Nibiru honlapja
Egy csepp Igazság

Veritas Vincit!

Honlapom folyamatosan
építés alatt. (v 0.4.55)

Egészség - Budapesti kórkép                                               Béta 0.9.80   Frissítve: 2010.02.10

Barátaim oldalai

Budapesti kórkép

- avagy mi a helyzet a Pokolban?

 "Budapest egy liberális város, mert nyitott a világra és befogadó, ezért nincs igazuk azoknak, akik szerint a főváros borzasztó. Ez egy jó város, az összes problémájával együtt. Itt öröm élni." (Kuncze Gábor ugyanazon a napon.)

2010 őszén kiderült, hogy a budapesti polgár változást akar. Elege lett az embereknek végre a falfirkát elnéző balliberálisok által üzemeltetett pokolból, Budapest Parádéstul, kátyústul, szétlopott BKV-stul, mindenestül. A budapesti választóknak végre leesett, hogy a közömbösségükkel mintegy hozzájárultak ahhoz, hogy a főváros tolvajai nyugodtan végezhessék a dolgukat. Tarlósra szavaztak végül, ami hozott néhány pozitív változást is a főváros életébe, de érdemi javulás nem történt. Tarlós néhány látszatintézkedés és régen várt rendelkezés megtétele után (pl. aluljárók megtisztítása) egész Budapestre szóló 20%-os csatornadíj emeléssel kezdte a 2011-es évet, mondván, hogy ki kell valamiből fizetni a csepeli szennyvíztisztítót. Ez pedig olyan, mintha venne a BKV száz új villamost, majd közölné az önkormányzat, hogy akkor innentől kezdve fizessen mindenki a városban villamos-adót, mert ki kell őket valamiből fizetni. Persze nem csoda, ha utána Lázár Jánosnak olyan törvényjavaslata támad, hogy ha elkaszálja az EU, vagy az AB a telekom-adót, vagy a végtörlesztést, akkor azt a lakossági "hozzájárulás" nevű adóval fogják kifizettetni. Meg talán az is elárul valamit, hogy Tarlós továbbra is a liberálisok kezében hagyta a város pénzügyeit (Atkári János), és egy másik liberális (Bojár Iván András) határozza meg Budapest arculatát. Ahogy várható volt, tovább vonulgathatnak a melegek, és épülhetnek majd a magyar fővárosba nem való felhőkarcolók. Legalábbis ami a főpolgármester eddigi megnyilatkozásaiból látszik.

Szeretik az emberek Budapestet? -  Egy felmérés erdménye

Idézet egy fórumból: (Mulan, iszolda.hu 1998.06.10) "Amin én szívesen változtatnék, az a Budapestieknek az a gondolkodásmódja, hogy Budapest = Magyarország, Gödöllőn túl fán élnek és embert esznek..."

2006-ig bezárólag öszesen 247 ember volt kedves kitölteni nekem egy kérdőívet, melyből azt lehetett leszűrni, hogy a fővárosban élők igen tekitélyes hányada nem szereti ezt a várost. Mindössze néhány egyszerű okot soroltak föl, amikor azt kérdeztem, hogy miért maradnak. Ezek sorrendben a megélhetés, családi és/vagy baráti kötődés, gyermek iránti felelősség, egészségügyi okok, kényelem és a kultúra voltak. 

Amikor viszont föltettem azt a kérdést, hogy elköltöznének-e ebből a városból, ha a kérdéses visszatartó erő nem létezne, (pl. megélhetési jellegű tényező esetében esetben egymilliárd forintot nyernének a lottón) akkor jóval több mint az emberek fele (58 százalék!) igennel válaszolt. Ez az eredmény pedig több mint beszédes. 

"Aki beteg akar lenni, az [nagy]városba költözik" - mondta Balogh János professzor, és ez a helytálló  megállapítás különösen vonatkoztatható a magyar fővárosra - Budapestre. Élhet valaki tovább a fővárosban, mert mindent megtesz egészségének megőrzése érdekében, miközben az életminősége a lehető legrosszabb. Balogh János professzor után szabadon én azt mondom, hogy ha a jelenlegi állapotot nézem, akinek esze van - és megteheti - az vidékre költözik.

Írásomban a továbbiakban a "vidék" szót általános fogalomként használom, azaz az élhető kisváros és a falu szinonimájaként is. Igyekszem sorra venni a fővárosi élet hátrányait, a város súlyos problémáit, hátha egy reménybeli, politikusok helyett patriótákból álló, emberközpontú városvezetés tanul majd belőle. Az itt élőknek pedig szurkolok, hogy legyen erejük összefogni, és érjék el a céljukat, hogy egy szép és lakható várost varázsoljanak a jobb sorsra érdemes Budapestből. Lesz dolguk bőven. 

A változtatás a fejekben már elkezdődött. Régebben, amíg az emberek rendszeresen olyanokat szavaznak a hatalomba, akiket a hazafiság és lokálpatriotizmus helyett a nemzetközi tőke irányított, és akiknek a köreiben egymást érik a korrupciós ügyek, addig nem volt remény a változásra. Ma már csak a nyálas polkorrektség és a naivság lehet a fejlődés és változás gátja.

A fővárosnak nem is olyan régen, még volt egy jellegzetes arculata és hangulata, ami ma már a múlté. A nagykörút, Rákóczi-út majdnem kihalt. Az hajdani üzletek többsége bezárt, kirakataikon új falat képez az időközben rájuk, majd egymásra ragasztott tonnányi plakát. A még megmaradt boltokban kínai olcsó árut tartanak. A Corvin áruház változatlanul az undorító alumínium burkolat alatt pálik, annak ellenére, hogy már tíz éve fel akarták újítani. A volt Úttörő Áruházat is lebontják, szálloda épül a helyére. De nem véletlenül alakult így a helyzet. A fővárosban a légkondis üresfejűség a trendi, a budapestiek ma már többnyire a bevásárlóközpontokban vásárolnak. Az időközben bezárt üzletek miatt kényszerűségből már azok is, akik utálnak plázákba járni. 

A plázák és az ízlésromboló irodaházak pedig csak rendületlenül épülnek. Régebben mindössze néhány millió kérdése volt, s a fővárosban úgy módosították egy épület eladási árát, a szabályozási és rendezési terveket, ahogy az a külföldi tőkének tetszett. Így szabadítottak meg bennünket műemlék épületeinktől, zöld felületeinktől, hogy aztán átadják a helyet jellegtelen, vagy esztétikailag aberrált beton-üveg-acél épületeknek. Budapest főépítésze az esztétikai, funkcionális és közlekedési szempontok teljes mellőzésével engedélyezte olyan épületek tömeges felhúzását a rendszerváltás óta eltelt közel húsz esztendőben, amilyeneket tőlünk nyugatra már 30 éve nem építenek, vagy ha mégis, akkor csak külterületen. Ezek a sivár ízlést sugárzó épületszörnyek nem illenek a városképbe, elvették számtalan helyen a terek, utcák levegőjét, és hangulatát. A Kálvin tér tönkretétele (lásd a fenti képet), vagy a Nemzeti Színház mellé épített és a hangzatos Művészetek Palotája nevet kapott "sztálinbarokk" monstrum, nem beszélve a Dózsa György úton megépült, idióta kinézetű, öncélúan tervezett homlokzatú, a környezetébe abszolút nem illő szörnyűségig mind mind ebbe a sorba tartoznak A kiskörúti bazársor helyén ideiglenesen létesítendő parkot is nem is olyan sokára egy újabb bevásárlóközpont vagy iroda foglalta volna el Demszkyék tervei szerint (Tarlósék nem tudni mit akarnak) de a hírhedt spenótház helyére épült irodaház sem lett sokkal szebb az elődjénél.

És hogy még véletlenül se legyen változás, Demszky Gábor 2006 májusában a lemondatott főépítész helyett a Kálvin-teret elcsúfító üvegszörnyeket tervező úrhölgyet tette meg főépítésznek! Az elődje legalább nem engedte túlságosan elszállni a Hajógyári-szigeten folyó ingatlanfejlesztés mértékét, és nem engedélyezte az ún. magasházak építését sem. (Amit viszont - horribile dictu - Tarlós majd támogatni fog.) Schnellernek, Demszky főépítészének azért kellett egyébként távoznia, mert felemelte a szavát a csepeli szigetcsúcs közparknak szánt részének privatizálása ellen. A privatizációt a közgyűlés végül leszavazta, de a főépítészt, mivel ellene foglalt állást, eltávolította a főváros vezetése. Az új főépítész viszont már teljesen Demszky embereként tevékenykedett. Nem is "okvetetlenkedett" volna, de közben elfogyott a főváros pénze, és a válság miatt az építési kedv is alábbhagyott hál' Istennek. Demszky új kedvence, Belenzay Éva is lemondott 2010 januárjában, hogy most ki irányít, arról nincs információm.

A fővárosban olyan, magukat építésznek nevező egyének kapnak hangot rendszeresen, akik olyanokat mondanak, hogy "le kell bontani a Hősök terét, amely valójában egy Disneyland, vagy a Parlamentet is romboljuk le, mert csak akkor néz ki valahogy, ha fel van állványozva, a Halászbástyát pedig néhányan giccsnek tekintik."
(részlet egy Finta Józseffel készült interjúból.)

