|
A változások szele
(Avagy miért tűnt el a napi politika a nibiru-hu-ról?)
Egyre-másra
szűnnek meg, vagy dugulnak be végleg a jobboldali portálok és
kezdeményezések a neten. Az EIN, a Falanx, a Jobbinfo vagy az Igazmondó
blog, a Nyiltan.com hogy csak néhányat említsek. Azt hiszem Borla, az
EIN szerkesztője mondta ki azt annak idején, amiért a legtöbb jobbos
hely feladja: nem töltötte be a küldetését. Jó néhány év nibiru.hu-s
tapasztalat alapján azt kell hogy mondjam, hogy igaza volt. Az évek
statisztikájából egyértelműen látszik, hogy a webhelyem látogatóinak
többsége nem a politikáért jön ide. Aki meg nálam a politikát olvassa,
inkább vágná le a jobb kezét, minthogy a magát baloldalnak nevező
társaságra szavazzon. A magyarul gondolkodókkal úgyis értjük egymást,
aki pedig eddig nem eszmélt, az már úgyis menthetetlenül és örökre
droid marad. Ezen felismeréseim vezettek oda, hogy egy ideje magam is tudatosan
elkezdtem kihátrálni a politikából, mára pedig végleg eljött az
ideje, hogy csatlakozzak azokhoz, akik felhagynak a neten történő
politizálással. Legalábbis ami a napi cirkusz felesleges boncolgatását
illeti. Döntésem
tudatos volt, alaposan átgondoltam, hogy mi a fontos, és mi nem. Ez
persze nem azt jelenti, hogy a közélettől teljesen visszavonulok.
Politikáról is fogok írni, de blogszerűen már soha többé. Ezzel le is
kívánom zárni a nibiru.hu történetének egy fejezetét. A régi
Nibiru honlap még valamennyire aktuális cikkeit felteszem az
archívumba, majd végül onnan is törlöm őket. A politika súlya
pedig végleg megváltozik a honlapomon. Nem gyarapítom tovább azok
táborát, akik arról írnak, hogy milyen rossz a helyzet, mennyi az
adósság, ki mennyit lop, és mekkora gazember. Az erről írók maradnak
így is elegen. Persze rájuk is szükség van, különben nem tudnánk helyes
döntéseket hozni, de az én életemet egyre kevésbé uralja az egész. A
manipulált, cenzúrázott, és eleve valótlan hírek áradata miatt olyan
fokú szűrést és áskálást kell végezni, amiben elfárad, és amibe
belekövesedik az ember. Arra is rájöttem, hogy hiába igyekszem, mindig
van egy nagyobb mélység, ahonnan mindaz, amit leírok, csak egy vékony
felszín csupán. És hiába látom, a mélységet képtelenség bemutatni
egy olyan agymosott világban, ahol már azt sem hiszik  el az emberek, amit a saját
szemükkel látnak. Városi legendának, összeesküvés-elméletnek,
humbugnak tartanak mindent, ami nem a manipulált tömegmédia csövein
keresztül árad feléjük, ugyanakkor képtelenség rávezetni őket az
igazságra. Ugyanezek az emberek a
napi események hátterét sem értik, mert a média szelektív
információiból, manipulált híreiből, a politikusok hazugságaiból
lehetetlen a történéseket a maguk valóságában meglátni. Ha véletlenül
megneszelik az igazság egy részletét, azonnal érvényesül a
kondicionálás hatása: az információt felrakják az agyukban az "összeesküvés elméletek"
polcára, és rágják tovább a pattogatott kukoricát.
Talán lesz majd egy tiszta lelkű, ügyes ember, aki képes lesz egyszerű szavakba önteni a felszín alatt
zajló, sokszor nem is bonyolult folyamatokat úgy, hogy az is
elkezdjen gondolkodni, aki eddig mindent elhitt a politikusoknak és
talpnyalóiknak. Az viszont nem én leszek, mert nem hiszek abban,
hogy ha valaki nem kíváncsi, sőt szándékosan becsukja a szemét, azzal bármit is meg
lehet értetni, akármennyire is tőmondatokra bontja az ember a
lényeget. Ezzel próbálkozni időpocséklás, kár is görnyednem a
billentyűzet fölött.
Nem, nem arról van szó, hogy feladom, csak másképp folytatom:
stratégiát váltok.
Többet tudok segíteni azzal,
ha a megoldásokat keresem, mintha az elém kerülő szemetet elemzem
naponta, vagy akár csak hetente. Mert szemét az akad bőven, de
semmit sem érünk azzal, ha rámutatunk, hogy ott a szemét, ha nincs
aki eltakarítsa. A politikának pedig az az érdeke, hogy gyártsa a
szemetet. Az emberek elméje is telve van a politikusok és a világ
valódi irányítói által generált szeméttel, ezért mások akarata
szerint élik mindennapjaikat és nem értik, hogy mi zajlik
körülöttük. Ebben persze nagyban hibásak azok is, akik a
rendszerváltás óta eltelt időben pusztán megélhetésből, vagy megosztási
szándékkal csatlakoztak a jobboldalhoz, no meg azok is, akik ezt
elnézték. Van belőlük bőven.
