Nibiru honlapja -

Mailben kaptam: Nem gyászolom Trianont 2008.06.04

Barátaim oldalai

Nem gyászolom Trianont, még nem

Kedves Magyar Testvéreim!

Nem gyászolok. Nem gyászolom a Trianoni diktátum következményeit.
Nem gyászolom, mert számomra nem létezik ilyen diktátum.
Nem viselek fekete szalagot június 4-én.

Trianont azok gyászolják, akiknek az ország elveszett. Azok kötnek fekete szalagot június 4-én, akiknek meg sem fordul fejében, hogy lehet még másképpen is.

Az 1867-ben szinte paktumként köttetett kiegyezés idejétől Magyarországnak nem létezett önálló pénzügyi, külügyi és hadügyi minisztériuma. Az első Világháborúba Magyarország nem önként lépett, hanem a degenerált osztrák császárság lökött minket golyófogónak a hadszínterek húsdarálóiba. A Magyar Királyság - alattvalói szerepre kárhoztatva - nem volt ebben az ügyben önálló döntési helyzetben. S amikor e nemzet a veszélyt fantáziáló hatalmak által kellőképpen kivéreztetett, végső vérgőzös tébolyukban az ártatlanra vetette magát valamennyi jöttmenttel együtt. Szerteszaggatták a világégés legártatlanabb elszenvedőjét, édes Hazánkat.

Nem gyászolok!
„Nem kell beszélni róla sohasem, / De mindig, mindig gondoljunk reá!"
Mint ahogy az aradi 13-ak óta magyar ember sörrel nem koccint, emlékezvén vértanúira, úgy a győztesnek hazudott hatalmak dögszagú karmairól is emlékezni kell.

Aki Trianont gyászolja, megmásíthatatlannak fogadja el azt. Akiben él egyetlen szikrája a nemzeti önbecsülésnek, az arról gondolkodik, miként lehet rávenni joggal, vagy akár csellel a rablókat, hogy beismerjék, elismerjék és visszaadják a rablott holmit, jószágot, végül is Magyarország kétharmadát. Törvénytelenség nem szül jogot! Trianon törvénytelen, s mint ilyen jogtalan. S mert Trianon jogtalan, ezért semmis.

Akad-e hát e maradék gúnyhatárok között olyan derék, jóravaló jogász, vagy akár többen is akik hajlandók és képesek a nemzet érdekében a nemzetközi jogi-hadszíntéren ezt a csatát megvívni? Minden magyar ember szívében ma is kitörölhetetlenül ott él a Szent Korona országa. Ősi jussunk.

Ezért tehát kedves magyar testvéreim, nem gyászolom Trianont. Én nem adtam fel, és nem, nem, soha nem adom fel, míg a nemzetközi gyakorlat szerinti kilencvenkilenc éves elbirtoklás be nem teljesedik. Tizenegy esztendő híja van még ennek! Csak tizenegy! Nem több, de ez elegendő ahhoz, hogy megindulhasson a nagy per. A világot megrengető. A per, ami igazságot szolgáltathat nekünk. Minden magyarnak, élőnek, holtnak, és eljövendőnek.

Lehet mécsest, gyertyát gyújtani, szólaljanak meg a szégyen időpontjában a harangok, gyúljanak akár tiltva is mindenütt őrtüzek Magyarország természetes, ősi határai mentén, de nem gyászolok. Még nem gyászolok! Még nem! Most nem! És azután sem! Mert ha ez a tizenegy esztendő nem lesz elég arra, amit a Szent Korona tőlünk elvár, akkor megérdemeljük a sorsunkat.

Budapest, 2008. június 3.

Lengyel Károly
lengyel-k@freemail.hu