A Hajógyári sziget egyharmada egyébként eleve törvényellenesen került ki állami tulajdonból, és lett eladva izraeli befektetőknek. A területen ugyanis egy régészetileg feltáratlan műemlék található, a Hadrianus palota romjai. A budapestiek sokáig abban reménykedtek, hogy a Hajógyári-sziget megmarad számukra pihenőövezetnek. Demszkyék viszont másképp gondolták. A szocikkal karöltve elintézték, hogy izraeli tőke be, a pihenőövezetnek pedig annyi. A zöld felületek egyébként úgy általában is lényegében árucikké váltak a fővárosban. Az SZDSZ-es városvezetés első 16 éve alatt közel 4 városligetnyi zöld felület vált a "befektetők" martalékává. A korrupció bűze hatotta át az egész városházát. Demszkyék eladtak minden talpalatnyi kis zöldet, amit csak tudtak. Irodaházak és lakóparkok borítanak minden valaha volt, vagy potenciális zöld felületet. A rájuk épült új épületek pedig mind csak külföldi cégek által megfizethető irodák, vagy túlnyomó többségben szintén külföldiek által megvásárolt lakóingatlanok. A multik végtelenül sivár világává vált a város. Épültek szállodák is. Úgy mint amit a Rác Fürdő mellett építettek. A Tabánból kiharapva, 60 ősfa kivágásával és az ígéretükkel ellentétben a Hegyalja úti panoráma elrontásával. És hiába tiltakozott egy emberként mindenki, a szálloda meg fog épülni. Így. Mert ez Budapest. A környezet- és várospusztítás itt hivatalos segédlettel történt 20 éven keresztül. Ami pedig már el lett rontva, azon már nem lehet segíteni.

A Lágymányosi-híd túloldalán az Infoparknak nevezett területre olyan sűrű beépítési engedélyeket adtak az épületekre, hogy aki közöttük jár, azt elviszi a huzat. És milyenen azok épületek! Belülről kényelmesek, de kívülről több közülük úgy néz ki, mint valami kaszárnya, vagy bunker! Elég csak rájuk pillantani és elszomorodik az ember. Utólag az egyik épület szürke(!) üvegborítását színes öntapadós fóliával próbálták meg feldobni, amitől aztán hamisítatlan kelet-európai feelingje lett az épületnek. Szovjet design, NSZK építési technológia, NDK dekoráció - mondtuk volna negyed századdal ezelőtt.

A hangulat folytatódik

Ez a rész még a régi, de úgy néz ki változás alatt van, most hogy új főpolgárpestere van a városnak. Meglátjuk.

Budapest patinás részein emberi vizelet és ürülékszag terjeng. A szerteszét ürítő álkoldusok és hajléktalanok helyenként a kutyáknál is nagyobb problémát jelentenek. A hajdan jobb napokat megélt aluljárókban este már alig nem lehet közlekedni, mert meg kell dögleni a bűztől amit az ott tartózkodó  hajléktalanok árasztanak magukból. Nyáron még csak le sem kell menni ezért az élményért, mert minden sötétebb, esőtől védett hely tele van a szerencsétlenekkel, és ha megfelelő irányból fúj a szél, akár már 100 méterről is ki lehet őket szagolni. A főváros úgy érzi, ez nem az ő gondja. Bár szinte napi téma a budapesti hajléktalanok problémája - a Nyugati-téri aluljáróban nagy és kisdolgukat végző, ott nemi életet élő emberfélékről ki nem hallott még - a főváros vezetése alig tesz valamit a helyzet megoldása érdekében. Az állam sem segíti azokat, akiken még lehetne, de a jog eszközével sem lép fel, hogy a városban megszűnjön az erőszakos koldulás, és a bűz. Akiken nem segítenek az elején, és hagyják lecsúszni, azokat pedig szinte már lehetetlen fölhozni onnan, így aztán a  helyzet egyre csak romlik, ráadásul a vidéki hajléktalanok is előszeretettel teszik át a telephelyüket a fővárosba, mert itt jóval több meleg helyet találnak.

Az SZDSZ rendszeresen és nagy csinnadrattával beszél az emberi jogokról, közben pedig a hidegebb teleken gyakran szólnak a hírek a fővárosban megfagyott emberekről. A hajléktalanok viszont nem mernek bemenni a szállókra, mert attól félnek, hogy a társaik bántják, vagy meglopják őket. A problémát meg lehetne oldani egy olyan hajléktalan szállóval, melyben minimális kényelemmel berendezett kártyakulccsal zárható szobák lennének közös illemhellyel, és fürdővel. De hát ugye ez nem a főváros problémája.

Akik tudják, zárják a kapukat, s teszik ezt nem csak a kapualjakban a dolgukat végzők, vagy az ott éjszakázni szándékozók, de a tolvajok miatt is. A lépcsőfordulók beugrásaira és a függőfolyosókra csúf rácsok kerültek mindenhol. Védik az emberek magukat ahogy tudják.

A külföldi turisták egy az SZDSZ-es városvezetés által ünnepek alkalmával román zászlókba öltöztetett, piszkos és büdös városba érkeznek, ahol helyenként bokáig ér a kutyaszar, ahol a Váci utca kivételével már bezártak a boltok, és ahonnan mindenki menekül, akinek nem muszáj itt maradnia. Azt látják, hogy a tömegközlekedési járművek és a buszvárók üvegei össze vannak firkálva, karcolva, vagy törve, a házak, vasúti kocsik is kívül-belül összefirkálva, a közterület és a tömegközlekedés pedig tele öntudatos kisebbségi zsebtolvajokkal. Nem is jönnek többet, mert itt feltörik az autójukat, vagy becsapják őket a taxisok és a vendéglősök, meglopják őket a "norvégok".

Budapest Európa kulturális fővárosa akar lenni. A 15-20 éve még a Duna-korzón hömpölygő, egymásnak ütköző emberekből álló turistaáradat azonban már a régmúlté. Jelenleg Demszky csak a kutyaszar fővárosa címre pályázhat. Demszkyék a gengszterváltás óta eltelt időben szinte mindent megtettek azért, hogy a külföldiek agyában még véletlenül se tisztázódjon, hogy Budapest és Bukarest nem ugyanaz a város.

Hogy mindezek mellett miért maradnak mégis olyan sokan ebben városban , és az elmenők helyébe miért jönnek újak?
 
A Budapesten lakás előnyei:

   - Kényelem, minden közel van, a bevásárlás nem jelent problémát.
   - A kórház közel van, könnyen elérhetőek az egészségügyi szolgáltatások.
   - A kultúra és szórakozás nagyvárosokra jellemző széles választéka
   - A munkavállalási lehetőségek szélesebb köre. Könnyebb álláshoz jutni.
   - Magasabb jövedelem ugyanazért a munkáért (de az árak is magasabbak)
   - A közép- és felsőoktatás nagy választéka, nem kell a gyereknek kollégiumban laknia.

Ez hat érv. Ha valaki tud többet, szóljon! Úgy gondolom, hogy az az életminőség, amit az ember vidéken tapasztal, messze megéri, hogy nincsenek a számban a plázák, és a színházért utazni kell Pestig. Munkát ha van képzettsége, és akar az ember, bárhol találhat, igaz, aki pénzes karrierre vágyik, azt nem feltétlenül a falvakban kell keresni. A pénzt azonban nem lehet sem megenni, sem meginni. A tiszta levegő, a madárcsicsergés, a csönd és az egyszerű, stresszmentes vidéki élet mindenért kárpótol. Lehet, hogy tovább él valaki a bűzben, mert még idejében bevitték a kórházba, de vajon érdemes leélni egy életet a városban, csak azért, hogy aztán ha megvénülünk közel legyen a kórház? Egyre többen belátják ezt, és el is mennek. A környezetemből is sokan hátat fordítottak a városnak, elsősorban azok, akik nem a fővárosban születtek, és volt fogalmuk a vidéki életről, ami alatt nem feltétlenül a falusi paraszti életformát kell érteni. Volt azonban olyan is, aki törzsgyökeres budapestiként költözött le egy tanyára, hogy ott éljen. Köszöni szépen jól van. Rajtuk kívül több olyan családot is ismerek, akik hozzánk hasonlóan csak azért nem költöztek még el, mert iskolás gyermekeikkel nem tudnak hirtelen életmódot változtatni.

 
Szennyezett levegő

Az óbudai hegyek felől nézve, vagy a Nagykőrösi úton befelé a dugóban araszolva még az avatatlan szemlélőnek is feltűnik az a barnásszürke kulimájsz, amiben ez a város fulladozik. Nem csoda, hisz' Demszky Gábor és a főváros vezetése lényegében harcot indított az egészséges környezettel szemben. Kimutatott tény, hogy Demszky Gábor főpolgármestersége idején 5 évente eltűnt egy városligetnyi zöld terület a városból. Jelenleg Budapest Európában az utolsók között kullog az
egy főre eső zöld felületek tekintetében, és a helyzet javulására még csak kilátások sincsenek, gondoljunk csak Csepel-sziget északi csücskének beépítési tervére, és a Hajógyári-szigetre tervezett izraeli kaszinó-projectre, vagy a Tabán végében még folyó építkezésre. Ezen esetek tökéletesen jellemző példái a fővárosban folyó garázdálkodásnak. Hagyományosan pihenésre használt, vagy éppen potenciális zöld területek esnek áldozatul a tőkének városszerte mindenfelé a rendszerváltás óta. Az emberek meg nem tudják, hogy miért betegek folyton annak ellenére, hogy korunk divatja szerint vitaminkomplexumokkal tömik magukat. A budapesti levegőszennyezettség oly mértéjű, hogy az nem hasonlítható egyetlen európai városéhoz sem. A forgalom csak nő, a levegő pedig lassan elfogy.

Magyarország közel tív éve, már 2001-ben átültette a hazai jogba a levegőminőséggel kapcsolatos uniós előírásokat, ám azokat még mindig nem alkalmazzák. Késve, csak 2003 közepére készült el a budapesti mérőhálózat, és 2004 volt az első esztendő, amikor az egész évre rendelkezésre álltak mérési adatok. Ezek alapján már akkor 142 olyan nap volt, amikor a levegőben lévő káros anyagok mennyisége meghaladta az EU-határértékeket. A következő évben (2005) 163 napon keresztül haladta meg a budapesti levegő károsanyag-tartalma a határértékeket. És ez évről évre rosszabb. Mellesleg a 35 napon túli túllépés esetén az előírások szerint már intézkedni kellene, például tájékoztatni a polgárokat, hogy ne üljenek autóba. (a Nol cikke nyomán)

A bal oldalon Budapest aktuális légszennyezettségi térképe látható, a szennyezők közül mindig a legjobban szennyező alkotó (a PM10 (szálló por) CO, NOx, por, SO2, vagy az ózon) értékét mutatja. Igen ritka kivétellel folyamatosan pirosban vagyunk, azaz a mért szennyezők valamelyike szinte állandó jelleggel az egészségügyi határérték fölött van, de nem ritka a határértékek három-négyszerese(!) sem, azaz a 300-400% körüli értékek. Különösen, ami a szálló por mennyiségét jelenti.

