelen
stratégiáival. A Fidesz egy jogpozitivista párt nemzeti
díszítésekkel. A díszítések azt a hamis illúziót teremtik meg a
szavazók számára, hogy a nemzeti oldalhoz tartoznak. Ezzel szemben
nincs más dolgunk, csak megnézni a párt tagjainak személyes
kapcsolatrendszerét, vagy azt, hogy mit csinálnak, és meg is látjuk
a lólábakat. A Fidesz sokkal veszélyesebb a demokráciára nézve, mint
a baloldal pártjai. Mert míg azok nyíltan nemzetellenesek, azaz
pontosan lehet tudni, hogy hol állnak, addig a Fidesz a nemzeti
politizálás látszatát igyekszik fenntartani, amivel elaltatja az
oroszlánt.
Látszatnemzeti látszatpolitizálás
A Fidesz egész eddigi ellenzéki (és hajdani kormánypárti) politizálása
alatt is hibát hibára halmozott. Amit azonban sokan hibának gondoltak,
arról kiderült az évek alatt, hogy egészen másról van szó. A Fidesz
gyakran tudatosan a nemzet érdekeivel szembe menve politizált, amikor
pedig mégis felvállalta a valódi nemzeti vonalat, az rendszerint csak
azért történt, hogy kifogják a szelet az ún. "szélsőjobb"
vitorlájából. A párt először tudatosan leválasztotta magáról a
"szélsőjobbot", azóta pedig megfigyelhető, hogy Orbán Viktor akkor - de
csakis akkor - lesz radikális, amikor olyan helyzet áll elő, ami a
radikálisok népszerűségét növelné. Azonnal visszavonul azonban,
mihelyst lecsillapodnak a kedélyek. Visszavonul, és játssza a
politikailag korrekt jó kisfiút a Parlamentben. Gyurcsány hazugság ügye
és az ahhoz kapcsolódó események kapcsán is csak villámhárítóként
működött Orbán Viktor és a Fidesz. Amint a vihar lecsillapodott, már el
is tűntek a Parlament elől. A jelenséget maga Orbán Viktor magyarázta
meg egy évvel később a Le Mond-nak adott interjújában:
"Nincs jelentős szervezet az általunk képviselt demokratikus
jobbközéptől jobbra, és nem is lesz. Ez mindenképp személyes
stratégiám része. "
Ez alapján a nyilatkozat alapján pedig elgondolkodhat mindenki, hogy
Orbán Viktor maga "Orbán Viktor-e." Azaz olyan ember, akinek a
feltétel nélküli hívei gondolják, vagy csak jól játssza a neki szánt
szerepet, de valójában még mindig ugyanaz a liberális személy, aki
volt a Fidesz első hat évében? Orbán nem azért tüntet és
tevékenykedik, hogy jobb legyen, hanem hogy az igazi ellenzék ne
nyerhessen teret. Ez egy demokrata ismérve?
Nekünk elég a legkisebb rossz is?
Az országban kialakult helyzetet nézve minden a demokráciát féltő ember számára nyilvánvalóvá vált, hogy jelenleg
diktatúra van az országban. Ehhez képest a Fidesz úgy tesz, mintha csak
apró, tárgyalható ügyekről volna szó. Bejárnak a szín-Házba, látszatpolitizálással vesznek részt a
darabban, és felveszik a fizetésüket.
Az igazi különbség
a magát baloldalnak aposztrofáló társaság, és a Fidesz politizálása között
mindössze annyi, hogy a baloldal kapzsi és telhetetlen figurákból áll, akik
nyíltan idegen
érdekek lakájaiként viselkednek, a Fidesz
pedig egy tőlük eltérő vágányon és hosszabb idő alatt akarja az országot révbe
vinni. A rév azonban ugyanaz. Ma a nemzet csak arról dönthet demokratikusan,
hogy gyors kivégzést akar, vagy a lassú, modernizációs, globalista kínhalált.