A jövőben tehát a szemét eltakarításával igyekszem foglalkozni. Olyasmiről írok
majd, ami sokkal fontosabb, mint az a cirkusz, színház, műbalhé,
amivel a politikusok elérték, hogy már zúg a fejünk, és egymásra sem
figyelünk. Pedig muszáj összefognunk, különben mindig a nagytőke és
a pénzlobbi fogja majd megmondani, hogy ki nyer majd a választásokon, és hogy
utána milyen "reformokat" vezet be.
Ezzel szemben ha
a világ kollektívan rázná le magáról a politika, a bankok, a
gazdasági multik és a mögöttük álló kapcsolatrendszerek
manipulációit, ha tudatossá válnának az emberek, akkor minden megváltozhatna.
S bár a pozitív ébredési folyamatok egyre jobban észrevehetőek, még
mindig túl sokan bíznak a politikusokban. Szerencsére egyre több
emberbe hasít bele a felismerés, hogy az, amit ezek művelnek, nem
vezet sehová sem. A parlamentben ülő
képviselőknek nevezett személyek nagy többségét értem "ezek" alatt.
A cél tehát, tudást adni az embereknek, ha változtatni akarunk. Olyan tudást, mely által
kinyílik a szemük, és maguktól jönnek rá arra, hogy mi is zajlik a
háttérben. Csak akkor változhat meg a világ, és válhat emberivé a szó
nemesebb értelmében, ha többen lesznek az önállóan gondolkodó,
a manipulációt messziről kiszúró, propagandára érzéketlen emberek,
mint azok, akiket saját magukon kívül nem érdekel más. Sajnos a
parlamenti "demokráciák" korrupt, anyagias rendszere csak ez utóbbi
emberfajta túlélését segíti.
Legalábbis
amíg nem fordítunk nekik hátat, és építünk fel, valami újat és mást.
Bíznunk kell tehát egymásban és tennünk kell azért, hogy a tudás, és ne a
pénz határozza meg, mi történik hazánkbban, vagy otthonunkon a Föld bolygón. Hogy a munkánk értéke minket
szolgáljon és ne a magánbankokat.
Hogy a miniszterek legyenek a nép szolgái, és ne fordítva. Hogy a média
szolgáltatás legyen és ne hatalom. Hogy az legyen amit mi akarunk, ne
az, amit a világ hatalmasaival összeborult, éppen regnáló politikai
maffia megenged nekünk, miután egyeztetett egy szűk körű nemzetközi
társasággal.
Bár
még alig látszik, de hazánk jó úton van afelé, hogy végre
megvalósuljon az igazi rendszerváltás. Most még csak a
Monty-Python-szerű biliborogatás, boxolás folyik, de ez csak a kezdet.
Egy olyan, látszólag kiszámíthatatlan folyamat indult be a magyar
politikában, mely akár akarjuk, akár nem, változást fog hozni, melynek
szele már borzolja a szakállam. Csak mert hajam az nincs. Hogy
ennek
a változásnak örülni fogunk-e, vagy sem, nem tudhatom. De már nem
zavarnak a leválthatatlan vezérek, sem a hangos önjelölt pártcsinálók,
sem az "egységet mindenáron" jelszóval megosztók, sem az "elegünk
van"-t üvöltözők, de a Parlamentben másnap megalkuvók, sem az önjelölt
hangos ripacsok, pojácák, sem a baloldaliakkal paktumozgató, és
sörözgető Janus-arcú pragmatikusok, sem a mázmagyarok, sem a
kaméleonszívűek. Nem zavarnak már a megélhetési nemzetiek, a
zászlónkat érdekből lengetők, nemzeti érzést tőkésítő újságírók.
Őket mind elrendezi majd az Univerzum bölcsessége oda ahová valók.
A következő választást, minden kétséget kizáróan a protest-szavazók fogják eldönteni. A protest
szavazók azonban nem a legtájékozottabbak közül szoktak
kikerülni, ráadásul valamennyire még mindig működni fog bennük a
"magyar" média radikálisokkal szembeni kondicionálása. Ez azt jelenti, hogy a
következő választáson a Fidesz fog nyerni nagy többséggel, hacsak
nem csinálnak valami irgalmatlan nagy ostobaságot. A nemzet gondolkodó
része azonban nem hagyhatja, hogy a nemzeti mázzal leöntött, de a
magyar emberek számára gyakran elfogadhatatlan véleményeket képviselő
Fidesz majdan minden kontroll nélkül maradjon. Azt is tudomásul kell venni, hogy ami magától zajlik,
arra nem tudunk felkészülni. Amire pedig nem tudunk felkészülni, azt
nem leszünk képesek befolyásolni sem.
