Nibiru honlapja - Számítógép és biztonság  5.                                         Frissítve   2012.04.02

Barátaim oldalai

Az internetböngésző napjaink leggyakrabban használt alkalmazása. Számítógépünk biztonsága nagyban függ attól, hogy az melyik böngészőt választjuk. Biztonságosság szempontjából a ranglistát már ősidők óta az Opera vezeti, és az Internet Explorer zárja, szinte bármelyik vizsgálati időben. Nem is nagyon hiszem, hogy ez változni fog a későbbiekben.

Egy halom segédprogrammal, és hosszadalmas beállítási procedúrával ugyan önmagához képest biztonságosabbá tehető az Internet Explorer mint azt majd meglátjuk, de minek kínlódni és kockáztatni vele, mikor vannak nála sokkal jobb böngészők, mind a biztonság, mind a használhatóság terén?

Egy megfelelő böngésző felelős használatával elképzelni is nehéz hány óra vesződséget takarít meg az ember az idők folyamán. Gondolok itt az Internet Explorer használata során a gépünkön rendre megjelenő kémprogramok és más internet-szemét irtására, és más hasonlóan kényszerű időtöltésre. És akkor még az alternatív böngészők szolgáltatásairól nem is beszéltem.

Az Opera
 

A böngészős részt azért kezdem az Operával mert könnyen megszerethető és ez a világ legbiztonságosabb és egyben a leggyorsabb megjelenítésre képes böngészője. Elképesztően gyors! A versenytársak időnként megközelítik, van amikor túl is szárnyalja valamelyik egy rövid időre, de valahogy eddig mindig sikerült az Opera teamnek valamit kitalálnia, amitől a böngésző még gyorsabb lett. Egy ideje pedig kisebb fajta lóverseny bontakozott ki a böngészők között, ami a sebességet illeti. Megjegyzem számomra is igen érdekes, hogy még mindig ennyi tartalék van ebben a technológiában. De nem csak a sebesség a lényeg. Az Opera szabványkövetése egyedülálló a maga nemében és ha jobban megnézzük, a böngészők terén szinte minden új innováció az Opera csapatától származott ezidáig. Arról már nem is beszélve, hogy ez az egyetlen böngésző, mely teljes mértékben az egyéni igényekhez igazítható az Opera configon keresztül. Mindössze annyit kell tenni, hogy a böngésző sávjába beírja az ember, hogy opera:config. Mondjuk persze nem árt érteni hozzá angolul.

A világszerte elismert, a szoftverek biztonságával foglalkozó Secunia honlapján az Opera az egyetlen böngésző, melynek szinte folyamatosan NULLA kijavítatlan biztonsági hibája van. Ez pedig igen nagy szó! Jellemző az Opera teamre, hogy az esetleg kiderülő apró biztonsági hibákat is azonnal orvosolják. De az Opera nem csak a legbiztonságosabb böngésző, de azzal is egyedül áll, hogy gyakorlatilag minden platformra elérhető. Még mobil telefonra is. Ha valakinek elege van az Internet Explorerből, nem akarja tovább tömködni a lyukakat, és igazi változásra vágyik, akkor feltétlenül próbálja ki!

Az Opera alap gyári bőre jelenleg kellemes hűvös összképet, olvasható felületet ad,  de ha valakinek mégsem tetszene, választhat számos bőr közül, néhány kattintással.


Az Operának van a legkisebb helyigénye az összes böngésző között. Mérete és tudása azonban fordított arányban állnak egymással. A szolgáltatásai ugyanis rendkívül sokrétűek. Néhány ezek közül:

Beépített e-mail kliens

Az Opera tartalmazza az egyik legbiztonságosabb levelező klienst, mely egyáltalán elérhető jelenleg. A böngészőben szerényen elbújtatott alkalmazást nyugodt szívvel ajánlhatom bárkinek. Mindenre képes, amit ma egy jó és biztonságos levelező proginak tudnia kell.

