A holografikus társadalomról                                                                                    2011.11.16

Barátaim oldalai

A holografikus társadalomról

(Ez az írásom része a Gondolatok egy új rendszerváltáshoz c. összeállításnak.)

Volt a részvételi demokrácia részhez egy jegyzetem, amelyről külön akartam írni, de túlságosan is magyarázgatósra sikeredett, ugyanakkor hiányosnak is éreztem. A legjobban viszont az zavart, hogy a gondolatsornak nem találtam frappáns nevet, így végül félretettem jobb időkre. Egy hete azonban rábukkantam erre a cikkre, melyben legnagyobb meglepetésemre olyan részekre akadtam, melyekkel ki tudtam tölteni az általam meghagyott űrt, ráadásul az sem volt utolsó, hogy az írója nevet is adott annak, amit elgondoltam. Köszönet érte, ha ide tévedne! A holografikus társadalom elnevezéssel ugyanis eddig nem találkoztam máshol, legalábbis ebben a konktextusban nem.

Az alábbi szöveg tehát az említett cikk felhasználásával készült, néhány apró korrekcióval  és rengeteg kiegészítéssel. Még sosem csináltam olyat, hogy másvalaki írásából faragjak össze valamit, de ezúttal kivételt kellett tennem. Idézőjeleket most - szintén kivételesen - nem használok, hogy a cikk egysége megmaradjon. Nem hiszem, hogy haragudna érte a  belinkelt blog írója, az oldalán ugyanis a következő olvasható:
"Terjeszd az igazságot! A média ugyanis nem fogja."

Alapvetően csak két stabil, hosszú távon fenntartható társadalmi forma létezik.
Az egyik a piramis alakú, centralizált diktatúra. A másik a holografikus társadalmi rendszer.

A jelenleg mindenhol kizárólagos piramis struktúra esetében egyetlen kézben van a hatalom, és mindenki más rabszolga. A multimilliárdos bankárok ugyan sokkal jobb életszínvonalon élnek, mint a többi ember, de egyetlen önálló döntésük nincs. A piramis rendszerben mindenki eggyel feljebbről kapja az utasításokat. Kilépni ebből csak nagyon bátor ember képes. Én már találkoztam ilyennel, ő viszont azt állította, hogy nem ő a bátor, hanem azok, akik a rendszerben próbálnak meg boldogulni, miután átlátták azt. Van benne valami.

A piramisban felfelé persze lehet lépkedni, ha elég ügyes és erkölcstelen hozzá valaki, és ugyanakkorát, vagy nagyobbat bukni is lehet lefelé, de mindegy hol van benne az ember,  akkor is csak egy rabszolga marad, legfeljebb az alatta és fölötte lévő rabszolgák száma változik. Ha fölfelé lép, neki is több rabszolgája lesz, akik így együtt mindannyian a piramis csúcsán állók érdekeit szolgálják. A tömegek nem látják a piramis tetejét, egyrészt mert nem érdekli őket, másrészt pedig azért, mert az ott helyet foglalók rejtőzködnek. A háttérből, a pénzvilágon keresztül határozzák meg az irányvonalakat, ezért tűnhet úgy egyeseknek, hogy a piramis teteje hiányzik, mint ahogy az az egydolláros bankjegyen látható. A piramis struktúra az emberek félelmeire épít. Csak úgy képes fennmaradni, ha a többség fél valamitől. A haláltól, a fizikai és anyagi biztonság elvesztésétől stb. És hogy ezt a félelmet elkerülje, hajlandó akár prostituálódni is, értem ezalatt, hogy olyan munkát végezzen, amit egyébként nem tenne meg, vagy olyanoknak végezze, akiknek egyébként nem szívesen dolgozik. A piramis rendszer mindig tesz róla, hogy legyen mitől félnie a benne működő fogaskerekeknek és hogy a rendszeren kívüli létezés mindennél félelmetesebb legyen.

