Nibiru honlapja - Tényleg kell nekünk egy II. János Pál pápáról elnevezett tér?

Magyar szívvel - Tényleg kell nekünk egy II. János Pál pápáról elnevezett tér? 2011.04.22

Barátaim oldalai

Tényleg kell nekünk egy II. János Pál pápáról elnevezett tér?

2005-ben írtam egy hosszú és kimerítő anyagot II. János Pál pápáról és a Római Katolikus egyházról, melyet számos kedves ismerősöm, és néhány barátom vallásos, pontosabban egyházi meggyőződésére való tekintettel eddig nem tettem ki a honlapomra. Az ugyanis, hogy II. János Pált a halála után szinte azonnal szentté akarták avatni, egyházi belügy. De hogy teret nevezzenek el róla Budapesten, ahhoz azért nem ártana tudni, hogy milyen alapon. Ugyan nézzük már meg, hogy mit is adott II. János Pál a magyaroknak! Hogy ezt bemutassam, csak három bekezdést idézek ezen az oldalon a 2005-ös, hajdanán a fióknak írt cikkemből.

Először egyébként még jót is derültem azon a kétségkívül mulatságos fricskán, hogy pont a Köztársaság teret akarják átnevezni II. János Pál térre, ahol az MSZMP-MSZP időközben izraeli befektetőknek (Veres János szerint íreknek) eladott székháza áll, mert azt hittem, hogy ez csak egy vicc. Úgy nem mellesleg az Elvis Presley térrel sem értek egyet – érdemei teljes elismerése mellett – mert azon az alapon, amit Tarlós elmondott (már hogy 1956-ban szimpátiáját fejezte ki a magyar forradalommal) a világon akkoriban élt művészek és közéleti személyiségek ezreiről lehetne tereket, utcákat elnevezni a magyar fővárosban. Ha pedig választani kellett, az ismeretebb nevek közül Povl Bang-Jensen, vagy Albert Camus jóval fajsúlyosabb választás lett volna.

Miközben folyik a nagy átnevezgetés, még mindig sok helyen találkozni kommunista bűnözők neveit viselő, vagy azok által átkeresztelt utcákkal, terekkel. Például két Sallai Imréről elnevezett utca is van még mindig Budapesten. Vagy ott a Magyarok Nagyasszonya tér, ami a kommunistáktól a Rezső tér gúnynevet kapta VIII. kerületben, de
vidéken is számtalan helyen megvannak még a Kun Béláról, Landler Jenőről, és más népbiztosokról, valamint Korvin Ottóról, Révai Józsefről, és hasonszőrű kommunistákról elnevezett utcák és terek. Sorolhatnám még a végtelenségig. A hivatalos szöveg többnyire az, hogy az önkormányzatoknak nincs pénze az átnevezések kapcsán felmerülő költségekre.

Apropó, ha rajtam múlna, a poroszlói tizedeléskor ártatlan embereket agyonlövető, az emberek által csak filozófusként ismert Lukács Györgyről elnevezett közterület sem lenne ebben az országban. Úgy általában véve, talán mielőtt valakiről közterületet neveznek el, nem ártana legalább felületes módon utánanézni, hogy pontosan kiről is van szó valójában.

Nos, talán a fentieket kéne előbb rendbe tenni, aztán elgondolkozhatunk arról, hogy tényleg annyira kell-e nekünk egy II. János Pál pápa tér a magyar fővárosban. A tények ismeretében nekem biztosan nem. Mert nem lehet indok a névadásra az a közkeletű sztereotip szöveg, hogy "alapjában véve jó ember volt".

II. János Pál, Magyarország és a magyarság

A magyarság a közkeletű mítoszokkal ellentétben az égvilágon semmit sem kapott Karol Wojtylától, alias II. János Páltól. A magyarokkal kapcsolatos egyházi döntések mind az egyházon belül működő P2-es szabadkőműves páholy elvárásai szerint történtek.
Aszerint a páholy elvárásai szerint, amely meggyilkoltatta XXIII. János, majd közvetlen utána I. János Pál pápákat és amely páholy tagjai a Vatikáni banknak nevezett pénzmosodát működtetik mind a mai napig. Mondanom sem kell, hogy a pénzmosoda háborítatlanul üzemelhetett II. János Pál egész pápasága alatt.

II. János Pál volt az, aki a Szent Istváni egyházkerületeket megváltoztatta és a trianoni határokhoz igazította, ezzel mintegy szentesítve, elismerve azokat. Hiába várták tőle a szlovákiai magyarok és a csángók, a magyar püspököket, miközben feltételek nélkül támogatta a szlovák egyházmegyék magyarok számára előnytelen felosztását. A csángók azóta sem misézhetnek magyarul, és szlovákia magyarjainak sincsen magyar püspöke.

Amikor azonban Wojtylát Bukarestbe hívta a román kormány, azonnal igent mondott, mégpedig úgy, hogy ezúttal is érzéketlen maradt testvéreink kérése iránt, azaz hiába hívták, visszautasította a székelyek meghívását, eleget téve ezzel a meghívók, Basescuék és a román pátriárka követeléseinek.

Bántó, hogy mennyire nem érdekelték II. János Pált sem a csángók, sem a Kárpátokon inneni hívek. Azok kiknek Rómához való ragaszkodása páratlan volt: emlékezzünk arra, amikor a sztálini-ceausiszta időkben Márton Áron püspökkel együtt több száz és ezer lélek kitartott a Szentszék mellett, a lágerek, kínzások, vad terror ellenére is.