Tartalomszűrés

Az Opera beépített tartalomszűrővel rendelkezik, amit kedvünkre beállíthatunk. Ez régebben nagyszerű dolog volt, mert bár az elején kicsit dolgozni kell vele, kiválóan megvédte az embert a reklámoktól külső plugin nélkül. Ez a fajta tartalomszűrő nagyon hasznos tud lenni pl. akkor, ha a gyermekeinket szeretnénk megvédeni bizonyos webhelyektől, de a reklámszolgáltatók kiszűréséhez kicsit dolgozni kell vele az elején. Én a külső hirdetéselhelyezők (pl. advertikum) flashes popupjait tiltottam le vele, ezeket ugyanis egyetlen böngésző beépített popup védelme sem ismeri fel az alkalmazott technikából adódóan. A később a Firefoxhoz, majd a Chrome-hoz megjelent Adblock Plus plugin az  egyszerűsége miatt komoly előnyhöz juttatta ezen két böngészőt, mivel ezt a plugint csak telepíteni kell, majd csatlakoztatni egy adatbázist és nincs többé reklám. Még a  Youtube-os videóba pofátlankodó hirdetéseket is eltünteti!
Ha valaki ilyen megoldást keres az Operához arra az egyetlen jól használható és valóban működő megoldás az Opera AdBlock. Számos egyéb próbálkozás volt a múltban (ABP Import widget, AdSweep, NoAd, stb) melyeket teszteltem, és mindegyik ezer sebből vérzett, vagy felhagytak a fejlesztésükkel.

Ha a reklámok nem zavarnak bennünket úgy általában, csak a helyenként tolakodó és zavaró Flash animációkat, izgő-mozgó reklámfelületeket akarjuk letiltani, arra bőven elég az Opera  beépített tartalomszűrője.

Ott van még továbbá a gyorsbeállítás menü, ahol mindössze két kattintás árán (vagy az F12 billentyűvel elérhető context-menüből) bármikor kikapcsolhatjuk a Javascriptet, a Flasht. (A hangok letiltása már nem működik, mert manapság már a hangok nem a HTML kódba írva, hanem Flashbe, vagy Javascriptbe ágyazottan kerül ki az ilyen honlapok többségére.) Ez a "gyorsbeállítások" lehetőség csak az Operában érhető el a böngészők közül. Nagyon hasznos, ha valami nagyon gázos webhelyre vagyunk mégis kíváncsiak és nem akarjuk megkockáztatni, hogy pl. Javascripten keresztül támadjanak meg bennünket. 

Aki Operára készített hagyományos megoldások közül próbálna ki valamit, annak ezt az oldalt ajánlom. Ez egy CSS alapú reklámblokkoló. Előnye, hogy bármikor  ki és bekapcsolható menet közben. Az Opera saját stíluslapokat használ, így ha nem akarunk a beépített tartalomszűrőre hagyatkozni, csak elhatározás kérdése, hogy egyszer s mindenkorra megszabaduljunk a reklámoktól, flash animációktól, stb. a fentebb már említett CSS alapú megoldással. Ha van hozzá affinitásunk, még finomíthatunk is rajta.

Nekem a mezei URL szűrés vált be az Operánál. Ennek lényege, hogy a felhasználói profilban lévő urlfilter.ini-t kell belőni, amit kénye-kedvére szerkeszthet az ember. Ha ezt egyszer  megtettük, már csak ezt a file-t kell elmenteni arra az esetre, ha összeomlana a gépünk, vagy egy másik gépen is Operát szeretnénk használni. Aki meg akar vele próbálkozni, annak a következőket tudom mondani:

Ezen az oldalon van egy lista, ami elég jó alapnak. Messze nem egy AdBlock Plus, de azért megteszi. Ehhez hozzá lehet fűzni a magyar internetes reklámszolgáltatók szervereinek címeit. Vagy egy másik lista is, amelyben a címek gyakran nincsenek átfedésben az előbbivel. Saját listát is készíthetünk persze, de ha túl hosszúra sikerül, az természetszerűleg valamivel lassíthatja a böngészést, hiszen minden egyes objektum helyét leellenőrzi ilyenkor az Opera betöltés előtt és összehasonlítja az adatbázisban szereplő címekkel. Az URL szűrésben az a jó, hogy a reklámokat nem csak elrejti, de azok le sem töltődnek. Ez azoknak számít igazán, akik valamilyen korlátos mobilinternetet használnak  ahol minden letöltött byte számít.