A bankárdinasztiák (és a világon általuk irányított pártocskák)  ezt a piramist szeretnék bebiztosítani az elkövetkezendő néhány ezer évre (magukkal a csúcson, természetesen). Ezért választanak szét mindent, amilyen módon csak lehetséges. Úgy szervezik, hogy az emberek ne lehessenek önfenntartóak, hanem mindenben a piramistól kelljen függniük! Céljuk mindenféle közösség, önszerveződés, alternatív hatalmi struktúra, összetartó erőviszony teljes lebontása, vagy csírájában való elfojtása. Ők közvetlenól nem láthatóak, a piszkos munkát a piramisban érdekelt, vagy annak elkötelezett egyének, szervezetek végzik el helyettük. Takitikájuk, hogy nem a nagyobbat támadják, hanem a kisebbet támogatják. Legyen az akár a család, a nemzet, vagy egy vallás, minden esetben az azt lebontó, felaprózó tendenciákat, szerveződéseket  veszik a szárnyaik alá. A vallás esetében pl. jól megfigyelhető, ahogy a pénztől bűzlő álegyházak mellett a kisegyházakat, mikrofelekezeteket támogatják. Nemzetek és családok esetében pedig azokat az erőket és tendenciákat, legyen az politikai, vagy társadalmi mely a fennálló hatalmi piramist nem kérdőjelezik meg, csak az összetartó kötéseket igyekeznek elvagdosni valamilyen egyéni ambíció mentén. Az, hogy ez mi, számukra teljesen mindegy.

Mindenekelőtt a nemzetek léte korlátozza őket, ezért azok megszüntetésére, pontosabban a nemzeti értékek degradálására, a nemzeti érzelmek kiirtására törekszenek. Minden országban az árulókkal, a nemzetek Judásaival szövetkeznek céljaik elérése érdekében. Ha másképp nem megy, saját nemzeti érzéseiket fordítják a nemzet ellen. Olyan, retorikájukban és  külsőségeikben nemzeti pártokat hoznak létre, melyek valódi célja a háttérben a piramis fenntartóinak kiszolgálása.

Amennyiben egy egyház betagozódik a piramisba és azt szolgálja, mert maga is érdekelt a működésében, maradhat. Az a vallás viszont, mely a közösségi alapértékekkel szemben áll, nem csak hogy maradhat, de támogatandó is. Minden másnak, mely önálló gondolkodásra tanít mennie kell, legyen az vallás, vagy filozófiai irányzat.

A piramis struktúrával szemben volna egy másik lehetőség, ahol embernek nincs hatalma a másik felett, ahol a félelem megszűnik, és ez a holografikus társadalom. A nevét a hologram azon érdekes tulajdonságáról kapta, hogy minden részletében benne van az egész. Minden apró szeletkéje tartalmazza az egész képet.

A holografikus társadalmi rendszerben nincsen központi hatalom, az egészen kicsi közösségek is önellátóak, saját magukat fenntartják, és meghozzák a magukra vonatkozó döntéseket. A holografikus társadalmi rendszer a részvételi demokrácia tökéletes formája, ahol az arché (ti: az állam) is csak olyan mértékben van jelen, amennyire azt a közösségek szükségesnek gondolják. Minden problémát, mely szűk körben megoldható, azt ott is oldják meg. Az összes kicsi rendszerben megvan minden tudás, ami a nagy rendszerben is megvan. Ez ma tökéletesen megvalósítható lenne, hiszen a technika korában  hozzáférhető lehetne az összes tudás. A közösségek önálló életet élnének, miközben a közös célok - pl. a közösségek közötti infrastruktúra, vagy más közös létesítmények megvalósítása érdekében szövetkeznének, de akár meg is oszthatnák az erőforrásokat egymás között. Ez persze feltételezi, hogy a világon minden természetes erőforrás (a föld, a víz, a szél, a napsugárzás, az energiahordozók, az ásványkincsek, stb.) közös lenne, ami fölött nem lehetne tulajdont szerezni. A holografikus társadalom a tudáson és munkán alapuló, az élő szervezetek működését leképező rendszer, a részvételi demokrácia legtökéletesebb formája lehetne. Ha újra megtanulnának bízni egymásban az emberek és végre összefognának a saját érdekükben. Mert anélkül nem megy.

