Publicisztika - Veszélyes színház                                                                               2006.08.25

Barátaim oldalai

(Az Egy titkos magyar-izraeli államközi megállapodás c. írás margójára.)

  Izrael az USA támogatásával gyilkolja a gyermekeket és a civileket. Az EU pedig bólogat. Vagyis a politikusok bólogatnak. A politikusoknak semmi sem drága. Mind azt hiszik, hogy tetteik következmények nélkül maradhatnak, pedig tévednek. Ha mi nem is  söpörjük el őket, akkor majd megteszik azok, akik Izrael és az USA politikája melletti kiállásuk miatt jönnek majd el a keresztény világot megbüntetni. Évtizedeken keresztül szemet hunytunk afölött, ami a Közel-keleten történik. Úgy gondoltuk, hogy nem a mi problémánk. Pedig nagyon is az! Az USA messze van. Mi viszont nagyon is közel ehhez a Kelethez.

  Izrael jövője nem kétséges. Az a mód, ahogyan létrejött, és ahogy az ott élőkkel bántak évtizedeken át, és a tény, hogy ezt egyáltalán megtehették, az USA bűne, az ENSZ bűne, a nyugat bűne, beleértve bennünket európaiakat, magyarokat is.
 
  Az Európa Unió és Izrael kapcsolata meglehetősen érzékeny téma. Az emberek többsége fel van háborodva azon, amit Izrael művel szinte nap mint nap, kormányaink, és ellenzéki pártjaink azonban cinkosan hallgatnak és eltitkolják, vagy legalábbis nem publikálják az Izrael állammal kötött megállapodásokat és "akcióterveket". Sunyi módon az emberek háta mögött cselekszenek, a közvélemény teljes kihagyásával. Vajon ki hatalmazta fel őket, hogy Izrael érdekében tegyenek olyan lépéseket, melyek az EU-ra, vagy csak szűkebb hazánkra Magyarországra, és annak lakosaira nézve hosszú távon káros nemzetközi hatásai lehetnek?

  Egy 2003-ban történt EU-s felmérés szerint a EU polgárainak 59%-a gondolja Izraelt a világbékét legjobban fenyegető országnak. A második helyezett az USA volt. Ismert tény tehát, hogy az európai nemzetek tagjainak elsöprő többsége nem ért egyet Izrael politikájával, és az USA befolyását sem találja helyesnek a térségben, különösen ami Izrael, és a zsidó politikusok gaztetteinek védelmezését, és Izrael politikájának feltétlen támogatását jelenti. Gondoljunk csak az ENSZ-re, ahol már megszámolhatatlan azon ENSZ-határozatok száma, mely csak és kizárólag azért nem ítéli el Izraelt, mert az USA ezeket a határozatokat rendre megvétózza. Izrael és az USA jelentik a világban a gonosz tengelyét, bármilyen szempontból is nézzük. S bár a média ennek az ellenkezőjét akarja elhitetni a tömegekkel, Európa népeinek nagyon is helyén van az esze.

  Hiába szeretnének azonban az európaiak békét minden áron, ha hatalomban tartanak olyan pártokat és politikusokat, akik Izraelt és az Egyesült Államokat támogatják feltételek nélkül. Mivel az Izrael, vagy az USA által megtámadott országok lakói joggal azonosítanak bennünket az állítólagos demokráciák politikusaival, így ha jelen helyzetben kitörne egy háború, annak mi, az emberek innánk meg a levét! Ezt akarjuk? Hagyjuk, hogy titkos vagy elhallgatott megállapodások alapján legyünk cinkosai a végtelen butaságában felfuvalkodott G.W.Bush-nak és követőinek, a világagresszor Amerikai Egyesült Államoknak, vagy a mindent és mindenkit semmibe vevő rasszista Izraelnek?  Hagyjuk, hogy a politikusaink olyan nyilatkozatokat tegyenek a világ előtt, amiben önvédelemnek nevezik a nyílt agressziót?

  Ha elmegyünk ezek mellett szó nélkül, akkor mi magunk is lesüllyedünk arra a szintre, ahonnan nincs visszaút. Aki a maga lehetőségeihez mérten nem tiltakozik az ellen ami folyik, az ugyanolyan bűnt követ el, mint azok az aktív politikusok és bürokraták, akik az úgynevezett "nemzetközi elvárásoknak" megfelelni akarásukban a háború felé sodorják az egész keresztény világot, miközben folyik a történelemhamisítás, a holokauszt-bűvészkedés.