Az európai nagyvárosokéhoz mérve is kirívóan magas Budapest porszennyezettsége, Több mint azok négyszerese. A magyar fővárosban élők egyedül a finompor- szennyezés miatt bizonyítottan átlagosan akár három évet veszíthetnek az életükből. Aki itt lakik tudja, hogy a szálló por hogyan ül meg a tetőablakokon, és hogy a lakásban is milyen sokat kell takarítani. Gyermekkoromból emlékszem, amikor házmesterek és utcaseprők takarították a város porát, fellocsolták a járdát. Ma már nincsenek utcaseprők, se házmesterek, de gépekkel sem takarítja fel senki a város szennyét. Száraz időben a villamosvágányok között lerakódó por, mint egy felhő követi az elhaladó szerelvényeket.

Ebben a városban 2009 januárjában fújtak először (és azóta sem) szmogriadót a szálló por miatt, de azt is csak amúgy demszkysen: hiányoztak a hozzá kapcsolódó rendeletek, ami miatt nem lehetett volna büntetni az autósokat, és ugyanúgy fizetni kellett a tömegközlekedésésért. Pedig lett volna idő meghozni hozzá a rendeleteket, mert már előtte is megszámlálhatalan alkalommal indokolt lett volna a járműforgalom korlátozása.  Amikor beszélni kellett róla, Demszkyék világvárosról vízionáltak, közben viszont semmibe vették az itt élők egészségét.

Az európai törvények értelmében a települések porszennyeződése évente összesen 36 napon haladhatja meg az egészségügyi határértéket. Nálunk 2007-ben 178 ilyen nap volt.
A városháza még csak figyelmeztetni sem voltak hajlandó. Pedig nem holmi néhány százalékról, hanem a határértékek többszöröséről van szó és ötször annyi ideig egy évben, mint ami a megengedett! Nem csoda, hogy végül az EU is megszidta Magyarországot a szmog miatt, de ennek semmi visszhangja nem volt, mert a BKV-botrány és a Zuschlag ügy foglalta el a címlapokat.

Később, 2010-ben teljes szmogban karácsonyozott és szilveszterezett a város, s bár végre figyelmeztették az embereket a veszélyre, ezt az emberek nem vették igazán komolyan.

A porszennyezés szorosan összefügg a város óriási forgalmával, de nagyban befolyásolja azt a zöld felületek, és a fák eltűnése is. Egy egészséges 30-50 éves lombos fa több mint 400 kg szennyezőanyagtól képes megszabadítani a környezetét egy év alatt. Ahogy fogy a zöld felület a városból, úgy nő a lebegő szennyeződés mértéke. A por az épületek falaira és az utakra rakódik. Az utakról aztán újra és újra felkavarják a járművek, és ha végül nem a házfalakon ül meg ez a mennyiség is, akkor a budapestiek tüdejében köt ki. Ide tartozik még az az idióta divat is, hogy a szép nagy lombos fák helyett egy ideje kis méretű díszfákat ültetetnek, melyek alig gyakorolnak pozitív hatást a környezetre, szemben a "rendes" fákkal. A kis fácskák lombjuk mérete folytán alig vetnek árnyékot, nem képesek a klímát megfelelően befolyásolni, és a port sem fogják meg. Demszkyt ez nem foglalkoztatja, hiszen az ő és családja egészségét ez nem érinti. Budakeszin lakik erdőkkel körülvéve. Az hogy a budapestiek megfulladnak, nem az ő problémája.


Elgondolkozott már valaki azon, hogy miért pont Budapesten olyan magas a pollenallergiások száma? Hát azért, mert bár elvileg évek óta büntetik, gyakorlatilag nem történik semmi pollen ügyben (sem) a propagandán kívül. Ha körülnézünk a főváros környékén, azt látjuk, hogy aratás után szinte mindenhol sűrű parlagfű-mező borítja a földeket. A főváros kezelésében lévő területek sem mentesek tőle. (Az ide vonatkozó képeimet még elő kéne bányásznom.) A parlagfű pollenje aztán rátapad a szennyezett levegőben lévő koromszemcsékre, a korom pedig felszívódik a nyálkahártyán, (lévén szerves szénvegyület) bejuttatva a pollent a szervezetbe. A szennyezett levegő tehát alapvető oka a parlagfű allergiának. Egyébként az az eszement ötlet is jellemző volt Demszkyre, hogy annak idején kecskékkel akarta legeltetni a fővárosi kezelésben lévő területeket. Nem kell nagy ész hozzá, aki látott már kecskét legelni, az tudja hogy miért volt hülyeség.
 
A levegő szennyezettsége jelentősen csökkenthető lenne, ha az utakat folyamatosan tisztítanák, a nyilvánvalóan füstölő, rossz állapotban lévő járműveket kiemelnék a forgalomból, és keményen büntetnék akinek nincsen zöldkártyája. A Budapesten áthaladó teherforgalom a másik tényező, mely nem csak az utakat rongálja, de a levegőt is szennyezi. Enyhíthet majd valamit a helyzeten, ha majd az M0 elkészül végre a város körül, de csak abban az esetben, ha a teherforgalmat - beleértve a célforgalmat is - kitiltják nappal a főváros területéről, és éjjel is csak korlátozott célforgalmat engedélyeznek. Ez utóbbi viszont még csak tervbe sincs véve.

És még egy adat. Az országos médiumok napi szinten foglalkoznak a hazánkban előforduló nevetségesen kevés halálos H1N1 esettel, de hogy évente mintegy 15 ezer ember hal meg a levegő PM10-es  porszennyeződése miatt, azt már nem hirdetik.

Ebben a részben főleg a porszennyeződést hangsúlyoztam ki, pedig a többi szennyezés is,főleg, ami NOx-ot érinti, ugyanúgy rendszeresen és tartósan többszöröse az egészségügyi határértéknek. A nitrogén-dioxid pedig még genetikai károsodást is okozhat az emberben.

-------------------------------------------------------------------------

A szakemberek által közismert a tény, hogy a szmogot és a dugókat nem (csak) a Budapestiek okozzák, mivel a dugóban álló járművek több mint a fele vidéki. A fővárosban ügyintéző, vagy azon áthaladó teher és személygépjárművek állandó rohamát a főváros és az ország vezetése meg sem próbálja kezelni. Az idióta főpolgármester meg rendszeresen megjegyzéseket tesz a budapestiekre, őket okolván a dugókért. A dugók kapcsán nem múlik el nyilatkozat, melyben ne hangozna el az a városvezetésre jellemző cinikus lózung, hogy járjunk tömegközlekedéssel, mert akkor nem lesznek dugók, és hogy akkor milyen jó lesz itt élni. A graffitisek által szétbarmolt üvegű, piszkos, levegőtlen és zsebtolvajoktól hemzsegő BKV járművekkel persze senki sem jár aki megteheti, hogy ne azokkal utazzon. Ráadásul a BKV járatait városszerte szisztematikusan csökkentették és csökkentik, így a megmaradókon lassan akkora a zsúfoltság mint az indiai munkásvonatokon.

Nem hiszem, hogy tévedek, amikor azt állítom, hogy a négyes metró mellett Demszky Gábor egyik legtöbbet hajtogatott sódere a parkolási problémák megszüntetése, parkolók és új utak építése. Az új utakról nem is érdemes szót ejteni, pár látványos és halaszthatatlan beruházás történt, javarészben a központi költségvetés terhére. Amit a főváros magától építtet véletlenül, az hamar gallyra is megy. Parkolók sem épültek újak. Egészen pontosan 0 azaz NULLA darab új parkoló létesült fővárosi beruházásban, ha leszámítom az Erzsébet-téri mélygarázst, amiről tudjuk, hogy eredetileg az Erzsébet térre tervezett Nemzeti Színház parkolója lett volna, de azt sem a főváros építette.

A parkolási díjak hajmeresztőek. Európa egyetlen városában sincsenek ekkora tarifák. 2009 júniusáig is mi voltunk a legdrágábbak, azóta pedig már jóval elhagytuk az élmezőnyt is. Szó van még arról, hogy a helyben lakók ingyenes parkolását megszüntetik majd, jelenleg akár 580 Ft-ba is kerülhet a parkolás óránként. De a mélygarázsok tarifái is felháborítóak, ha figyelembe vesszük a magyar kereseteket, no meg azt az aprócska tényt, hogy a mélygarázsoknak állítólag a felszíni állapotokon kellene könnyíteniük. Erről bővebben itt.

A helyzetet súlyosbítja, hogy Budapestnek alig vannak P+R parkolói. Összesen csupán 3917 db ilyen parkolóhely létezik (2004-es adat) 30 helyen szétszórva. A harminc P+R parkolóból ráadásul mindössze három őrzött, ami történetesen 410 örzött parkolót jelent egy 1.5 milliós városra! Az pedig, hogy őrzött, nem jelenti azt, hogy ingyenes is. Márpedig annyi pénzt, amennyit pl. a Határ útnál kérnek egy napi parkolásért (este hatig 580Ft, utána óránként 140Ft), kevesen képesek naponta kifizetni. Azon túl, hogy a P+R parkolók azért ingyenesek és őrzöttek minden normális országban, mert a lényegük a városok autóterhelésének a csökkentése, a levegő minőségének megőrzése, javítása. Fizetős P+R parkolót építeni képmutatás.  

Egyébként is naiv, aki azt gondolja, hogy a parkolásból befolyt összegekből a főváros a parkolási mizéria felszámolására, a tömegközlekedés fejlesztésére törekszik. A pénzt a különféle csaló trükkökkel operáló, profitérdekelt magáncégek nyelik le, a maradék pedig a főváros indokolatlanul drágán épülő látszatberuházásaira megy el. No meg Medgyessy Péter óta mindannyian tudjuk, hogy "az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel".