Megjegyzem, az időközben a pozícióba került Erdő Pétert sem érdekelte a csángók magyar nyelvű misézése. Találkozója a román katolikus egyház fejével kimerült a jópofizásban. Ő is ugyanúgy cserben hagyta a csángókat.

II. János Pál és a kommunisták

Egyesek azt állítják és terjesztik II. János Pálról, hogy hatással volt Közép- és Kelet-Európa népeinek a szovjet érdekszférából történt kiválására, és hogy része volt ezen országok politikai önállósulásának kivívásában, a rendszerváltozás elérésében. Sajnos azt kell mondjam, hogy ez egészen egyszerűen egy bődületes marhaság. Wojtyla tevékenysége kizárólag a lengyelországi eseményekre volt némi hatással, a többire egyáltalán nem, vagy épp az ellenkezője! A keletnémet, vagy csehszlovák történésekhez abszolút semmi köze nem volt, a magyar kommunistákkal pedig megalkudott a Vatikán. Pedig ha II. János Pál nem törekszik feltétlen egyezségre Kádárékkal, nem lett volna Paskaink, és az általa helyzetbe hozott papokkal üzemeltetett, hangulatjelentés-készítő üzem sem. Anélkül pedig nem lett volna a Kádár éra alatt akkora "tolerancia" a vallással szemben, és talán ez segíthetett volna a 60-as 70-s években született fiataloknak, hogy a tiltással szembe haladva megtalálják a maguk erkölcsi igazságait, és a rendszerváltáskor eltűnhettek volna a kommunisták is a semmiben. Nem így történt.

A nagy büdös tolerancia Kádárék esetében azt jelentette, hogy már nem internálták a papokat mint Rákosiék, de évtizedekig folytatták a hit és az egyházak elleni tevékenységüket, ott ahol a legjobban hatott: az oktatásban. Nem tiltották a templomba járást, de a gyermekek romlatlan lelkét azzal mérgezték, hogy Isten nincs, templomba az öregek, és a buták járnak, a vallás a babonások hóbortja. Akinek otthon nem volt vallásos háttere, vagy önmagától nem kezdett útkeresésbe, az sosem került közelebb egyetlen valláshoz, de a filozófiához sem. Leszámítva talán Lukács György és a hasonszőrű marxista elmebajosok filozófiáját. A rendszerváltáshoz elérkezve ezért aztán csoda volt hogy még létezik keresztény, vagy legalábbis magát annak valló ember az országban, de ez sem az egyháznak volt köszönhető, a pápának meg pláne nem. Kádárék jó munkát végeztek, a Vatikán pedig - élén Wojtylával - pedig nem csak elnézte ezt, de bűnös abban, hogy a kommunisták embereit helyezte pozícióba Magyarországon. S mindezt miért?! Csak hogy gördülékenyebben működhessen a vallásbiznisz az országban?

A pedofil papok ügyei - Bűnösök és bűnsegédek

II. János Pál pápa a pedofil papok botrányait azok első nyilvánosságra kerülése óta igyekezett elhallgatni. A kérdés azonban túlmutat még rajta is. Egy 2007-ben a BBC-ben bemutatott dokumentumfilmből (Sex crimes and the Vatican) ugyanis kiderült, hogy II. János Pál legközelebbi munkatársa, a jelenlegi pápa, még mint Joseph Ratzinger bíboros, volt az, aki a pedofil papok ügyeinek eltussolására parancsot adott, és a dolgot megszervezte. Titkos körlevelét megkapta a világ összes fontos parókiája, melyben Ratzinger a Vatikán védelmét nyújtotta a pedofil papoknak. A rendelet megtiltotta, hogy a pedofil rémtetteket a helyi egyházmegyéken belül bírálják el. Elrendelte, hogy minden ilyen esetet az exclusive competence, azaz kizárólagos kompetencia címén egyenesen a Vatikánnak jelentsenek, a bűnös papokat pedig kötelezték arra, hogy bármilyen eszközzel, de vegyék rá hallgatásra az áldozatokat.

Ennek igazát bizonyítja az a tény, hogy a pedofil papokat soha nem fosztották meg reverendájuktól, csupán áthelyezték őket egy másik parókiára. Ma is ez a gyakorlat. Az érsekek más városokban kinevezik ugyanazokat a papokat, akikről egy másik parókián már kitudódott, hogy gyermekeket molesztáltak vagy erőszakoltak meg. A katolikus egyház a botrányok első kirobbanása óta mindent megtesz, hogy védje a bűnösöket, amiből az következik, hogy a látszat fontosabb volt mind II. János Pál, mind pedig XVI. Benedek számára, és inkább kockáztatták, hogy a pedofil papok újabb potenciális áldozatok után néznek, mint hogy kitakarítsák az egyházból a bűnt. Mert azt ugye senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy pedofil az új parókián már nem lesz pedofil. Az egész ügy végső soron jól mutatja, hogy a klérust milyen szinten hatja át az erkölcsi fertő. És ez alól Magyarország sem kivétel.

A 2005-ben megírt cikkemet végül fel fogom tenni valamikor, de úgy hiszem ennyi is elegendő egyelőre ahhoz, hogy bárki, meggyőződéseit és egyházi kötődését egy pillanatra félretéve elgondolkozzon azon, hogy valóban kell-e nekünk egy II. János Pálról elnevezett tér.

Nibiru, 2011. április 22. Nagypénteken

Frissítve: 2011.05.04.