|
A létezés alapkérdései
Filozófiai tűnődések, vázlatok, részletek egy készülő írásból.
Gondolatok egy jobb világ, egy jobb ember reményében
2003.11.11
Itt egy már sok éve kisebb, de főleg nagyobb megszakításokkal készülő
filozófiai írásból közlök ízelítőt. A "mű" lehet hogy soha nem
lesz készen, elvégre a filozófia nem egy abszolútum, hanem a
gondolkodás szabadsága, a szellem szárnyalása. A teljes írást jelenlegi
állapotában csak azok olvashatják el, akiktől gondolatokat várok. Az
ezen az oldalon megjelentetett szövegeket a szerzői jog védi.
Amennyiben bárhol idézni szeretnél belőle, ennek nincsen akadálya, de
egyeztetés végett keress meg e-mailben, különben meg legyen mindenki
szellemi épülésére amit itt talál, vagy találni fog a jövőben.
Ha valaki olyasmire bukkan a szövegben, amire reagálni szeretne, ne
habozzon megírni. Minden értelmes levélre igyekszem válaszolni. A kész
anyagot ezen a helyen lehet majd megismerni egyszer.
Addig is, ezen az oldalon mindössze néhány szemelvény szerepel majd. Időnként megváltoztatok pár
mondatot, vagy beszúrok valamit az alábbi szilánkok közé ott, ahol az eredeti szövegben is változás történt.
2007.04.25
Idővel a készülő anyag olyan volumenű lett, hogy kénytelen leszek majd
részekre bontani. Érdekes volt látnom, ahogy
keresőként az Igazság felé haladva az évekkel ezelőtt leírt gondolataim
hogyan váltak számomra terjengőssé. A dolgok megértésével
együtt egy sor dolgot ma már nem, vagy legalábbis semmiképpen nem
úgy
írnék le mint akár csak 4-5 évvel ezelőtt. Mivel azonban ezek a részek
szerteszét vannak a teljes szövegben, lehet, hogy mire fölteszem az
anyagot, jó pár ellentmondás lesz benne. :) Sokak szerint
már önmagában is jókora ellentmondás, hogy én, aki ezeket az emberi
alapkérdéseket boncolgatom, mi célból foglalkozom egyáltalán
társadalomfilozófiával, nem beszélve a politikáról, ami aztán végképp
távol áll a lét alapkérdéseitől. Pedig egyszerű: az életnek minden
percét meg kell élni, én pedig magyarként élem e perceket. Ha pedig baj
van, az ember megpróbál megtenni mindent azokért is, akik nem látnak a
napi eseményeken túl. Az meg, hogy baj van senki számára nem lehet
vitás.
Nem véletlen, hogy hová születünk a
világban, s ha már ott vagyunk, tegyük azt, amire indíttatást kapunk.
Engem mióta kinyílt a szemem a világra, az emberek folyton a politikáról
kérdezgettek, talán azért, mert mindig józan ésszel szemléltem az
eseményeket. Sokakkal ellentétben pedig nem nőttem ki az
igazságérzetemet a tinédzserkorommal, ezért érzékenyen érint ami itthon
és a világban történik. Szeretném ha jobb lenne a világ, vagy akár csak
itthon nekünk a hazánkban.
Eddig azért írtam politikáról, mert mindig láttam valami fényt, és mert
hittem, hogy segíthetek vele. Rá kellett azonban döbbennem, hogy ez nem
az én utam. Mostanában már lelki terhet jelent számomra a politika.
Olyan sűrű mocsok ömlik a jelenlegi kormány és támogatóinak köreiből,
hogy az már nem csak minőségében, de mennyiségileg is emészthetetlen.
Elborítja, belepi, fojtogatja az embert a belőlük, s felőlük
áradó mély és alattomos gonoszság. Ilyenkor meg kell állnom, mert levegő nélkül nem
megy.
Biztos, hogy fogok még írni néha politikáról is, de a hangsúlyt másra
helyezem mától, főképpen azért, mert a gondolataim pont azokhoz nem
jutottak el, akiknek a legjobban szükségük lenne rá. Saját magamnak is
be kell látnom, hogy akármennyire is befolyásolja az életünket, az ÉLET
nem a politikáról szól. A világ pedig csak akkor válhatna jobbá, ha az
emberek felébrednének végre. Ha nem hagynák magukat önként becsapni és
kihasználni. Részben ezért kezdtem el írni ezt az oldalt is. Aztán azon kaptam magam,
hogy olyasmiket írok le, ami inkább az Igazságot keresőknek szól.
