|
Miért pártok nélkül? (1.)
(Ez az írásom része a Gondolatok egy
új rendszerváltáshoz c. összeállításnak.)
Egyiket sem!
Elgondolkozott már valaki azon, hogy miért nincs olyan rubrika a
választási cédulán, hogy "Egyiket sem"? Vajon
mit tennének a pártok, ha az emberek kifejezhetnék a véleményüket,
egy ilyen egyszerű módon? Összevissza kampányolnának, majd az
emberek elmennének szavazni, és beikszelnék azt a rubrikát, hogy
egyiket
sem! Sokkal
kevesebb lenne az otthon maradó szavazó, mert nem kényszerülnének rá
hogy a legkisebb rosszra szavazzanak. Ha a pártokon múlik,
persze sosem lesz ilyen, mert ezzel magukat a pártokat lehetne
kisöpörni a parlamentből. Igen komoly az esélye, hogy ha ma lenne
a választás, biztos nyerő lenne az egyiket sem.
Ha jól elő lenne készítve a dolog, könnyen előfordulhatna, hogy az emberek
több mint kétharmada ezt jelölné be!
Részlet A populizmus c. részből:
"Amíg
azonban pártok lesznek, mindig lesz hazugság és pártmegfontolásból
védett államtitok. Amíg pártok lesznek, ők fogják megmondani,
hogy mi a jó nekünk és hogy kikre szavazzunk. Amíg pártok lesznek,
továbbra is listás szavazáson fognak bejutni olyanok a Házba, akik bár
alig tettek valamit a nemzetért, a pártok mandátummal jutalmazták azért
hogy jól dolgoztak a párt érdekében. Amíg pártok lesznek, minden
negyedik évben óriási pénzeket kell majd költenünk a saját
adóforintjainkból arra, hogy nézzük, és hallgassuk a kampánynak
nevezett pártpropagandát. Amíg pártok lesznek, addig őket is
el kell majd tartanunk. Amíg pártok lesznek, úgy alakítják a
törvényeket, ahogy az a külpolitikai, vagy lobbiista elvárásoknak, vagy
éppen a saját érdeküknek tetszik. Amíg pártok lesznek, az emberek
többsége csak színekre, arcokra fog szavazni, így a "demokrácia"
továbbra sem lesz több mint egy szépségverseny, ahol beszélni is illik
tudni. Amíg pártok lesznek, a nemzetközi nagytőke fogja meghatározni
hazánk politikáját, akármit is mondanak most."
A piramis probléma
A jelenlegi képviseleti demokrácia egyik alapproblémája, hogy egy
hatalmon lévő kormány működése a győztes pártok vezetési struktúrájára épül.
Ez a struktúra piramis alakú, és a benne elfoglalt pozíciók
elnyerése nem demokratikusan történik. A legkülönbözőbb egyéni
ambíciók, érdekérvényesítési képességek, valamint belső hatalmi
harcok és a párttagok közötti egyezségek, olykor pedig szimplán a szex dönti el, hogy ki hol
helyezkedik el egy párt piramisában.
Amikor egy párt győz a választáson, akkor ezt a becsontosodott
érdekviszonyokból kialakult struktúrát viszi magával a hatalomba. Amit
aztán a piramis
tetején kitalálnak, azt a párt többi része végrehajtja.
Az új demokráciában ez pont fordítva történik majd. Az irányítási
szerkezetnek egy hókristályhoz hasonló szerkezetűnek kell lennie,
azaz laposnak, és megfelelőnek ahhoz, hogy senkinek ne álljon
érdekében az információk megtartása. A hókristály közepén
elhelyezkedő választott vezetők (miniszterek) pusztán csak
végrehajtók.