Ha csak a flash animációkat akarjuk blokkolni, akkor arra az Operában egy igen egyszerű megoldás kínálkozik. Az Opera configban egyetlen beállítással elérhetük, hogy a Flash objektumok csak akkor jelenjenek meg, ha rájuk kattintunk: opera:config#UserPrefs|EnableOnDemandPlugin
Az oldalanként szabályozásra is van lehetőség UserJS megoldásokkal, de ennek részletezése meghaladja az oldal kereteit.

Widgetek

A widgeteket (minialkalmazások) és torrenteket alapból kezeli a böngésző. A widgeteknek nem sok hasznát lehet venni, ez inkább egyelőre csak afféle hóbort mostanság, bár akad közük néhány hasznos darab. Például amelyik a böngészők aktuális biztonságát jelzi számunkra a már említett Secunia.com információit felhasználva. Vagy amelyik segítségével videót lehet letölteni a Google-ról és a hozzá hasonló webhelyekről.

Torrentek kezelése

Az Opera beépített torrentkezelője a Bittorrent, teljesen stabil és jól használható.
Ha azonban valaki sokat torrentezik, annak inkább a μ-Torrent -et ajánlom.  (Ejtsd: májkro-torrent és nem "u"- vagy "ju"-torrent, ahogy sokan nevezik.) Jelenleg az a legelfogadottabb torrent kliens. Nem a legesleggyorsabb, de sehonnan sem rúgják ki vele az embert, és a gépünk is használható marad mellette.

Fraud protection (csaló webhelyek elleni védelem)

A böngészők közül először az Operában jelent meg az úgynevezett "Fraud protection" szolgáltatás, ami a "phishing", azaz adathalász webhelyek ellen nyújt védelmet, ha igényeljük. Ha kételyeink vannak egy webhellyel kapcsolatban, csak rá kell kattintani a címsor végén lévő kérdőjelre, és ellenőrizni a helyet. Állandóra is be lehet állítani. Csak alig észrevehetően lassítja az oldalak betöltését, nem kell tehát félni tőle. Hasonló szolgáltatást egyébként mára már a többi böngésző is kínál.

Füles ablakok

Mivel már az összes böngésző füles ablakokat használ, ezért nem kéne külön kiemelnem. Azért teszem meg mégis, mert eredetileg az Operáék találták ki a füles ablakokat, ami hamar elterjedt a böngészők között. Szintén az Opera volt az első olyan böngésző a világon, melyet munka közben simán bezárhattunk, és legközelebb ott folytathattuk, ahol abbahagytuk. (Ezt a nagyszerű szolgáltatást a Firefox a 2.0-s változattól átvette, de az ő esetében kevésbé volt paraméterezhető, ráadásul ezért hosszú ideig ha nem megfeleő sorrendben zártuk be megnyílt ablakokat, akkor az összes fület eldobta.)
A többi böngészővel ellentétben az Operánál be lehet állítani azt is, hogy a böngészés közben keletkező új fülek hol jelenjelenek meg. Ha az ember intenzív böngészést folytat, az a logikus, ha egy új fül amellett a fül mellett jön létre, amelyikből létrehozták, vagy amin éppen állunk - ha teljesen új fülről van szó. Egy véletlenül bezárt fület pedig két kattintással visszahozhatunk.

A böngészést gyorsító és megkönnyítő megoldások

A böngészést rendkívüli módon meggyorsítják az Operában a gyors-előre és gyors-vissza gombok. Például ha egy webhelyen elkalandozunk, de aztán úgy döntünk, hogy vissza akarunk térni a belépő oldalra, akkor nem kell egy csomószor megnyomni a "vissza" gombot, mint más böngészőknél, elég csak a gyors vissza gombra kattintani, és máris ott vagyunk.

Ha még kevesebb gombot akarunk nyomogatni, akkor beállíthatjuk, hogy az Opera reagáljon bizonyos egérmozdulatokra. (Mouse gestures) 

Ha pedig még lustábbak vagyunk, esetleg be van gipszelve a kezünk, vagy egyéb okból nem tudjuk, vagy nem akarjuk használni az egeret sem annyira, akkor akár beszélhetünk is a böngészőhöz. Ehhez mindössze egy beépülőt kell hozzá letölteni és betanítani.

A weboldalak zoomolási lehetősége nagyon hasznos funkció azok számára, akik nem látják az apró betűket.