(Állítólag 2010 tavaszán kezdik építeni az új P+R parkolókat EU-s pénzből. De tudjuk, hogy sokszor hallhattunk már különböző ígéreteket így választások előtt, a négyes metróval pedig már nem lehet kampányolni. )

Orvosilag igazolt tény, hogy a zaj nem csak triviális fülbántalmaknak, de számos komoly betegségnek is az okozója. Sokan abban az óriási tévhitben ringatják magukat, hogy a zajt meg lehet szokni. Ezzel a városi mendemondával szemben a valóság az, hogy a zaj növeli a stresszel összefüggő hormonok szintjét, így felelős a keringési és szívproblémák kialakulásáért, de károsító hatással lehet az idegrendszerre is, azaz a zaj egyértelműen lerövidíti az életet.

A zajjal összefüggő eseteknél a skála az egyszerű kényelmetlenség érzettől az idült stresszig terjedhet. Zajos területeken élő emberek gyakrabban fordulnak orvoshoz, emellett több vérnyomás-csökkentő, altató és nyugtató gyógyszert fogyasztanak, mint mások. A zaj alvászavart is előidézhet. A mélyalvás időszaka lerövidül, az éjszaka során az éberségi időszakok gyakoribbá válnak.
  (forrás: www.radio.hu: Mi az Európai Autómentes Nap??)

Az zaj által előidézett alvászavar végül csökkent teljesítőképességhez és koncentrálási zavarokhoz vezet. Gyerekeknél ez a tanulási képesség csökkenésében is jelentkezik.

A főváros alapzaja akkora, hogy nem tud az ember már szinte sehol sem kiülni a kertbe  nyugodtan (szennyezett levegőt szívni) anélkül, hogy ne a távolban elmenő autó- és kamionrengeteg hangját hallaná. A mérgezett egérként száguldozó "lefűrészelt csövű" motorosokról már nem is beszélve. Utóbbi már nem csak fővárosi jelenség. Vidéki városokban, sőt a természetvédelmi területeken is egyre nagyobb gondot jelentenek. Nem csak a környezetpusztítás miatt, hanem hogy mindenhová magukkal viszik a zajt. Az egyébként csöndesre megépített motorokat szándékosan zajosra átalakító, és az erdők talaját szaggató, a növényzetet pusztító idióták ellen nem lépnek föl a rend őrei, mert jelenleg nincsen rá szabályozás, és amúgy is túl nagy erőket igényelne.

Budapesten nagy hiánycikk a csönd. Az 50-60 dB alapzaj teljesen szokványos, de a főútvonalak melletti járdákon néhol közel 90 dB a zajszint. Az emberek egymás fülébe kiabálva beszélgetnek az utcán. Csak szórványosan, a budai hegyek egyes területein megfelelő a zajterhelés, viszont nem mindenki engedheti meg magának, hogy ott lakjon. Persze az ottani csönd is csak budapesti viszonylatban csönd, mert ha valaki járt már valami igazán csendes helyen, mondjuk valamelyik nyírségi, zalai, tolnai, zempléni, vagy nógrádi faluban, netán a Retyezátban, vagy a Madarasi Hargitán, akkor átértékelődik számára hogy mi a "megfelelő".

Az erős forgalom miatt Budapesten csak éjszaka csökken le viszonylag elfogadható szintre a zaj, de ez még mindig messze meghaladja azon európai városokét, ahol a zajszennyezést büntetik. Németországban pl. ha egy épületen indokolatlanul üvölt a riasztó, kőkeményen megbírságolják a tulajdonost, ha pedig autóról van szó, azonnal el is szállítják. Én egy pesti külső kerületben lakom, ahol nem telik el olyan hét, hogy legalább egyszer, de van hogy többször is, ne arra ébrednék éjjel, vagy kora hajnalban, hogy valamilyen riasztó beindult a környéken. Az emberek nyugalma másodlagos, a rendőrség nem tesz semmit, mert nálunk az ilyet az önkormányzatnál lehet jelenteni. Nevetséges. Tehát büntetés az nincs, az emberek meg az ágyból anyáznak, ha a riasztók megszólalnak. A tolvaj nyugodtan tevékenykedhet, mert senki sem néz ki már az ablakon, köszönhetően a sok beállítatlan és rossz minőségű vagyonvédelmi berendezésnek. Vidéken a szomszédok figyelik egymás házát, és ha mégis van riasztója, nincs pofája üvöltetni, mert tudja, hogy a közösség ezt nem tolerálja hosszabb távon. "A Józsi" ilyen esetben átmegy és leveri a szirénát a nagykalapáccsal, és addig püföli, amíg el nem hallgat. Ezért aztán ha mégis megszólal egy ilyen szerkezet, akkor odafigyelnek rá az emberek. A fővárosban egyelőre maradnak a 120 dB-lel visító, beállítatlan, gyakran kontárok által fölszerelt ipari hulladékok, amelyektől nem tud a város pihenni.

Az általános zajszintre vonatkozóan hazánkban még nincsenek mérések, ugyanis a szakemberek tudják, hogy ha meg akarják EU előírás szerint oldani a zajproblémát, az iszonyú pénzébe kerülne a városnak. Így inkább méréseket sem végeznek, a zaj pedig marad, a szmoghoz hasonlóan.

Mindent elborító falfirkák és plakátok

Budapest a falfirkálók, és az illegális plakátragasztók paradicsoma. Szinte nem létezik olyan felület, amit nem borítanak falfirkák. Az SZDSZ-es városvezetés nagyjából 100 millió forintot költ el évente az adónkból a falak tisztítására, de közben a művészet egy ágának  tekintik ezt a fajta rongálást. A pórul járt társasházak tehetetlenek. Hiába is újítanák föl a házuk falát, jól tudják, hogy ez kidobott pénz lenne.

Megfelelő törvényi rendelkezés híján az egész városban szabadon garázdálkodhatnak a graffitisek. Elcsúfítanak bármit, ami az útjukba kerül, legyen az hídpillér, köztéri szobor, műemlék, aluljárók, villamosok, buszok, a házunk fala, kerítés, metró, kirakat, vasúti szerelvény, vagy akármi amin még van némi szabad felület. Ha nem megy festékkel, vagy nem elég tartós ha azzal csinálják, akkor nekiállnak gyémántos üvegvágóval, vagy foszforsavval, lásd a BKV járműveinek ablakait. A liberális városvezetésnek és törvényeknek köszönhetően Budapest egész területe telis-tele van graffitivel, még a külvárosok főútvonalai mentén is. Úgy néz ki a város mint egy harlemi gettó, és mindezt naponta végig kell néznie az embernek. Időnként akad egy-egy társaság, akik lemossák a graffitit a város egy utcájában, de azok a falak is hamar megtelnek újra.

Műemlékeinket is rendszeresen a jelenleg szabálysértés, de a hatósági gyakorlatban inkább "ejnyebejnye" kategóriába sorolt falfirkák borítják. A falfirkálóknak még a kerítés sem akadály, ha az ingatlan valamely forgalmasabb főút mellett van, és a fala az utcáról látható. A firkákat lemosni teljesen felesleges, mert pár nap, és újra összebarmolják. A fenti képet a város bármely pontján készíthettem volna. A probléma túlnőtte Budapestet, kiszivárgott az elővárosokba is, és a nagyobb vidéki településeken is kezd terjedni ez a fajta vandalizmus. A vasúti kocsik jelentős hányada is tele van firkálva, amit persze a MÁV nem tud helyreállítani, mert mint az ismert, évek óta likviditási problémával küszködik.
(Azon túl, hogy gyaníthatóan ott is elfolyik az adófizetők pénze.) Megoldást csak szigorú büntetőjogi változtatásoktól lehetne várni.

A graffitikhez hasonlóan városcsúfítóak a fővárosszerte kiragasztott plakáterdők.
Ahol nincsen graffiti, ott plakátokkal csúfítják el a falakat. Ezerszám ragasztják föl őket, egymás hegyére-hátára. A forgalmas helyeken nem kímélik a házakat, villanyszekrényeket és oszlopokat, de ki vannak plakátolva az aluljárók falai, a buszmegállók, kerítések, támfalak, és a metró is. Budapest régi patinás, mára már bezárt üzleteinek kirakatai is plakát-tapétával vannak borítva, ezzel tovább fokozva a gettóhangulatot. Ráadásul a lakosság egy része a közlekedési lámpákra, villanyoszlopokra, esőcsatornák lefolyó ágaira, telefonfülkékre ragasztja az apróhirdetéseit, ezzel hozzájárulva a falszemét gyarapodásához. Nem tudom, ki hogy van vele, de ilyen hirdetést én kb. 25 éve olvastam utoljára, akkor is csak unalomból. Viszont mindig is bántotta a szemem a mindent elárasztó falszemét.

A főváros vezetése csak tétlenül nézi a ragaszokat, pedig egy csapásra megszűnhetnének az illegális plakátragasztások és magánragacsok, ha nem a tettenérhetetlen plakátragasztókat, hanem a plakátokon hirdetőket büntetnék meg érte.

Az egyébként legális óriásplakátok a főváros másik betegsége. A főútvonalak mentén lassan már nem lehet látni a tájat, vagy az épületeket. Csúf óriásplakát-rengeteg rontja a látványt mindenfelé. Ez is mutatja, hogy mennyi ér nálunk a Várostervezési és Városképvédelmi Bizottság.

Szemetelnek, szemetelnek!

Bárhová nézek, szemét mindenhol. Nem csoda, hiszen az itt élők egy része magasról tojik a környezetére. 

A dohányosok kidobálják a csikket a lakásuk, autójuk ablakán, de a kólásüvegek, és a gyorséttermek csomagolóanyagainak egy része is a város útjain, közterületein landol. Lakótelepeken, és egyes belvárosi részeken megszokott dolog, hogy a konyhai hulladékot az ott lakók egyszerűen kikaparják az ablakon. Egy ismerősöm nemrég például arra panaszkodott, hogy a Dob utcában majdnem a nyakába kapta az ilyen - állítólag a madaraknak szánt - maradékot. Járdamenü Budapesten: kutyaszar rizseshússal.