  Amennyiben kitörne egy háború, az arab államok értelemszerűen nem tennének különbséget az USA, és Európa között, egyrészt a NATO, másrészt az EU politikája miatt, harmad- és nem utolsó sorban pedig azért, mert a muszlim világ lakói - tetszik vagy nem - ugyanúgy egy kalap alá vesznek bennünket az USA-val, és a többi nyugati állammal, mint ahogy tahó buzgalmában Gyurcsány Ferenc az arab focistákat a terroristákkal. Ha itt háború lesz, az egész keresztény világ megsínyli. Mindezt azért, mert az ún. nyugati demokráciákat elsősorban a pénz, és a legkülönfélébb érdekek mozgatják, a demokrácia alapértékei pedig már régen elvesztek. Titkos nemzetközi megállapodások, és érdekek mentén dőlnek el a dolgok a fejünk fölött. Olyan emberekre szavazunk akik nem méltóak és alkalmatlanságuk folytán nem is valók a képviseletünkre. 

  Kétlem azonban, hogy egy pártokra tagolódott rendszerben egyáltalán megoldható ez a probléma. Ez az egyik ok, amiért a pártok nélküli demokrácia alapvetéseinek megteremtésén fáradozom, ahol olyan független emberek képviselnék a népet, akik a tevékenységükkel és az életükkel bizonyították, hogy alkalmasak és méltóak a feladatra, és ahol a választás nem arról szól, hogy a pártok által megalkotott, vagy önjelölt politikai bűvészek közül kit tartunk kevésbé rossznak vagy Uram bocsá' arcra  szimpatikusabbnak. Egy ilyen rendszerben nem létezhetnének titkos egyezmények, minden a teljes nyilvánosság előtt zajlana. Hazánkban egyébként a legrosszabb a helyzet a közérdeklődésre számot adó események sok évre való titkosítása, adatok szándékos meghamisítása szempontjából. Arról nem is beszélve, hogy nálunk választást lehet nyerni hazudozással, az ellenzék pedig utána nem akarja megbuktatni a hazugság bajnokait. Majd amikor végleg kiderül hogy hazudtak és nem csináltak semmit négy évig, a szavazók 1/3-a még mindig kitart mellettük. Megeszem a fejem ha létezik még egy ilyen ország, mint a miénk.

  Napjainkban a politikusok násztáncot járnak a népnek a választások előtt, a nép pedig "választ" és bevesz mindent 4 évre. A következő kampányig bezárólag lényegében azt csinálnak a politikusaink amit akarnak. Ha mégis kiderül valami, az sem gond, mert a média nem tölti be a funkcióját, a szakszervezetek betagozódtak a politikába, az emberek pedig nem elefántok - könnyen felejtenek. A demokrácia pedig egy rendszeres színházi programhoz, vagy teleregényhez hasonlít, ahol a nézők a szereplőket az általuk játszott karakterrel azonosítják, és ez alapján alakítják ki hogy szimpatizálnak-e a színésszel, vagy sem. Hogy a "színész" kicsoda a valóságban, és mit csinál a magánéletében, már senkit sem érdekel. Ilyen formában a legfontosabb személy a rendező, mert ő dönti el, hogy egy színész mit alakít a deszkákon. A politikusok esetében a média hatalma hasonló egy színházi rendezőéhez. Keretek közé szorítja, skatulyába zárja a ki tudja honnan kapott forgatókönyv alapján a politikust. Az meg kénytelen eljátszani azt, amit megírtak neki. Ha védekezést írtak neki elő, védekezik. Ha támadást, akkor támad, mert megengedik neki. A média dönti el, hogy az emberek kit tartsanak majd szimpatikusabbnak a színpadon. Ez a színház pedig veszélybe sodor minden nézőt. Azt is, aki látja mi folyik körülötte, és azt is aki nem. A két tábor pedig ne is beszélgessen egymással! Ez egy színház, itt nem illik zajt csapni. A színészek majd előadják a darabot, nekünk csak az a dolgunk, hogy a tapsunkkal (voksainkkal) biztosítsuk a rendező hatalmát. Akar még itt valaki igazi demokráciát? Mert ha igen, akkor itt az ideje feltápászkodni és cselekedni!

Nibiru 2006.08.25