Az Opera a 9.5-ös verzió óta emlékszik a meglátogatott oldalak tartalmára, így ha nem ugrik be az oldal címe, (ami nálam pl. elég gyakori) csak az oldalról egy mondat, vagy egy szó, a címsorban rákereshetünk.

Az Opera Gyorshívója is nagyszerű megoldás. A gyorshívóban beállíthatjuk azokat az oldalakat, melyeket a leggyakrabban látogatunk, és ha egy új lapot kérünk a böngészőtől,  akkor a gyorshívót dobja fel. Aki egyszer használni kezdi, hamar rászokik.

Az Opera kereső funkciói fenomenálisak! Ha egy weboldalon belül rá akarunk keresni valamire, akkor csak leütünk egy pontot (.), vagy egy perjelet (/) és ekkor automatikusan megjelenik fent egy sáv, amibe már írhatjuk is amit keresünk. A böngésző a keresett szöveg beírásakor azonnal kiemeli az összes találatot, a sáv pedig pár pillanattal később el is tűnik.
Ha kizárólag egy oldalon található linkek szövegében óhajtunk keresni, a többi szöveges állományban nem, akkor az előbbihez hasonlóan egy vesszőt (,) kell leütnünk a kereséshez, és elkezdeni gépelni. Persze a más böngészőkben már megszokott Ctrl-F-fel is kereshetünk. Ilyenkor a kereső sáv nem tűnik el, hanem addig fent marad, amíg be nem zárjuk, vagy Esc-et nem nyomunk.

Az Opera keresője megjegyzi azt a szócskát is amit legutoljára beleírtunk. (Ez utóbbit a Firefox is megteszi.) Ha Ctrl-F-re azt szeretnénk az Operánál, hogy a beépített Google-os keresőbe kelljen beírnunk a szöveget, (ha az azt tartalmazó sávot láthatónak állítottuk be éppen) akkor csak be kell írnunk az operadef6.ini fájl [User.Prefs] alatti szakaszába, hogy "Integrated Search=1".

A program felbukkanó ablakok elleni védelme kiváló, a legtöbb popupot kinyírja.

Egyeseknek talán apróságnak tűnik, de nem szívesen hagynám ki a sorból a böngésző beépített jegyzetek funkcióját. Egy külön fülön egy keresővel ellátott jegyzettömb jeleníthető meg, amelybe böngészés közben irkálhat, másolgathat az ember. Én elég gyakran másolok, vagy írok bele. A jelszókezelő varázsló pedig megkíméli az embert a folytonos jelszó és felhasználónév gépelgetésektől. Még akkor is, ha egy webhelyen több néven is be szoktunk jelentkezni. Elég csak az oldalra ellátogatni, kattintani a "mágusra" és már bent is vagyunk. A jelszavaink természetesen kódolva, és védetten csücsülnek a merevlemezen. Akadnak azonban olyan, nem szabványosan megírt oldalak melyek jelenleg sajnos nem működnek együtt a jelszókezelő mágussal. Ez nem hiba, hanem a robotok ellen való védekezés módja ezen szolgáltatók részéről. Ha azt tapasztaljuk, hogy a "mágusra" kattintva nem tudunk valahová belépni, akkor használjuk a Ctrl-Enter billentyűkombinációt erre a célra. Az Opera gárdája mondjuk léphetne végre ebben a kérdésben, de, de amíg Ctrl-Enter-rel menni fognak az oldalak, nem valószínű, hogy hozzányúlnak.

Az Opera verziókövetése régebben úgy történt, hogy a program figyelmeztetett az új verziók megjelenésekor. Az új install anyagot letöltve csak elindítottuk a telepítőt, és kiválasztottuk a frissítést. A 10-es verzió óta már magától frissül, úgyhogy ennyivel is egyszerűbb lett a dolog. Frissítés után természtesen az összes beállításunk, könyvjelzőnk, és minden más is megmarad.

Weboldalak megjelenítése

Az Internet Explorer ActiveX-ében, és az Active Scriptingben (az utóbbi lényegében programokat futtatgat a gépünkön) rejlő irdatlan biztonsági kockázatok miatt sem az Opera sem a többi alternatív böngésző nem támogatta ezeket. A tisztán ActiveX-es multimédiás oldalak azonban gyakorlatilag már kivesztek a világhálóról az internet biztonságával szemben támasztott egyre fokozódó igényeknek és követelményeknek, valamint a tartalomkezelő rendszerek (CMS) rohamos terjedésének köszönhetően. Tehát nem maradunk le semmiről.