2007.10.02
Négy éve a filozófiát, mint a szellem szárnyalását
jellemeztem. Ezt részben ma is igaznak tartom, de amiről mostanában
írok, az nem tekinthető puszta "agyalásnak". Nem is tudom, hogy
milyen címet adok majd neki, ha elkészül. Mindenesetre azt már most
látom, hogy a valóban filozófiai részeket külön fogom föltenni a
"kereső jegyzetei"-től. Már ha sikerül különválasztani.
A
létezés alapkérdései - Filozófiai tűnődések
Kérdések és válaszok
A tudatosság
[...]
Tudatosság nélkül sem a körülöttünk lévő világot,
sem valódi önmagunkat nem vagyunk képesek megismerni a maga valójában.
Tudatosság nélkül pusztán a világ mások által megismert és
véleményezett részéhez férünk hozzá, minden egyéb tekintetben a sötétben
maradunk, és így éljük le az életünket, mert a látszatok csapdája megfoszt
az önálló gondolkodás képességétől. Ahhoz hogy felfedezhessük a bennünk és körülöttünk rejlő Igazságot,
továbbá elménk és tudatunk valamint az abszolút történések jobbító
szándékú irányítójává válhassunk, tudatossá kell válnunk, és fel kell tennünk a megfelelő kérdéseket.
Az hogy mi a megfelelő kérdés, mindig az egyéntől függ. Egy
jómódba született dán fiú nyilván más kérdéseket fog feltenni önmagának mint
egy román pizzafutár. Mégis valahol minden kereső ember ugyanazokat a
dolgokat
kutatja, ha az Igazságra szomjas: miért vagyok itt, és mi a dolgom?
Miért pont ezeket az embereket ismerem? Mit tanulhatok az életemben zajló
eseményekből? S talán a fejlődésünk szempontjából az egyik legfontosabb: hogyan segíthetek?
A válaszok, és azok értékelése is legtöbbször más, mert amíg nem tudjuk az
Egységet, addig az egónkkal és az elménkkel próbálunk rálelni a
válaszokra. Aztán egyszer csak rájövünk, hogy Egyetlen Kérdés
létezik csupán:
Ki vagyok én? A keresés ott ér véget, amikor valaki
megérti az erre kapott végső és Egyetlen Válasz-t, mert abban a
pillanatban eltűnik az összes többi kérdés is. Ezt nevezik
megvilágosodásnak.
A tudatosság híján élő emberben, nem fogalmazódnak meg az
alapvető kérdések, vagy ha meg is fogalmazza őket nem kíváncsi a
válaszokra. Az ilyen ember saját magát fosztja meg a szabadságtól.
Önálló gondolkodási és döntési képesség híján ki van szolgáltatva a
tömeg-áldemokráciák politikai, vallási, társadalmi és szociális
trendjeinek és folyamatainak, valamint az azokat
irányítók manipulációinak. Céltalan és sodródó életében
tehetetlenül hánykolódik a fenti folyamatok nyomatékát is elszenvedve,
miközben egész életciklusában az őt körül vevő képzetek és látszatok
csapdájában vergődik. Ezek az anyagi képpel bíró látszatok időpiócaként
szívják el az idejét, és erejét. Önként vállalja a modern kor "szabad
rabszolga" szerepét, melyből nem tud, de nem is akar szabadulni.
Közben pedig észrevétlenül elillan az a szánalmas kis pillanat, amit
életnek nevez.
Az ilyen szabad rabszolga azt hiszi, hogy van véleménye a dolgokról,
közben pedig más, általa erősebbnek, szebbnek, jobbnak tartott emberek
véleményét fogadja be csupán, ahhoz nem tesz hozzá semmit sem, sőt még
abból is elvesz. Valódi karakterét a külső ingerek és veleszületett
genetikai adottságok határozzák meg, predesztinációra programozott
életében semmi sem történik, ami közelebb vinné őt az Igazság
megismeréséhez.
A legszörnyűbb az egészben az, hogy mindezt jónak és természetesnek
tartja, sőt még élvezi is! A szabadságról, a boldogságról, vagy
etikáról vallott nézetei, már ha vannak ilyenek, a rendszer által a
tömegek számára előállított program-klisékből állnak. Az élet nagy
kérdései pedig sosem foglalkoztatják. Készen kapott panelekből épít
magának várat az elméje és ebben a várban "uralkodva" éli le rövidke
életét. Soha egy pillanatra sem fordul meg a fejében, hogy a rendszer
urai által beléprogramozott hamis értékítélet és múlandó anyagi vágyak
rabszolgája egy életen át.