Párt-titkok, államtitkok
Hogy egy koalíció megkötésekor a pártok, (vagy inkább a pártvezetők)
egymás között milyen alkukat kötnek, azt sem tárják a
nyilvánosság elé. Így fordulhat elő, hogy egy törpe párt, mint az
SZDSZ, aránytalan hatalomhoz jut egy koalícióban, csak azért, mert
a másik pártnak szüksége van arra a pár nyamvadt szavazatra a
parlamentben, vagy az általa befolyásolt médiára a hatalomban
maradáshoz. És akkor még nem is beszéltem a pártérdekek miatt
államtitokká minősített dolgokról. Hosszú a lista. Ha nincsenek pártok,
és minden abszolút nyilvánosságot élvez, ilyen nem fordulhat elő.
A korrupció és a tőke befolyása
A pártos demokrácia melegágya a korrupciónak és ez ellen lehetetlen
tenni bármit is törvényi szabályozásokkal, mert a pártok jellegüknél fogva
eleve korrumpálhatóak.
A multinacionális cégek a
pártokba és a képviselőkhöz áramló illegális pénzeikkel irányítják a szavazógépet úgy,
hogy az nekik kedvezzen. Ha egy érdekcsoport, vagy akár egy maffia jól van
pozícionálva a médiában, akkor tökéletes diktatúrát, vagy őt
kiszolgáló rendszert képes kialakítani maga körül. Egy valódi demokráciában
(főleg egy pártok nélküli részvételi demokráciában) esélyük sem lenne, és ezt
nagyon jól tudják.
A média
A színházdemokráciák működtetésében a média szerepe a
leghangsúlyosabb. A nemzetközi tőke a médián keresztül teremti meg
az elfogadás és beletörődés hangulatát. A média mossa a kezeket
tisztára, vagy sároz be tisztességes politikusokat megrendelésre.
Ennek számtalan példáját említhetnénk. Egy pártok nélküli
demokráciában egyénileg indulna mindenki, azaz nem lehetne
valakit kipécézni, hogy azzal a nekik nem tetsző párt hitelét ássák
alá. Egy pártok nélküli demokráciában nincsenek a pártok által kitalált irányelvek és útmutatások,
irányított, és előre megbeszélt együtt szavazások, csak lelkiismereti
szabadság van. Ilyen körülmények között a média, pontosabban annak tulajdonosi
és irányító körei
nem tudnak állást foglalni. Ha sikerül megvalósítani a pártok nélküli
demokráciát, akkor már nem lesz szüksége senkinek sem médiahátszélre
így az újságíróknak nem marad más választása, mint ami eredetileg is
a feladatuk lenne: a civil kontroll gyakorlása.
(Pár mondatot itt lapátoltam magamtól a
Populizmus c. részből, mert nagyon ide kívánkozott.)
Az emberek megosztása
Az embereket egymás ellen uszító, megosztó politizálás alapvető
természete a jelenlegi képviseleti rendszereknek. Mindaddig, amíg
pártok léteznek, megmarad az emberek közötti megosztottság, a
politikában pedig ott maradnak a hatalomra vágyók, a megélhetésiek,
és a korruptak. Az összes megosztó, álbékülő, és demagóg.
Ambíciók
A rendszert alapjaiban kell tehát szétbontani. A jelenleg alkalmazott
áldemokrácia (demokratúra, moneykrácia) helyett egy valódi népképviseleten
alapuló, alulról szerveződő és építkező, pártok nélküli demokrácia megteremtése vált
szükségessé, ahol a hatalmat köztiszteletben álló patrióták gyakorolják.
Olyan független emberek, akiket a választók ismernek, tisztelnek és alkalmasnak találnak a feladatra,
hogy őket képviselje, akiknek talán soha az életben meg sem fordult
a fejében, hogy képviselők legyenek.
Ma ezzel szemben olyanok közül választhatunk, akik saját magukat ambicionálják
a hatalomra, és akiknek a valódi személyiségüktől igen távol álló showimage-ét
a pártok építik föl. Közpénzen. Egy mai választáson ismeretlen
emberekre szavazunk, mert bár kívülről úgy tűnik, mintha élő
személyekre voksolnánk, valójában csak pártokra szavazhatunk. Abból
is mindig csak a legkisebb rosszra.
