|
Holokauszt - az új magyar államvallás
Robert Jan Van Pelt, a holokauszt-kutatás egyik vezető tekintélye szerint
"amit ma Auschwitz-ről tudunk, annak 99%-át nem tudjuk bizonyítani."
Magyarul ez annyit jelent, hogy amit holokausztként ismerünk, annak
nagy része fikció, még egy olyan kutató szerint is, aki a témában
hivatalból nyilatkozik. A fenti mondatért azonban a szemkilövetők által
megszavazott és a
Sólyom László által behúzott farokkal szégyenszemre jóváhagyott
törvény szerint három év börtön jár majd. Siker koronázta tehát
hazánkban is a
gyűlölet mestereinek, a bosszú népének sokadik kísérletét a
szólásszabadság, valamint a történelem kutatásának korlátozására,
a napi szinten szajkózott, de többségükben minden alapot
nélkülöző dogmákkal szembeni igazság kimondásának büntetésére.
Mesterházy azzal az indokolással adta be a törvényjavaslatot február elején, hogy
"... a
véleménynyilvánítás szabadsága és a szólásszabadság a demokratikus
társadalom sajátja, a közösségi együttélés alapvető eleme, ami azonban
nem jelenti azt, hogy e jogokkal élve a szabadságjogokat bárki
csorbíthatja, velük bárki is visszaélhet."
Akkor úgy gondoltam, hogy ez akkora süketelés, hogy ha a
törvény túljut az alkotmánybíróságon, akkor már előre le van
vajazva itt minden,
de az végül el sem jutott a grémiumig. Sólyom László nem mert
szembeszállni az őt fenyegető kettősmércés csűrhével, jóváhagyta a
törvényt.
A demokratikus társadalmakban ismert emberi jogokat eddig kizárólag azok
sértették meg nálunk - először Hornék idején, majd Medgyessy óta folyamatosan - akik most ezt a törvényt
is megszavazták. Medgyessy kormánya alatt találták ki és alkalmazzák
azóta is a "gyülekezési joggal való visszaélés" fogalmát, és annak büntetését. A szocialista - szabad keselyű pribékek pedig azóta lépnek fel a szólás szabadságát gyakorlókkal szemben, akár az emberi méltóságotis
sértve. És ezzel össze is jött a három demokratikus emberi alapjog.
Most is a magát baloldal nevező bűnben tocsogó fertő szavazta meg
a szabadságjogok további csorbítását, természetesen a szabadság
és a demokrácia nevében, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Mert az
országot kirablók a saját szabadságuk védelme érdekében
legszívesebben
mindenkit rácsok mögé csuknának, aki nem vigyorog nyálcsorogva
azon, amit művelnek. És mindig vannak olyan emberek és hazugságok,
akiket védeni kell a
demokráciától. Ezért bojkottálták végig az ellenzéki sajtót, és ennek a
kóros folyamatnak része a holokauszttörvény megszavazása is.
Eddig csak kizártak mindenkit, aki nem a hazugságokat szajkózta, vagy
akinek nem tetszett a véleménye, de ez nem volt nekik elég. A
dogmák már megvoltak, már csak kötelezővé, államvallássá kellett tenni
hazánkban a holokausztot. Államvallássá. Mert amiben hinni
büntetőjogilag kötelező, mert vitatni büntetetndő, az bizony államvallás a
legerőszakosabb fajtából. Az akció végül sikerült is nekik, mert a
köztársági elnök gyáván elárulta a józan észt. Mi is beszálltunk hát az Ausztriától
Lengyelországig tartó, az önkéntes cenzúrát, de akár nyílt
történelemhamisítást is törvényben vállalt országok sorába. Jöhetnek az
újabb holokamu-Nobel-díjasok, a semmi sem igaz belőle történeteikkel.
Nyílt teret kaphat a kötelező holokauszt-oktatás, folyhat tovább
a vég nélküli holokauszt-biznisz, támogathatjuk közpénzen a soha véget
nem érő zsidó fesztiválok,
bóvlihanukázások, zsidó-kárpótlások és holokausztmegemlékezések sorát.
Akinek ez nem tetszik, arra majd rásütik, hogy "tagadja a holokausztot, vagy legalábbis jelentéktelen színben tünteti föl."
A
holokauszt tagadásának és megkérdőjelezésének büntethetőségét lehetővé
tevő jelenlegi törvény, azaz a vélt vagy valós történelmi igazságok
büntetőjoggal üldözendővé tétele, a dogmák törvényi erőre emelése
beláthatatlan következményeket vetít előre. A saját történelmi
szenvedésüket másoké elé tolni, rasszizmus. Ezt a nyíltan fajvédő,
egyeseket érdemek nélkül mások fölé helyező törvényt, nemsokára
követheti majd a gondolatbűnözés, a duplagondol, meg az Új-Beszél
szótár.
Az igazság egyszer még napvilágra kerülhet. Európa keze ugyan már
megkötve, de az oroszoké még nem. Ők azok, akik a háború után
érdekeltek voltak a németek kárára gigantikus túlzásokkal operálni, de
már régen nem ellenségek. Viszont többek között mindmáig az oroszoknál
van a németek által a lágerekben készített hatalmas filmanyag, amiből a
20. századi embereknek csak a propagandának megfelelő, tendenciózusan
válogatott részletek lettek bemutatva.
Nibiru
Bp.
2010.03.10
Frissítve: 2010.06.11
|
|