Igazi ellenzékünk már
régen nincs a Parlamentben. Ez a 2006
szeptemberi majd az októberi események kapcsán tapasztalt Fidesz
reakciók kapcsán vált végleg egyértelművé. A párt karrierpolitikusai nem
voltak hajlandóak semmilyen kockázatot vállalni annak
érdekében, hogy az ország a gödörből kilábaljon. Felállhattak volna a
székükből, alakíthattak volna árnyékkormányt és még ezer más dolgot is
művelhettek volna, de nem tették. A miértekre a választ részben az olyan
nyilvánvalóan pártpolitikai okokból titkosított ügyekben kell
keresni, melyben minden párt vastagon benne volt, külön kiemelve itt
az olajügyet.
Ahogyan Gyurcsány Ferenc a balliberális média hátszelével a szó
legszorosabb értelmében visszahazudta magát a hatalomba, az a
láthatatlan hatalom által irányított pártos áldemokrácia tipikus
esete. Az viszont, ahogy az emberek, sőt az ahogyan az ellenzék reagált akkor
amikor a hazugság-beszéd napvilágot látott, a világon példa nélkül álló.
Az ellenzék ahelyett, hogy a súlyának megfelelően robbant volna rá az
eseményekre, napokig bambult, majd vakon rágódott a neki
dobált gumicsontokon. A magát ellenzéknek nevező csoport hagyta, hogy az
eseményeket az MSZP tematizálja. A 2006 őszi események kapcsán pedig úgy viselkedett
a Fidesz, mintha valami emberi jogi szervezet volna, nem egy
politikai tényező.
Meggyőződésem, hogy Magyarországon a pártos demokrácia már soha nem
lesz működőképes. A jelenlegi baloldal nem más, mint a múlt szörnyű
konglomerátuma, a jobboldal pedig a látszólagos sikerei ellenére
lejáratta és hamuvá égette magát szinte minden szinten. Paradox módon a
Fidesz a jelenlegi népszerűségét is csak a baloldalnak köszönheti, nem
a saját embereinek. Ez is csak addig marad így, amíg a tömegek
Gyurcsány és a baloldal iránt érzett utálatát nem közömbösíti a
szervilis sajtó.
A jelenlegi
állapotot és a pártos rendszert többek között azt tartja fent, hogy van
egy Fidesz, akire csak azért szavaznak az emberek, mert legalább egy
kicsivel jobb a Deákné vásznánál. Miért szavazzunk egyáltalán, ha az a
legkisebb rossz sem nyújt a nemzet számára felemelkedést? És mire jó
egy olyan demokrácia, ahol nincs JÓ választás, csak legkisebb rossz?
A magyar nép döntési kényszer előtt áll.
Ha meg akarunk maradni nemzetnek, akkor minél előbb lépnünk kell, együtt
vagy akár külön-külön. Tennünk kell a dolgunkat. Aki nem így cselekszik, az
a passzivitásával segíti elő a nemzethalált. A nemzeti erőknek a látszattal ellentétben könnyű
feladatuk van. Azt kell figyelni, hogy a neoliberalizmus a politika, a közélet és az államigazgatás mely területeken
törekszik a legtöbb rombolást véghez vinni, és hogy mely területeket igyekeznek teljesen
az irányításuk alatt tartani. Azok azok a területek, ahol hídfőállásokat
kell kialakítani, és azokat megvédeni. A kettő legfontosabb ezek közül a
tömegtájékoztatás, és a közoktatás. Ezek segítségével ugyanis még a legéberebb
nemzetet is sikerül nyáladzó médiaidiótává és reklámérzékeny
komzumbarommá alacsonyítani. A korrupció onnantól már magától értetődő
társadalmi jelenségként épül be a mindennapokba, és egyenes út vezet az
agymosott idióták önkéntes rabszolgaságához. Magyarországon ma az a kérdés,
hogy hagyjuk-e, hogy a politikusok a globalizmus rabszolgáivá tegyék az országot teljes
egészében, vagy még az utolsó
pillanatban elszánjuk magunkat a döntő lépésre, és visszavesszük magunknak
azt ami jár: a demokráciát. De már pártok nélkül.
Nibiru
2006.10.15.
Kapcsolódó írás: Mi bajom a Fidesszel?
|
|