Lassan már csak a turisták által látogatott városrészek néznek ki úgy ahogy. Ha az ember elindul bárhol máshol a fővárosban, mindenhol csak az eldobált csikkeket látja, de úgy általában véve mindenféle szemetet megtalál. A probléma a város határait is átlépi, elég csak a Budapest környéki kirándulóhelyeket felkeresni. Az összes környékbeli erdő és patak tele van eldobált csipszes zacskókkal, Coca Colás és más műanyag palackokkal, egyéb szeméttel. Ahogy távolodunk a fővárostól, úgy csökken a szemét mennyisége. Ebből arra lehet következtetni, hogy a sok pesti idióta úgy viselkedik, ahogy kedvenc városában: kimegy az erdőbe, és eldobálja a szemetét. A szelektív hulladékgyűjtő állomások mellett nem ritkán találni háztartási szeméttel teli zsákokat és dobozokat. Vajon felnövünk valaha? Vagy úgy járunk mint az arabok, akik mindent eldobálnak ott és ahol éppen nincsen már rá szükségük? Egy kairói látogatást melegen ajánlanék a szemetelő budapestieknek. Hatalmas város kedves emberekkel, és irdatlan mennyiségű szeméttel a házak között, a tetőkön, az utcán, a felszíni Nílus-csatornákban és mindenhol. Úgy akarunk élni?!
 

Az illegális szemétlerakó helyek azóta szaporodnak, mióta országosan bevezették a szemétszállítási (kuka-) díjat. Ezt arra találták ki, hogy akkor majd az emberek nem termelnek annyi szemetet. Nem jött be. Ma is pontosan ugyanannyi szemét keletkezik a háztartásokban, sőt kényszerből még több is, lásd pl. visszaválthatatlan üvegek, műanyag csomagolóanyagok, és napjaink hamar elhasználódó "tartós" használati cikkei. A szelektív gyűjtés megkezdése óta valamelyest javult ugyan a helyzet, de csak a felelősen és környezettudatosan élő családoknál, a többiek ugyanúgy a kukákba dobálnak mindent ma is. Mivel azonban nem hajlandók annyi kukapénzt fizetni, mint amennyi szemetet termelnek, így vannak közülük, akik az utak mentén, erdőkben, vagy a szántók szélén szabadulnak meg a többlet hulladéktól.

Az illegális szemétlerakást pillanatok alatt meg lehetne szüntetni, ha egyrészt sokkal szigorúbban*  büntetnék az ilyen tevékenységet, másrészt ha a kukadíjat eltörölnék, és minden házra (mondjuk 50 m²-ként emelkedő) fix díjat vezetnék be, amelynek csak a felét kellene fizetni, szelektív gyűjtés esetén. Ehhez azonban közvetlenül a házaktól kellene elvinni a kiválogatott hulladékot. Részemről az osztrák példa lenne követendő: vegyes kommunális hulladékot már el sem szállítanak. Akinél ilyet találnak, azt megbüntetik.

Budapesten egyébként eleve több hulladék keletkezik. Falun a konyhai hulladékot megeszik az állatok, vagy komposztra kerül. A növényi hulladékot szintén komposztálják. A műanyagokkal sajnos ott sem tudnak mit kezdeni, ez itt is a szemétre, vagy újabban szelektív gyűjtésre kerül. Pesten jellemzően a konyhai hulladék a kukába kerül, a kerti hulladékot  pedig nem komposztálják, hanem azt is a kukákba gyűjtik, vagy elégetik. Az utóbbi esetben persze szemét nem keletkezik, ellenben az év bizonyos időszakaiban meg kell fulladni a kertvárosban a füsttől, főleg mert némelyik eszement a műanyagokat is eltüzeli. A szelektív hulladékgyűjtés pedig nem nagyon jött be Budapesten. Ahol én lakom, ott a 12 családból csak mi gyűjtjük szelektíven a szemetet, mindenki más továbbra is a szemetesbe dobál mindent. Ez is tökéletesen jelzi, hogy mi van a fővárosiak többségének a fejében.

Mellesleg megérdemelne egy tanulmányt a fővárost borító szemétrengeteg. Eddigi megfigyelésem szerint pl. a legtöbbet reklámozott termékek csomagolóanyagai uralják az utcákat és a parkokat és a környező hegyeket, erdőket. Ebből én azt a következtetést vontam le, hogy a reklámérzékeny zombi-tömegember szemetel elsősorban. Vélhetően ők azok akik négyévente elmennek és megszavazzák Demszkyt.

(A képek Budapest ugyanazon a pontján készültek, kb. 3 év különbséggel. Semmi sem változott.)

* 6 hónaptól 3 évig terjedő büntetéssel kéne sújtani az illegális szemétlerakókat. A utcai szemetelésnek pedig 50.000 forintos bírságnál kéne kezdődnie.
 

Ez nem valami elővárosi vasútállomás neve. A fővárost nyugodtan át lehetne keresztelni Kutyapestre. Tény sajnos, hogy sehol a világon nincs ennyi kutya egyetlen városban sem.

Kutyapest utcáin naponta minimum 40, reálisabb becslések szerint 60 tonna kutyaürülék "keletkezik", ezért az emberek kénytelenek lesütött szemmel  matrózlépésben járni. Nincs kutyatartási kultúránk, mint ahogyan dohányozni sem tudunk úgy, hogy tekintettel lennénk másokra. Ahogy a csikket eldobálják ez emberek az utcán, úgy a kutyaszar is ott marad. Azokat meg, akik mégis fölszednék, egyszerűen kiröhögik a többiek. A kutyagumi megszáradt porát aztán a szél felkapja, és mindent beterít vele.

Kevesen tudják, de a kutyaürülékben számos rendkívül veszélyes kórokozó, és féregpete tanyázik. Humán-egészségügyi szempontból a legveszélyesebb ezek közül a Toxocara Canis nevű hengerféreg, mellyel a kutyák 10-70%-a(!!!) fertőzött a világon. Főleg a gyermekeink veszélyeztetettek, de felnőtteknél is előfordul fertőzés, bár ők többnyire nem veszik észre. A kutyaürülék porát belélegezve, vagy az ürülékkel kapcsolatba kerülve  nagyon súlyos és egész életre szóló, maradandó májkárosodást lehet kapni, a gyermekek pedig megvakulhatnak a homokozóban összeszedett petékből a testükben kikelő Toxocara Canis  lárváktól. Ez egy hosszú téma, így  egy külön oldalt szántam neki.  Az ÁNTSZ szerint a kutyaürülék nem veszélyes hulladék, ehhez képest évente csak Magyarországon 15 kisgyermek vakul meg a kutyaürülék miatt!

Budapesten szinte minden talpalatnyi zöld felület - beleértve a játszótereket és azok környékét - tele van kutyaszarral, és a város vezetése ezt tétlenül tolerálja a liberalizmus szellemében. Télen a fagy miatt konzervált, és a folyékony csapadék hiányában tartósan a helyükön maradó kutyagumik tavaszig csak gyűlnek és gyűlnek. Ez az időszak közel négy  hónapig tart, ami azt jelenti, hogy a főváros utcáin az első kiadósabb záporig (a napi 40 tonnás minimummal számolva) majdnem 5000 tonna fagyott-száradt kutyagumi gyűlik össze. A szó legszorosabb értelmében terítve a város!

Az ebtartók egy része ezen felül antiszociális viselkedésével vívja ki magának a renoméját. Kutyája a gyermekek homokozójában végzi szükségét, ő pedig szóban vagy akár fizikailag is bántalmazza azt, aki szólni mer érte. A társasházak és lakótelepek felvonóiban is rendszeresen lehet találni kutyaürüléket az eldobált csikkek társaságában.

Bár rendelet van rá, a legritkább esetben látni a kutyákon szájkosarat az utcán. Miközben a szerencsétlen autósra úton útfélen kerékbilincset raknak a 2005-ös szabályozás ellenére, addig egyetlen közterület-felügyelőnek sincs mersze szólni a szájkosár miatt, és még a rendőrök is arrébb ballagnak, amikor a Városligetben egymásnak uszított, vagy csak úgy maguktól egymást tépő kutyák miatt a gazdák között kitör a verekedés.

Állatvédelmi törvényünk van. Az embereket viszont senki sem védi. Csendrendelet sincsen, így nem tud az ember védekezni a szomszédban egész éjjel ugató döggel szemben. A gazdája nem neveli meg, így aztán egyetlen kutya miatt nem alszik egy egész lakónegyed.

Egyes kutyatartók terrorja ellen egyszerűen tehetetlenek az emberek, sem a helyi, sem a fővárosi önkormányzat nem jár el sem kutyaszar, sem pedig ugatás ügyben. Aki mégis megpróbálja, az döbbenten tapasztalja, hogy a törvények sem védik meg.

Demszky Gábor eddig minden választási kampányban megígérte, hogy megoldja a kutyaszar-kérdést. 16 éve, minden alkalommal. Aztán jól megfontolt népszerűségi okokból az ég világon semmit sem tett, mert ugye szükség van a 400.000 kutya tulajdonosainak szavazatára. E helyett csak idétlen és hatástalan kampányokra futotta. Közpénzből persze.

Szükség lenne a nagy testű kutyák tartását kertes házakra korlátozni, és hogy amit a főváros költ a kutyákra (kutyavizelde, ingyen zacskó, takarítógépek, stb) azt adó formájában hajtsa is be azokon, akik kutyát tartanak. Ezt lehetne fokozni azzal, hogy az ott hagyott kutyaszarért nem holmi 10 ezer, hanem legalább ötvenezres bírságot kiszabni!

Angliában nem, vagy csak elvétve találkozunk elhagyott kutyagumival. Ennek oka a szigorú szabályozás és a felvilágosító kampányok. Elég nagy visszatartó ereje van az 500 fontos (durván 200 ezer Ft) pénzbírságnak és a buszmegállók oldalfalairól visszaköszönő, szépen felnagyított, frissen gőzölgő kutyaürülék fotójának a mellé társított szöveggel: "Ne higgy azoknak, akik azt mondják, hogy ez nem veszélyes az egészségedre". (Kukabuvar.hu) Budapesten ez elképzelhetetlen volna, mert itt fontosabb a kutyás szavazók megnyerése egy választáson, mint az itt lakók egészsége.
 