Pártérdekek
A pártok soha nem fognak olyan törvényt hozni, amely
beleszólhatna a pártok belső demokráciájának kialakításába. A
jelenlegi szabályozás pedig pusztán arra
szorítkozik, hogy a pártalkotmányok ne ütközzenek törvénybe.
Ráadásul egy pártalkotmányt is úgy lehet csűrni-csavarni, ahogy csak
tetszik. Tipikus példa erre Torgyán József, aki a pártalkotmányra
hivatkozással verte szét az FKgP-t.
A pártos demokrácia nem kozmetikázható, nem javítható. Ha valakiknek
sikerülne is létrehoznia egy alulról építkező valóban demokratikus
pártot, mely a feltétlen becsület és tisztesség mentén alakítaná ki
saját belső demokráciáját, akkor az a párt örökre megmaradna kis
pártnak, mert a nemzetközi pénzoligarchia és a lobbitőke azokat a
pártokat támogatná, akiket a maga érdekében befolyásolni képes. Egy
új párt létrehozása tehát - legyen bármilyen makulátlan és
tisztességes is - értelmetlen, ha az a párt pártként kíván
politizálni. Legalábbis Montecuccoli
óta.
A meglévő rendszert jobbítani szándékozó új párt létrehozása azért
sem jelentene megoldást, mert már a megjelenése pillanatában
kénytelen lenne állást foglalni politikailag, így azonnal
beleragadna a média, és a politikai szereplők által ráaggatott
címkék mocsarába. Nem beszélve arról, hogy az emberek szemében az új
párt, nem lenne más, csak ami: már megint egy újabb pártocska. Egy
ilyen pártra csak legyintenének egyet a választók. Soha sem lenne
képes a jelenlegi helyzetben igazi tömegbázist teremteni.
A mozgalom, az alapítvány és a párt
A rendszert tehát alapjaiban kell megváltoztatni. Ehhez azonban
előbb egy önszerveződő mozgalomra van szükség.
A mozgalomnak nem szabad részt vennie a napi politikában, helyette a szervezet minden energiáját az új, pártok
nélküli demokratikus rendszer kidolgozásába kell fektetnie. Az
érdeklődőknek pedig meg kell mondani az igazat:
egy új rendszerváltáson dolgozunk. Olyan rendszeren amilyen még nem volt
eddig, de ha megvalósul, az példaértékű lehet a világ minden
béke- és igazságszerető népe számára.
A mozgalom későbbi alapítványa biztosítaná hogy a megfelelő
kritikus tömeg elérésekor
párttá válva kiléphessen a színre. Hogy miért kell ideiglenesen párttá
szerveződni, annak sajnos megvannak az okai, melyről egy következő
részben írok majd. Részben azért, mert ma ez a törvényes kerete annak,
ha indulni - és nyerni - akarunk egy választáson. Sokat gondolkodtam,
hogy hogyan lehetne ezt teljesen függetlenül induló képviselőkkel
megoldani, de be kell lássam, az nem járható út. Túl nagy a pénzlobby
és a pártok hatalma a médiában. Egy laza "független jelöltek
szövetsége" azt hozná magával, hogy a pártok színeiben indulók közös
erővel mocskolnák a független jelölteket. Ha veszély van, ma is ezt
művelik! Könnyen megtehetik, mert egy független jelöltnek nincs látható
programja, ezért nem jelent alternatívát azoknak, akik konkrétumokat
akarnak hallani. A független jelöltek mögött nem áll apparátus, pénz,
nem jelennek meg velük a színen őket erősítő népszerű arcok. A
független jelölt egyedül van! Ezt a magányt lenne hivatott megszüntetni
a majdani párt. Ez a párt azonban pusztán elnevezésében és
jogszerű működésében lenne párt, amely aztán egy választási
győzelem esetén alkotmánymódosítással tiltaná be a pártokat, beleértve
önmagát.
Nibiru 2007.06.07
Szerkesztve: 2007.08.31
|
|