Az
első lépés, hogy megtanulja az ember kívülről szemlélni
önmagát, hogy meglássa vágyai teljesítéséért vívott
küzdelmének teljes értelmetlenségét. A második lépés a jelenlét
gyakorlása, a figyelem. Hogy ott legyen és meglássa, megértse ami
történik, ne csak reagáljon az eseményekre. Hogy ne az egója, és annak
félelmei irányítsák az életét meghatározó döntéseit. Hogy tiszta
elmével tiszta döntéseket tudjon hozni.
A
harmadik és egyben utolsó lépés, amikor ettől az egésztől megszabadul,
mert már belátja, hogy ez az egész csak játék. De az már egy másik
történet.
[...]
A Gonosz háromszöge: Pénz-
Hatalom - Hírnév
[...]
Aki nem hisz a predesztinációban (végzet),
nézze meg, hogy minél feljebb megyünk kozmikus méretekben, annál
nyilvánvalóbb, hogy létezik predesztináció. Legmagasabb szinten látható,
hogy a kozmikus katasztrófákat, aminek az oka akár több milliárd évvel
ezelőtti történésekre vezethető vissza, nem tudjuk elkerülni, azok
mindenképpen megtörténnek, a sorsunk meg van írva. Csak hangyák vagyunk
egy végtelen világban. Ha elindulunk a kisebb dimenziók felé,
észrevesszük, hogy a méret csökkenésével arányosan egyre nagyobb hatással
lehetünk a sorsunkra, míg végül a piramis legalján megtaláljuk a hatalom
nélküli ismeretlen embert, akinek a pénz mindössze eszköz saját létfenntartása
érdekében az Igazság megismeréséhez vezető útján, és nem cél
annak megszerzése a pénzen vehető "boldogság" reményében.
Minél több,
minél nagyobb befolyást (hatalmat) próbál szerezni az ember,
annál jobban elveszíti az utat az Igazság felé. Minden önérdekű,
a többi ember világának befolyásolására, mások irányítására tett
kísérlete egy fokkal visszaveti őt a Szabadság létráján. A
hatalomra, pénzre, hírnévre, mások figyelmére vágyó ember egyre jobban
kívül kerül a Most-on, fokozatosan elveszíti a tudatosságát, és
egyre mélyebbre süllyed a sorsszerűség, a predesztinácó mocsaraiba.
[...]
Egy adott
időszakban a háromszög középpontja túl sok elemet tartalmazhat, azaz a
hatalom a hírnév és a pénz arra érdemtelenek kezében összpontosul. Ez a
társadalmat a lelki nyomorúság, és az individualizmus olyan formája felé
kényszeríti, ahol az értékkonzervatív elvek eltűnnek, s a gyermekből
szaporulat, a családból gazdasági egység, a nemzetből pedig lakosság lesz.
A folyamat szintén megállíthatatlan, mert az érdemtelenek kontraszelekciót
indítanak el, amikor is további érdemteleneket vonnak be a körbe, míg
végül az érdemtelenek a tudatlan tömegek teljes befolyásolására
törekednek.
Így történhet meg, hogy a bóvli, az ízléstelen, a silány uralma mellett az
öntelt sivárság, öncélú trágárság önti el a kultúrát, ezen keresztül
rombolva a leendő nemzedék hitét és ízlését. Ezzel egyidőben pedig az
ember egyre távolabb kerül a Valóságtól.
Az egész folyamat legvégén a Gonosz, vagy a Sátán (mindegy hogyan
nevezzük) röhög a markába,
mert mire az utolsó ítélet eljön, azaz beteljesedik az elkerülhetetlen,
addigra kiderül, hogy a világot ő uralja, az emberiség pedig egészében
érdemtelen arra, hogy akár írmagja is maradjon.
A világban területileg ma a Gonosz uralkodik, de mindig van remény.