(Fotó1: Gondola: A körbeszart világörökség)
(Fotó2: Kukabuvar.hu )

Budapest kátyúi is az örök választási kampány témakörébe tartoznak.  Demszky minden választáskor sok más hanta mellett ünnepélyesen megígéri azt is, hogy nem lesznek kátyúk. Ezzel szemben Budapest úthálózatának állapota folyamatosan romlik. Lassan a romániai utak is jobbak, ami azért valljuk be, nem semmi.

A kátyúkat gyakran úgy javítják, ha egyáltalán, hogy jön egy ember, aki belapátol a gödörbe egy adag hideg aszfaltot, ugrál rajta egy kicsit, majd továbbáll. Az első csapadékkal persze kijön a dugó, és szétmállik magától. És az a baj, hogy ez nem vicc.

A forró aszfalttal javított foltokkal sincs szerencsénk, mivel azt nem olvasztják össze az őt körülvevő résszel, így a csapadékvíz, nem beszélve a jégről, hamar elbánik az ilyen javításokkal is.

A frissen felújított utakkal sincsen szerencsénk. A fővárosi tendereket valahogy folyton olyan cégek nyerik, akiknek a munkája sok esetben egy évet sem ér meg, máris tele van kátyúval. Gödörváros lakóinak ez sem szúr szemet. Azt is hűvös beletörődéssel fogadták,  amikor 2005-ben valami eszement terve alapján egyszerre szállták meg az útjavítók a fővárost, amitől aztán lehetetlenné vált a közlekedés. 15 évig nem volt útjavítás a fővárosban, aztán tekintettel a 2006-os országgyűlési és nem utolsósorban az önkormányzati választásokra,  nagyszabású útjavítási akcióba kezdtek Demszkyék. Persze csak a látványos helyeken,  hogy politikai hozadéka legyen a dolognak. Mivel ismét megválasztották őket, most éppen a "3 és fél év kátyútömködés hidegaszfalttal" időszakot éljük.

Az önkormányzati választások előtti nagy erőlködés ellenére amúgy 2006 tavaszán is azt láttam, hogy térdig érő kátyúk borítják Budapestet helyenként. A 2007-re virradó tél enyhesége ellenére is rendesen elszaporodtak a kátyúk, mivel az utak sok helyen már olyan öregek, hogy önmaguktól porlanak szét.

Ide tartozik az is, hogy az utakat elsősorban a kamionok teszik tönkre. A megoldás az ezerszer környezetkímélőbb vasúti és vízi szállítás lenne, de a kamionos lobbi jellemzően olyan erős Európában, hogy a tagállamok nem képesek a forgalmat a vasútra terelni, így a tönkrement utak építése is a mi zsebünkből történik, nem beszélve az egyéb, az épületekben keletkező károkról. Szemfüles turisták láthatnak néha nyugaton olyan vasúti szerelvényeket, amin kamionok utaznak. Magyarhonban alig volt ilyet szerencsém látni. 2006-tól pedig még kevesebben lettek, mert a határon történő vizsgálatok megszűnése miatt már nem takarítanak meg időt a cégek a vasúti szállítással.

A kamionok által az úthálózatban okozott kár országosan több mint 300 milliárd forintot tesz ki évente, a kamionosoktól befolyó összeg viszont alig haladja meg a 2 milliárd forintot. (2004-es adat) A teherautó és kamionforgalom Budapest közútjait is pusztítja, mindemellett ez a felelős a zaj és a szmogszennyezés nagyobbik hányadáért. Jellemző a magyarországi helyzetre, hogy 2004. szeptemberében úgy bocsátottak el 10.000 embert a MÁV-tól, hogy az a szocialista kormányzatot teljesen hidegen hagyta, miközben a sajtóban szünet nélkül a kamionosok megélhetéséért aggódtak! 2006-ban pedig egy csomó, az emberek számára létfontosságú szárnyvonalat szüntettek meg Gyurcsányék, pedig a MÁV simán magához térhetett volna, ha az országon átmenő kamionforgalmat a vasútra terelték volna át. Ehelyett 2006-2007-ben a MÁV állományának további 25%-át eresztették szélnek, újabb szárnyvonalakat zártak le. Olyan is akadt, hogy a szlovák állami vasút vette át egy vonal üzemeltetését. Nekik megérte a dolog érdekes módon.
A MÁV tehát nem térhetett magához, már csak azért sem, mert az egyetlen nyereséges üzletágát, a MÁV Cargo-t a szocialisták és a szabad keselyűk koalíciója 2007 végén értékesítette. A környezetvédelmi szempontok így már nem érvényesülhetnek a MÁV-Cargo díjszabásában, azaz csak nagyon magas közúti díj mellett érné meg a speditőr cégeknek a kamionokat vasúton szállítani. Persze az is lehet, hogy éppen ez volt a cég eladásának egyik szempontja. Ahogy az nálunk lenni szokott, eladás után majd csak úgy dőlnek az állami megrendelések, és egyéb támogatások. Ez ugyan a szokásos baloldali trükkök egyike, de a mi esetünkben csak az lenne a lényeg, hogy a kamionok nagy része eltűnjön Budapest és az ország közútjairól. 
 
(A fotó ismeretlen származású, illusztráció)
 

Budapesten kimagasló az esélye, hogy a gyermekünket "beetetik" droggal. Egy magyarországi felmérés szerint a középiskolásoknak több mint a fele kipróbált már valamilyen könnyű drogot. S bár nem mondják ki nyíltan, mindenki tisztában van vele, hogy a problémás középiskolák elsősorban a fővárosban találhatók.

A drogfogyasztási statisztika, még ha a nagyobb vidéki városokat is figyelembe veszem, akkor is jócskán felbillen Budapest javára. Az SZDSZ és köreinek folyamatos nyomulása a könnyű drogok liberalizációja és a fogyasztás büntetlensége érdekében finoman szólva sem kecsegtet a helyzet javulásával. A kemény drogok, és az azok fogyasztásából eredő halálozások tekintetében is folyamatosan romlik a statisztika immáron 18. éve, és ha nem teszünk valamit ellene, akkor a droghelyzet komoly rosszabbodására lehet számítani.

Akinek vannak ismeretei a drogosok világáról, az pontosan tudja, hogy a betöréses lopások, utcai rablások, és más, hasonló bűncselekmények növekedési aránya egyenesen arányos a drogfogyasztók számának emelkedésével. És ez csak egy apró szelete a dolognak, ami ránk várna, ha az SZDSZ álma bekövetkezne. A "mintaország" Hollandiában iszonyú magas a bűnözés. Annyira, hogy a hollandok elhagyják a hazájukat és más országokban telepednek le a bűnözés elől menekülve, többek között ezért jönnek egyre többen hazánkba is. Gondolom mondanom sem kell, hogy nem a fővárosban telepednek le.

Budapesten eleve valószínűbb, hogy ellopják a kocsinkat, vagy feltörik a lakásunkat, közlekedés közben pedig zsebtolvajok fenik ránk a fogukat. A kiemelkedő bűnözési statisztikák miatt ha biztosítani akarjuk a kocsit, jóval többe kerül, mint vidéken, feltéve, hogy egyáltalán biztosítják. Amikor az új rendszámok megszülettek annak idején, minden szakértő azt mondta, hogy legjobb az a rendszer lenne, ha a rendszám a német (olasz, osztrák, román, stb.) rendszert követné, azaz a gépkocsi rendszáma helyhez (megyéhez, településhez) legyen köthető. Ez nem csak az esetleges szmoghelyzet esetén kitiltható nem helyi autók kiszűrésére lett volna alkalmas, hanem a gépkocsik ellopását is  megnehezítette volna. Erről azonban még az elvtársak döntöttek. Természetesen rosszul. A parlamenti erőviszonyokat látva, és a fővárosi közgyűlés összetételét tekintve nincs esély a változásra.

Budapest bűnözési statisztikái bár önmagához viszonyítva néha javuló tendenciát mutatnak, de a többi településhez hasonlítva elképesztőek. Míg a vidéki városokban a gyerekek viszonylagos biztonságban vannak az utcán, a budapestiekről ezt már nem lehet elmondani. Egy pesti kertvárosban lakom, ahol történt egyszer, hogy egy környékbeli gyermektől (feltehetően drogos) suhancok elvették a kerékpárját, majd megverték. A helyi rendőrségen erre azt mondták, hogy "Minek engedték ki a gyereket biciklizni?" A kerékpárokat azóta is rendszeresen elveszik a nagyobb gyerekek, a rendőrség pedig nem hajlandó lépni. Ez persze csak egy apróság. Mondhattam volna utcai rablást vagy akármit. A lényeg, hogy ilyen dolgokkal nem foglalkoznak a rend őrei, nehogy már rontsa a statisztikájukat.

A biztonság egy másik kérdése a közlekedés. Kiskorú gyermekeimet különös óvatosságra szoktatom én is, mert még a metró sem biztonságos ma Budapesten. Ugyan nézzünk már szét az aluljárókban, vagy a KÖKI-n! (Kőbánya-Kispest metrómegálló) Még a felnőttek is hónuk alá szorított táskákkal, sietnek át ezeken a helyeken. Nem véletlen, hogy aki megteheti, az autóval, méghozzá belülről bezárt autóval közlekedik a fővárosban.
 
(Fotó: www.drugs-test.nl)

A fővárosi lakóingatlanok jóval többe kerülnek, mint vidéken egy kisvárosban, vagy egy csendes faluban, nem beszélve arról, hogy a telkek mérete néhány kivételtől eltekintve Budapesten a legtöbb helyen olyan apró, hogy a házak egymás szájában vannak, megfosztva így a kertvárosban lakót a magánéletétől.