A civil nemzeti oldal feladata jelen pillanatban, hogy összeszedje
magát és a gondolatait, és a jövőre koncentráljon, amennyire
csak lehetséges. Ez persze nem azt jelenti, hogy fejvesztve
rohanjunk a pártok kebelére, hanem hogy igyekezzünk a
saját kezünkbe venni a sorsunkat. Ne váljunk önkéntes és tudattalan
fogaskerékké a pártok gépezetében, hanem teremtsük meg a civil
összefogást, amiből hosszabb távon majd kialakulhat egy igazságos, emberi, pártok
nélküli politikai rendszer. Ha csak rövid távon gondolkodunk akkor
is sok mindent megváltoztathatunk. Pl. a Fideszt, mely párt jelen
állás szerint nem azért fog nyerni 2010-ben mert olyan jók, hanem
mert Gyurcsány és kontraszelektált kormánya szívességet tett nekik az
elmúlt években.
Nem érdemes megvárni a politikusok boxmérkőzéseinek végét, mert a meccs
végén is csak egy politikus, vagyis egy párt lesz a győztes. Márpedig
valódi rendszerváltás csak pártok nélkül, azokon kívül lehetséges.
Ha az emberek elméjében nem zajlik le a rendszerváltás, akkor a
következő választás után mindössze annyi történik, hogy baloldali
bűnözők helyett egy nemzetinek álcázott pragmatikus gyűjtőpárt fog
kormányozni. Az pedig baj, mert
a parlamenti
bal és jobb között ma mindössze annyi a különbség, hogy a gyors halált
választjuk, vagy a lassú agóniát. Ha a következő választáson a
Fidesz nyer, akkor átváltunk majd lassú agóniára. Közel két éve
leírtam a véleményem a
Fideszről, és ez azóta egy szemernyit sem változott. Megpróbálhatjuk
persze rákényszeríteni az akaratunkat a Fideszre, de az is csak
civil összefogással lehetséges. Ha a civil összefogás elmarad, akkor csupán a titkos
politikai alkuk, és a különféle módon manipulált sajtó úthengere dolgozik tovább.
Egyedül csak egy szervezett civil társadalom képes rászorítani a Fideszt, hogy a következő ciklusban, amit minden
bizonnyal jelentős fölénnyel fog megnyerni, megteremtse az emberek demokráciáját. Ez
legyen majd az új társadalmi szerződés! Hogy a
rendszert alapjaiban változtassa meg, még akkor is, ha ezzel a
hatalma nagy részét elveszíti. Akkor majd látni fogjuk, hogy a
Deutschok, Pokornik és a hozzájuk hasonlók kihullanak a sorból, mert a hozzájuk hasonló
politikusok alkalmatlanok a hatalom és egoizmus nélküli tiszta
szolgálatra.
Indítsuk el a lavinát, készítsük elő az új rendszerváltást! A választási rendszertől kezdve
az alkotmányig mindent a részvételi demokrácia felé kell majd
eltolni. Csak és kizárólag ennek az érdekében szabad a Fidesszel
együttműködni. Aki kompromisszumot köt vagy betagozódik, az elvész!
Jöjjetek össze, alkossatok közösségeket (szándékosan nem azt mondom,
hogy "polgári köröket", mert ezt a kifejezést sikerrel nevetségessé
tette Orbán Viktor és a Fidesz) ahol kicserélődnek a gondolatok, és
megfogalmazzátok, hogy mit is akartok valójában, majd keressétek a
többieket! Az internet áldását használva törjetek ki az
elszigeteltségből! Alakítsatok szellemi műhelyeket, amelyek mögött
tábor és erő van. Hallassátok a hangotokat! Fogjanak össze a falvak,
kerületek. Döntsétek el mit szeretnétek és lássatok neki! Ne a gonosz
ellen harcoljatok, hanem álljatok ki a jóért! Ne mástól várjátok a
megoldást, hanem vegyen részt mindenki a közös munkában azzal, amihez
ért!
Lesznek majd olyanok, akik a kerek asztalt hosszúra akarják
majd cserélni, ahol ők ülnek az asztalfőn, és azt mondják, hogy
álljatok
mögéjük. Sose higgyetek nekik, mert akkor semmi sem fog változni! A
beszédek ideje lejárt, cselekedni kell! Itt az idő, ne várjatok!
Mától kezdve tehát témát váltok, teszem a dolgom, a napi politikával való foglalatoskodást pedig meghagyom
azoknak, akik azért és/vagy abból élnek. Ezentúl csak olyasmiről írok
majd, amivel több embert érek el, és ami sokkal inkább én vagyok.
Akinek pedig szüksége van rám, úgyis megtalál.
Semmi sem történik véletlenül. Ez az Univerzum működésének egyik
alaptörvénye.
Nibiru. 2008.04.26
Megjegyzés:
A honlapom középtávon teljesen átalakul. Az archívumban lévő
anyagok csak addig maradnak meg, amíg legalább részben aktuális
információt tartalmaznak. A Politika "rovat" megváltozik. A Morzsák, és
a régi Igazság Pillanatai blog még használható részeit talán lebontom,
ha lesz rá időm, de a blogokat végleg megszüntettem. Ha netán újra
blogírásba kezdenék valamikor, abban nem lesz többé szó politikáról. Ez
persze nem jelenti azt, hogy ha esetleg valami kőkemény, máshol nem
szellőztetett dologba ütközöm, arról ne írnék, de a politika úgy
általában véve vissza fog szorulni a honlapomon.
|
|