A trükk az, hogy a szocializmus, a kapitalizmus, a fasizmus és szinte az összes "izmus", amiket belevésnek a köztudatba, mint egyáltalán lehetséges társadalmi formák, azok mind csak egy-egy megvalósításai ugyanannak a hatalmi struktúrának. A piramis marad, csak az ideológiák különböznek. Lényegi különbség nincs közöttük. A hatalom valódi birtokosai  felkínálnak egy tucat "alternatívát" ugyanarra, hogy azt hidd, hogy vannak választási lehetőségeid, aztán rángatnak egyikből a másikba. Egyik izmusból a másikba, egyik párt kebelérről a másikra, végig ugyanabban a hatalmi piramisban tartva téged. Persze azt hiszed, hogy te döntötted el, hogyan legyenek a dolgok, hiszen te szavaztad meg a hatalomban lévőket, és te álltál ki értük. A gondjaidra felkínált újabb és újabb mechanizmus azonban nem segít semmiben, sőt csak még tovább nyomorít. S mire ezt észreveszed, eltelt az életed, és már a gyermekeid agyát mossák az iskolákban.

A mi kis "rendszerváltásunk" talán az egyik legkiválóbb példája ennek. A hatalom valódi gazdái, a régi rendszer emberei nem mozdultak, csak az ideológiát cserélték ki maguk alatt és kezdtek fennhangon demokráciáról papolni, miközben ellopták és fillérekért eladták az ország vagyonát, hogy kedvezzenek új elvbarátaiknak, megalapozandó a hosszú távú, generációkon átívelő hatalmukat.

Az egyetlen valós alternatíva persze a holografikus rendszer lenne, de arról senki, még csak nem is ejt egyetlen szót sem. Tabu szó a médiában, mint az "államadósság vissza nem fizetése" vagy az, hogy "Rotschild" (épp most rúgtak ki egy népszerű amerikai műsorvezetőt, amiért kimondta élő adásban).

A holografikus rendszer sosincs az asztalon, ha rajtuk múlik, mindig csak a különböző piramis struktúrákból lehet majd válogatni! Addig viszont teljesen értelmetlen bármiféle "fejlődésről" beszélgetni, mert időben nem történik egyéb, mint a világon az emberek által létrehozott értékek tolvajok általi trükkös összelopkodása és centralizálása, valamint az ezen a vagyonon alapuló hatalom egyre nagyobb mértékben történő kiterjesztése a Föld bolygón.

Valódi megoldást csak az jelenthetne, ha a hatalom olyan sok kézben összpontosulna, hogy ember és ember között gyakorlatilag el is tűnnne, másrészt pedig megmaradna a közösségek javára, mint pl. a pénznyomtatás - vagy nem nyomtatás - joga. Vagy a saját kormányzathoz való jog. Mindenkinek megtanítják az iskolában az 1848-as 12 pontot. Hogy mit kíván egy nemzet, amely történetesen a magyar. Meg is tanítják az iskolában, hogy milyen nagy emberek voltak a márciusi ifjak, meg minden. De valahogy nem nagyon tesznek róla említést, hogy ebből a 12 pontból hány teljesül ma. Sőt Gyurcsányék alatt a sünök még le is tartóztatták azokat, akik egy "Felelős magyar minisztériumot Buda-Pesten" molinóval a kezükben merészelték megközelíteni a hivatalos ünnepséget. Persze mindannyiran tudjuk, hogy a hangsúly azon van, hogy "felelős" és "magyar" (érdekeket szolgáló). Ez sosem fog teljesülni, amíg pártok vannak e hazában és szabad mandátumos képviseleti áldemokrácia.

Nibiru 2011.11.16-án.

Legutóbbi jav: 2011.11.24