Egy budapesti lakótelepi lakás árából bárki családi házat vehet vidéken, ezért aztán csak a lustaságra vezethető vissza, hogy miért szeretnek az emberek betontömbökben lakni. Az időseket még részben megértem, de a fiatalokat csak sajnálom. Kétségtelen: nem kell havat lapátolni, füvet nyírni, kerítést festeni, fát metszeni, stb. Helyette lehet tespedni a kereskedelmi televíziók nihil világában.

Korunk divatja szerint az új lakótelepeket már lakóparknak hívják. Az ezekben lévő lakások a legsilányabb anyagokból készülnek, és irreális összegekért adják őket. Soha nem fogom megérteni, hogy valaki miért vágyik egy jogilag vegzás, rossz minőségű drága lakásba, mely körül gyakran kevesebb a zöld felület, mint a klasszikus vasbeton lakótelepeknél. Az ilyen módon megvásárolt ingatlantól aztán szabadulni sem tud. Nem csak azért, mert hogy nem ér annyit, mint amennyiért  vette, hanem mert a legtöbbször irreálisan magas közös költség a potenciális vevőket elriasztja.

Csak egyetlen példa az ezer közül: egy hangzatos nevű zuglói lakópark. A Nol-on és más orgánumokon megjelent hirdetés alapján egy ismerősöm fölkereste a helyet. Az egyébként feltűnően apró méretű mindössze 1 hektáros telekre két házat is építettek, a környék pedig igencsak nyomasztó. A meghirdetett jellemzők szinte mindegyike hazugság.

Az építtető szerint a "csendes nyugodt környezet"  valójában azt jelenti, hogy az épület kevesebb mint 10 méterre van a Szuglói körvasút vágányától, és az arra elhaladó vonatok a vasúti átjáró közelsége miatt pont közvetlenül az épület mellett nyomják meg a 200dB-es kürtjüket, időnként pedig csikorogva megállnak. Csend és nyugalom, amitől még a halott is felébred. A terület telekszomszédai még egy karosszérialakatos műhely, a Posta Mélyépítő Vállalat telephelye, és egy benzinkút.

A szintén reklámozott "jó közlekedés" a valóságban egy majdnem 1 km-re lévő trolimegállót takar, a másik még messzebb van. Hirdetnek még saját erdei tornapályát is, melyről kiderült, hogy a vasút túloldalán lévő, inkább szeméttelepnek kinéző erősen elhanyagolt erdőről van szó. Ez a példa egyáltalán nem számít egyedi esetnek, mégis sokan szállnak bele hasonlóba manapság.

Lakópark ügyben egyébként az egész országban hasonlóan rosszak a tapasztalatok. A gyenge  minőség, utólagosan megjelenő költségek (pl. út hiánya), és a magas közös költség általános jellemző az ilyen építkezéseknél.

Ágoston Balázs tanulságos írása a Demokratából: Poutri-side lakópark
Egy másik cikk a Kisalföld című lapból: Csalókák a lakóparkok

(Kép: greenfo.hu)

Az már szinte közhely, hogy a budapesti átlag kerüli a szomszédait, és elbújik az odújába. Ez is része annak, hogy az emberek rohannak mindenhová, és nem érnek rá egymással foglalkozni. Gyakran még a saját családjukat is elhanyagolják a nagy pénzkeresési vagy szórakozási mániában, így a szomszédolás már nem is várható el. Az emberek egymás iránti szolidaritása - tisztelet a kivételeknek - szinte egyenlő a nullával. Egy cukor- vagy szívbeteg ember simán meghal az aluljáróban, anélkül, hogy valaki foglalkozna vele.
Részeg - mondják. Vidéken ilyen nem fordulhat elő. Ott, ha valaki fekszik az utcán, még akkor sem hagyják ott, ha merev részegre itta magát, kivéve ha jó időben egy fa alatt alszik éppen.

Mellesleg a Budapestre beáramlott tényleges, és annak álcázott hajléktalanok és a főváros velük tanúsított magatartása is oka a szolidaritás csökkenésének. Ha valaki fekszik a földön egy aluljáróban, akkor ma logikus a következtetés, hogy az illető hajléktalan és/vagy részeg. Ha az aluljárókban és a közterületeken nem néznék el az alvást, akkor nem lenne akkora bűz és mocsok. 
 
Az álkoldusok egyre többen vannak. és a koldusipar már annyira elharapózott, hogy sokszor fenyegetve érzik magukat az emberek az utcán. Olyat is láttam, hogy egy koldus a frissen vásárolt szendvicset hozzávágta ahhoz, aki hozta neki, üvöltvén, hogy mi a fenét képzel, neki pénzt adjon! Az ilyen esetek gyakorisága miatt már a valóban rászorulónak sem adnak az emberek és nem csoda, ha ezek után elmennek valaki mellett, aki a földön fekszik. Mindegy hogy a történet hol kezdődött, a lényeg, hogy Budapesten az emberek nem szolidárisak. És nem csak az utcán fekvő emberrel szemben, de senkivel szemben sem. Ha valaki mégis lehajol egy szerencsétlenhez, arról biztosan lehet tudni, hogy vidéki, vagy legalábbis nem a fővárosban szocializálódott.

A szolidaritás teljes hiányát mutatja az is, amikor 2006 augusztus 20-án a hatalmas viharban, bajban lévő embereket a biztonsági őrök nem engedték be a Gresham palotába, vagy a Nemzeti Színházba. Ilyen is csak Budapesten fordulhat elő. Milyen ember az, aki függetlenül a törvényi szabályozástól vészhelyzetben megtagadja a segítséget az embertársaitól? Egyébként meg hihetetlen, hogy nincs a BTK-nak oyan része, mely büntetni rendeli a segítség megtagadását. 

Aki Pesten él, az sosem tud rácsodálkozni a végtelen és titokzatos csillagos égboltra, mert még ha akarná sem láthatná a csillagokat. Az ismertebb csillagképek néhol még úgy ahogy látszanak, de csillagok és galaxisok milliárdjai hiányoznak az égboltról a fényszennyezés miatt.

Igaz is, kit érdekelhet ez egy olyan városban, ahol már a Holdra sem néz föl az emberek többsége? A fővárosban a romantika odaveszett a csillagokkal együtt. S bár én magam sosem voltam egy romantikus alkat, a csillagokat mindig szívesen bámultam, ha módomban állt, távcsővel vagy anélkül is. Pesten ezt nem tehetem meg.
 

Ha végigtekintünk  a történelmen, láthatjuk, hogy mindig és minden háborúban a városok voltak a fő célpontok. Ez sosem fog megváltozni. Nem akarok nagyon a témában elmerülni, azt már megtették a nálam járatosabbak. De lássuk csak:

NATO tagok vagyunk sajnos és az USA -  mint szövetségesünk -  tevékenysége egyértelműen okolható a nemzetközi terrorizmus eszkalálódásával. Piszkos bombát robbantani a nyugat nagyvárosaiban, nem egy ügy, és ha ki is hagyom a közvetlen egészségkárosodásokat, és épületkárokat, egy ilyen bomba robbanása lényegében azt jelentené, hogy a térség hosszabb időre lakhatatlanná válna.

A kisvárosok, falvak mindig is jobban jöttek ki az ilyesmiből, kevésbé voltak a háborúk elszenvedői. Ugyanígy a terrorizmus célpontjaivá sem válhatnak, aminek egészen egyszerű oka van. A terroristák mindig ott dolgoznak, ahol a legnagyobb kárt lehet okozni, vagy a legtöbb áldozatot lehet szedni. Ahogyan a Közel-keleten alakulnak a dolgok Izrael és az USA jóvoltából, a háború kitörésének valószínűsége egyre kevésbé zárható ki, márpedig az óhatatlanul át fog terjedni Európára is.

Budapesten élve tapasztalom, hogy ha van egy járvány, azt az ember mindenképpen elkapja, mert annyi ember van összezsúfolva a munkahelyen, a járműveken, és mindenhol, hogy a dolog egyszerűen elkerülhetetlen. Egy kisvárosban már jobb a helyzet valamivel, de egy faluban a legnagyobb az esélye, hogy az ember elkerülje az influenzát, vagy bármilyen más ragályt. Ennek azért van jelentősége, mert egyrészt statisztikailag már régen megérett az idő egy újabb, a spanyolnáthához mérhető, (a spanyolnátha következtében 40 millió ember halt  meg Európában) de annál sokkal pusztítóbb pandemia-ra (világméretű járvány), másrészt az emberi hanyagság és kapzsiság miatt idővel egyre több baktériumtörzs lesz ellenálló az antibiotikumokkal szemben. Mint ahogy már van is ilyen néhány. Pl. a rezisztens TBC már nem gyógyítható. De rendszeresen újabb és újabb emberre is veszélyes kórokózók bukkannak fel Ázsiában és világszerte, miközben a szakértők szerint a gyógyszeripar antibiotikum témában kezd a lehetőségeinek végére érni. Ha nem találnak ki valami új dolgot, akkor könnyen eljuthatunk arra a pontra, ahol az antibiotikumos kezelésnek már semmilyen hatása nem lesz.

A húsevő baktérium cseppfertőzéssel terjed, a vírusok elleni szerek pedig még nagyon kezdetlegesek, alkalmazásuk is szűk körű, és ez nem véletlen. Az orvostudomány fél a vírusok mutánsaitól. Ezek kialakulhatnak természetes és mesterséges körülmények között is. Így keletkezik például minden évben ázsiai baromfivírusokból a "betevő" influenzánk, de egy mutáció eredménye volt az Ebola is. Ebben a helyzetben életmentő lehet, ha az ember távol tud maradni a fertőző gócoktól, azaz kevésbé sűrűn lakott helyre költözik.

Amikor a föntieket 2004-ben leírtam még nem hallott a világ sem a madár- sem pedig a sertésinfluenzáról, melyek az ismertségüket elsősorban a gátlástalan profitszerzési törekvéseknek és a velük együtt indított médiahisztériának köszönhetik. Megjegyzendő, hogy a  2009-ben "felbukkant" H1N1 vírus a legtöbb szakember szerint laboratóriumi termék, és már csak az a kérdés, hogy véletlenül, vagy szándékosan került ki a világba. De mindezek is csak alátámasztják, amit mondani akartam.