Minden
időben jelen vannak a Földön önálló gondolkodásra képes emberek,
akik a többiek szemét föl tudják nyitni. Az, hogy az emberiség mikor
akar felébredni, már nem rajtuk múlik, hanem a Teremtő
kegyelmén. A Gonosztól való megszabaduláshoz ugyanis a nagy
tömegek felébredése szükséges. Utóbbi persze nem azt jelenti, hogy
valamely szervezett vallás templomai hirtelen megtelnek majd, hanem hogy az emberek
végül felfedezik Önmagukat. Mert Isten bennünk van és körülöttünk. Nem fából
és kőből épült házakban. És senkinek sincs szüksége közvetítőre, csak
arra, hogy felébredjen benne a Jelenlét és a megismerés vágya.
[...]
A múlandóság tudatosulása
[...]
A múlandóság tudatos ismerete mindenre vonatkozik. Ha tisztában vagyunk a
múlandósággal, de tenni akarunk valamit a gyermekeinkért, akkor tanítsuk
őket, és mindazokat, akik tudatlanságban tengetik az életüket. Segítsük
őket a belső tudat, Istentől kapott igazi ÉN-jük felismerésében. Így
felnőhet egy olyan nemzedék, aki képes drogok, a reklámok, és műanyag
csalik helyett az értelmes élet szépségei felé fordulni.
[...]
A múlandóság azonban nem tudatosul az emberben, ha nincs tisztában az
IDŐ lényegével.
Az IDŐ lényege, értéke és fogalma
Az IDŐ egy referencia. Egy kályha, amihez mérhetjük a
körülöttünk történő eseményeket.
A görögök három féle időt különböztettem meg. Az emberek idejét a
Kronoszt, az istenek idejét a Kairoszt, és az Aión-t, ami egy fajta
nem-idő. Ez utóbbi adja meg a lehetőségét mindenfajta lineáris
létezésnek. Az Aión nélkül nem lenne semmilyen idő, nem létezhetne az
általunk ismert világ. Az ún. Akása az Aión-on belül létezik, az ott
lévő információ azonban elérhető a lineáris létezési formák bármelyike
számára, a saját idejében, ha megfelelő érzékenységgel rendelkezik.
Az idő mint olyan azonban nem is létezik! Mindaz, amit megtapasztalunk, csak egy
káprázat.
Ezen káprázat megélése azonban nagyon fontos a spirituális fejlődésünk
szempontjából. Ha nem éljük meg tudatosan, akkor életünk folyása hasonló
lesz egy rossz film előtt értelmetlenül eltöltött 2 órához. Másnap már
nem is emlékszünk a történetre. Talán nincs is rosszabb annál, mint
amikor valaki kevéssel a halála előtt döbben csak rá, hogy sodródó, öntudatlan rabszolgaként élte le
az egész életét.
[...]
Az idő ajándék. Ha nem éljük meg, akkor is kivesszük belőle a magunk
részét, amivel a világ alakulásának a folyamatát befolyásoljuk, de az
emberi lét értékét, a fejlődés lehetőségét, hovatovább a megvilágosodás
esélyét szalasztjuk el.
[...]
A Világegyetem, és a nagy terv szempontjából egy
ember élete csak egy pillanat. Az ember ott követi el a hibát,
hogy azonosítja magát az egójával, és megpróbál örökre berendezkedni a saját kis szánalomra méltó
pillanatában. Olyasmiért gürcöl egész életen át, amit később mindenképp
itt kell majd hagynia.
Az idő és élet mint ajándék. Az élet mint Istentől
eredő szubsztancia
[...]
Él, Éli, Eloi, stb. így hívták régen Istent. Az élet szóban az -et
végződés egy képző. A magyar ÉLET szó, "lefordítva" azt jelenti :
Istentől és Istenből való, Istenből eredő, Istentől származó. A karma
pedig a tudatlanságból származó törvényszerűség, mely a duális
világ velejárója. Kértük, ezért itt vagyunk. Az időt és az életet
ajándékba kaptuk, hogy megtanulhassunk valamit, és hogy rájöjjünk
a küldetésünkre. Akár arra, hogy nincs egyéb küldetésünk, mint
hogy megéljük létezésünk minden percét.
[...]
Hogy felfogjuk Isten létezését, elég csak a tudományok egyikébe beleásni
magunkat. Minden tudós eljut odáig, hogy van valami egyetemes rendező elv.
Ha belátjuk, hogy káosz csupán a butuska emberi fejekben létezik, és a
világ valójában a legapróbb részletig lebontva egy tökéletesen
megtervezett alkotás, valami megmozdul bennünk. Ha ilyenkor ébren figyelünk, észrevesszük, hogy a helyes
gondolkodásmód kialakítása csak egy döntés, avagy szabad akarat kérdése. A
helyes gondolkodásmód pedig, hogy a hitet váltsa fel a tudás!