A bio táplálkozás előnyeit nem kell ecsetelnem, de ezt nem mindenki engedheti meg magának. Egyébként pedig az egészséges táplálkozás Budapesten szinte megvalósíthatatlan. Vannak ugyan, akik a kertes házaknál micsurinkodnak, és némi paradicsomot termelnek, vagy van pár gyümölcsfájuk, de a felhasznált táplálék túlnyomó többsége így is a boltokból kerül ki. A lakásokban élők esetében pedig az egésze. A vidéken élő embernek legalább a lehetősége meg van arra, hogy a saját kertjében kis munkával megtermelt zöldséget és gyümölcsöt fogyassza, és ha nem is tart állatot, de egy ismerős tehenének tejéből vegyen, vagy kapjon, vagy annak borjának vágásakor vehessenek tőle húst.

A városi ember az ellenőrizhetetlen helyekről származó, műeleségen, antibiotikumon, és hozamfokozókon nevelt állatok húsát eszi, és a növényvédő szerekkel átitatott, műtrágyával fölpuffasztott, mesterségesen érlelt gyümölcsöket és zöldségeket fogyasztja, közben meg csodálkozik, ha folyton beteg. (Ide vág még a Tápgyárak című írásom.) 

És ezzel még közel sincs vége!

Epilógus

Az emberiség körében, főleg nyugaton általában is tapasztalható egy a nagyvárosokból történő kivonulás, ami elsősorban az emberek gondolkodásmódjának megváltozása miatt következett be. A magyar vidék is felértékelődött, sokan észrevették a nagyvárosi életforma tarthatatlanságát. Ha az emberi faj meg akar maradni, akkor a városok össze fognak zsugorodni, és a többség azokon kívül keres majd magának életteret. Ez Nyugat-Európában már régóta zajlik, sőt helyenként az állam is támogatja. Nálunk ezzel szemben ennek pont a fordítottja történik. A "rendszerváltás" óta harmadik pusztítási ciklusát is megélt baloldal feltehetően már jó régen felismerte azt a tényt, hogy a vidéken élő ember a hatalom és a média által sokkal kevésbé manipulálható, ezért minden "reformjával", és szabályozásával a magyar vidék leépítésén dolgozott. A falusi iskolák, óvodák, a posták megszüntetése, vasútvonalak felszámolása, a mezőgazdaságból élők tevőleges anyagi ellehetetlenítése mind a vidéki életlehetőségek és kilátások tudatos pusztítását jelentette annak érdekében, hogy a fiatal generációk ne találhassák meg a számításukat a kistelepüléseken. A még aktív generációk kénytelenek a városokban munkát és megélhetést találni, ami miatt végképp halálra vannak ítélve az apró, hangulatos falvacskák, jó esetben nyaralótelepekké válnak. Ami Magyarországon zajlik, lényegét tekintve nem különbözik a Ceausescu féle falurombolástól, mert ugyanaz a célja: ellenőrzés alá vonni a vidéki népességet, hogy hatalmat lehessen gyakorolni felette. Távlati céljuk: a falvak lakóiból irányítható, reklámérzékeny, plázákba járó ostoba tömeget csinálni. És a fülkeforradalom pártja sem nyitott a vidék problémái felé.

Miközben a balliberális kormányzatok folyamatosan a vidék felszámolásán fáradoztak, Budapest is haldoklott. Nem állt ugyanis érdekükben a főváros fejlesztése, építése sem. Kimutatott tény ugyanis, hogy ahol felújítanak egy városrészt Budapesten (IX. kerület) vagy ahol rekordszámú új lakás épül (XI. és XIII kerület), ott csökken a szocialista szavazók aránya! Ezért a balliberális adminisztrációnak elemi érdeke a fővárost a lehető legalacsonyabb szinten működtetni.

A fővárosból kitelepülők száma évről évre növekszik, helyüket a vidéken ellehetetlenített családok foglalják el. A kiköltözők, de továbbra is Budapesten dolgozók egy része azonban idővel visszatér, mert a bejárás rengeteg időt és sokszor pénz emészt föl, főleg, hogy még mindig nem sikerült a Budapest vonzáskörzetét a fővárossal összekötő vasutat a főváros kezelésébe vonni, és egységes tarifa és bérletrendszer alatt működtetni.
Hiába jönnek kényszerből az újak, és a visszatérők, mindezekkel együtt is folyamatosan csökken a főváros népessége. Nem véletlenül. A magyarázat: Demszky Gábor és liberális barátai.

A Demszky Gábor vezette főváros működése a szocialista kormányzatéhoz hasonló PR-alapú hazugsághalmazon alapszik, a városházán szakmai munkát szinte egyáltalán nem végeznek. A szomorú helyzet az, hogy Budapest főpolgármestere nem egy patrióta, ő maga pedig soha egy pillanatig sem törekedett arra, hogy polgármesterként viselkedjen: Vezetése alatt alatt mindvégig jó SZDSZ apparátcsikként tevékenykedett. Számára mindenkor elsődlegesek a pártérdekek, minden más csak ez után jöhet. Az SZDSZ pártérdekeiről pedig jót egy szót sem tud mondani, aki ismeri a tevékenységüket és kapcsolatrendszerüket. Egyébként meg csak elég volt látni, milyen mennyiségű vagyont  folyattak ki saját maguknak a város pénzéből.

Magyarország ma minden szempontból Budapest centrikus, pedig az infrastruktúrán kívül már semmi sincsen, amiért érdemes ide jönni. Vannak vidéki városaink, amelyek élhetőek maradtak, és a lehetőségeikhez mérten szépültek és fejlődtek is, de azokat a felívelő időszakban mindig lokálpatriótákból álló testület vezette. Az SZDSZ köreiből azonban hiányoznak a lokálpatrióták s a patrióták, és ez tökéletesen lemérhető a főváros állapotán. Amúgy meg mit is várhatnánk egy olyan főpolgármestertől, aki már réges rég elköltözött az általa vezetett városból?

A Demszky Gáborhoz és társaihoz köthető várospusztulást rossz nézni, de amíg nem történik valami elemi erejű változás a fejekben, nem tehetünk ellene semmit. A változásnak pedig csekély a valószínűsége, mert a PR-sajtó mindig gondoskodik róla, hogy legyen Budapesten annyi manipulált idióta, aki hatalomban tartsa. A 2006-os önkormányzati választáson történt győzelme mutatja, hogy már csak akkor tudnánk tőle megszabadulni, ha ő maga visszavonul, és az SZDSZ nevű törpepárt egy másik - szintén  alkalmatlan -  embert jelöl majd a helyére. Addigra viszont már itt kő kövön nem marad, és különben sem várhatnánk semmi jót az SZDSZ következő jelöltjétől sem. A következő önkormányzati választásokra hatással lesz már az MSZP-SZDSZ kormány arrogáns, diktatórikus, az országot csődbe vivő kormányzása, ezért Demszky megy. Persze nem kétlem, hogy az SZDSZ már talált helyette egy hozzá hasonló "képességű" arcot, aki tovább folytatja majd a pusztítást és a pénzek "megfelelő elosztását".

"Degesz uram", azaz ismertebb nevén Demszky Gábor minden cselekedetét a pazarlás, mondatait a cinizmus jellemzi. Közel húsz éve ugyanazt a politikát folytatja. Jobboldali kormány esetén panaszkodik, követelőzik és sajtótájékoztatókat tart, ha meg a komái vannak a hatalomban, akkor egy árva szavát sem lehet hallani. Ha mégis, akkor az abból áll, hogy a főváros problémáit az ellenzékre keni. Arra az ellenzékre, akiktől már lassan nyolc éve elcsalták a kormányrudat!  Miközben a volt keleti blokk országaiban lévő városokra: Pozsonyra, Prágára, vagy Krakkóra, Varsóra, sőt Bukarestre alig lehet ráismerni, annyit fejlődtek és szépültek 1990 óta, addig Budapest, leszámítva pár kiemelt vagy nem fővárosi beruházást, a rendszerváltás óta csak pusztult. Lassan teljesen eltűnnek a zöld felületek, zaj, bűz, dugók, szemét, por, kutyaszar és káosz mindenhol.

Demszky Gábor saját elmondása szerint "világvárost" épít. De vajon kinek? Ha megnézzünk a világvárosnak mondott településeket, láthatjuk, hogy azok legtöbbje zsúfolt, szennyezett és élhetetlen. Hasonlóan a pokolhoz. Én nem szeretnék a Demszky megálmodta világvárosban élni.

A fővárosiaknak jelenleg nem sok választása van. Ha semmit sem tesznek, azzal  lényegében a várost a markában tartó hatalmi elitnek kedveznek. A passzív ellenállás Ghandi módra célravezető lenne, de ezt kényelmi szempontból kevesen vállalnák be, azok meg pláne nem, akik nem is veszik észre a főváros akut betegségeit. Márpedig itt a fél város érthetetlen módon úgy szavaz, mintha nem is itt élne.Vagy mintha nem a józan esze és az érzékszervei által felfogott információk birtokában szavazna, hanem kötelező pártsugallatra. Akkor is, ha az nem jó neki. Vagy a főváros morálisan és erkölcsileg már ott tart, hogy Demszky kell neki?

A magam részéről a város elhagyása mellett döntöttem. Végiggondoltuk a családommal, és amint lehet, megyünk. Ahogy a gyermekeinkm nagyobbak lesznek, keresünk egy nyugis, tiszta, csöndes vidéki élőhelyet magunknak, minél távolabb a hazai baloldal korrupt és mocskos liberalizmusától. Elhatározásomat csak megerősítette a 2006-os önkormányzati választás eredménye. 2006 tavaszán amikor a változatosság kedvéért az SZDSZ ismét csak Demszkyt jelölte a főpolgármesteri tisztségre, Demszky közölte nagy mellénnyel, hogy "befejezem amit elkezdtem". Szegény Budapest!


Ajánlott linkek, cikkek

Demszkyvaros.uw.hu

Demszky hülyének nézi a budapestieket

Nibiru

2004.06.10     

Frissítve: 2010.02.10.

Béta 0.9.80