(Buddha) A legnagyobb hibát követi el az, aki a keresést az első útjába
kerülő vallásnál abba is hagyja. A vallásokat nem Isten teremtette.
[...]
A modern világ csapdái és egy esetleges kiút
[...]
A mai
hatalom ott van mindenhol. A politikában, a gazdaságban, az általunk
megvásárolt összes árucikkben. Nem lehet csak úgy lerázni magunkról, mint
ahogy a kutya a vizet. Csak akkor történhet valami, ha ébredünk, és az
életfelfogásunkat és -filozófiánkat gyökeresen megváltoztatjuk. Ez azonban
igen nehéz feladat, mert a véletlenül még pozitív gondolkodást sugalló,
vagy az igazságot bemutatni igyekvő filozófusok szépen lassan kiesnek a
köztudatból, és mára már csak egy viszonylag szűk réteg ismeri a
gondolataikat. Nem mintha azok nem lennének érdekesek, de mert
gondolkodásra sarkallnak, ami nem áll érdekében a rendszer urainak, akik
pusztán munka- és vásárlóerőt látnak az emberekben, ezért üldözendőnek és
elpusztítandónak ítélik a szabad emberi gondolkodást. A globalizmus héjái
fölöttünk döntik el a sorsunkat.
[...]
... egyelőre
nekünk a mai globalista világrendszer elpusztítására kell törekednünk, az
igazság és igazságosság, a becsület és szeretet felértékelésével.
Visszatérni az elemi erkölcs szabályaihoz, ahol a fekete az fekete, a
fehér az fehér, a bűnös az bűnös, és
az ártatlan az ártatlan. A világban terjedő neoliberalizmus bűze már
annyira orrfacsaró, hogy csak az nem érzi, akinek nincs orra. A
liberalizmus harcosai az igazságos és emberi társadalom hóhérai. Az
általuk teremtett világban az emberiség legalja, öntelt és kapzsi bűnözők
irányítják majd az egymástól minél jobban elszigetelt csoportokat a
Gonosz háromszögének középpontjából, miközben minden megmaradó értéket
igyekeznek nevetségessé tenni. Ma már a családot sem kímélik, az egót
emelik piedesztálra. A sok önmagát szerető egót pedig nem érdekli a
valóság, nem kíváncsi a válaszokra. Sajnálatra méltóak, de mindenképp a
gondolkodás és a valódi emberi szabadság ellensége ez az
individualistákból álló, értelmes vitára teljességgel képtelen irányítható
tömeg, akik bár hirdetik önmaguk függetlenségét, valójában nagyon
is függnek az őket irányítóktól a média befolyása által.
[...]
Az Abszolút Igazság megismerhetősége
[...]
Az abszolút fizikai igazság nem megismerhető, nem csak végtelen
bonyolultsága miatt, hanem mert (a kvantumfizika megszületése óta már
sejtjük) kétséges, hogy egyáltalán létezik-e anyag, és idő. (Pontosabban,
hogy a tér, az idő és az energia-anyag igazából egyetlen egységet alkot,
nem különválasztható, csak mi tesszük vele, azért nem értjük az egészet. ) Ettől
függetlenül kimondható, hogy létezik egy Abszolút Igazság, ami az ember
által megismerhető. A lényege és energiája itt van körülöttünk és bennünk.
"Isten országa bennetek van és körülöttetek, nem fából és kőből épült
házakban." Aki megvilágosodott, nem képes elmondani szavakkal milyen
az, de segíteni tud abban, hogy megtaláljuk az oda vezető utak egyikét - a
sajátunkat.
[...]
További fejezetek:
A pillanatok fontossága
Az anyagi világ káprázata
A vágyak csapdája
A
szellem szabadságának fontossága
Az idő lényege és fogalma
Értelmes és értelmetlen szellemi tevékenység
A technikai civilizáció Bábel tornya
Az ember önvédelme
A liberalizmus csapdája
Az agnosztikus ateizmus következményei a nyugati
társadalmakban
Az egyházak felelőssége napjainkban - kritika történelmi kontextusban
Járható ösvények
A meditációról egyszerűbben
Egyszerű tanácsok a hétköznapokra
|
|