Régebben előfordulnak oldalak, melyeken apró megjelenítési hibák voltak láthatóak az Opera esetében, de ez részben az oldal készítőinek hanyagságából részben pedig az Opera pontos szabványkövetésének volt köszönhető. Annyira ragaszkodtak a szabványokhoz, hogy egy oldalon előfordult apró kódhiba is galibát okozhatott. Az "Internet Explorerre optimalizált" webhelyek a valóságban ugyanis egyáltalán nincsenek optimalizálva. Sőt ahhoz vannak lerontva. A Microsoft IE egyáltalán nem követte a szabványt az IE 8-ig, és bár azóta jelentősebb változások történtek, még mindig nem 100%-ban szabványosak. Nem is lehetnének, ugyanis az Internet Explorer a Windows-ba van integrálva. A hibás, többnyire Microsoftos fejlesztőeszközökkel készült oldalak esetében fordult elő, hogy így aki komolyan vette a szabványokat, mint pl. az Opera, az egyes "IE optimalizáltnak" csúfolt oldalakat hibásan jelenített meg. Azóta sok minden történt. Az Opera programozói különféle hibajavító és -tűrő algoritmusokat építettek a böngészőbe, melyek révén minimalizálták a rosszul megjelenő oldalak számát. Nem sokkal később pedig az internetes közösség általános felháborodásának és nem utolsó sorban az Internet Explorer népszerűsége drasztikus csökkenésének köszönhetően a Microsoft felhagyott a webmestereket és designereket lefitymáló stílussal, és a 8-as Explorert végre megcsinálta viszonylag normálisan, legalábbis ami a szabványokat illeti. Azóta pedig már megjelent a 9-es is.

Problémák bizonyos oldalakkal 

Bizonyos webhelyeken időnként akadhat az ember kompatibilitási hibákra, (ahogy gyakorlatilag minden böngésző esetében) Ezek többsége a hibásan megírt stíluslapokból (CSS) adódnak. Az ilyen oldalak az 8-as és újabb Internet Explorerekben is csak az árulkodó nevű "kompatibilitási nézetben" jeleníthetők meg normálisan. (Van amelyik ott sem.) Ezt azért találták ki a Microsoftnál, hogy a régi "Internet Explorerre optimalizált" pontosabban az ahhoz kellőképpen elrontott kódokat is meg lehessen nézni a 8-as és annál újabb böngészőikkel.

Egyes oldalak működésében zavarokat, funkcionális hibákat is tapasztalhatunk.
Például nem jól, vagy egyáltalán nem működik valamelyik szolgáltató által biztosított levelező rendszer webes felülete. Vagy bizonyos webshopok arra panaszkodnak, hogy addig nem tudsz vásárolni, amíg nem engedélyezed a sütik elfogadását, pedig engedélyezve vannak. Az ilyen típusú hibák az összes létező böngészőt érintik, de nem azok egyedi hibájából következik be, hanem a website-ok készítőinek hanyagsága miatt. Megoldás: az ezeken a helyeken végzett műveletek idejére el kell fogadni a harmadik féltől származó sütiket. A harmadik féltől származó sütik elfogadása viszont biztonsági kockázatot rejt magában, igaz csak alacsony szintűt. Például nyomon lehet velük követni egy felhasználó böngészési szokásait. Ezt a legtöbb helyen csak statisztikai célokra használják, de léteznek információszerzés céljából működtetett sütik is, ezért állandó beállításnak nem javaslom a harmadik féltől származó sütik elfogadását. Valamivel biztonságosabb még az is, ha legalább beállítjuk mellette a "sütik törlése kilépéskor" opciót, de a nyomkövető sütik ennél már rafináltabbak.

Akik még újak az interneten, azok a böngésző telepítése után hibának gondolnak számos olyan problámát is, ami abból adódik, hogy a gépükről hiányzik valamilyen plugin (Java, Flash, ShockWave, stb.) Mielőtt tehát a böngészőt hibáztatnánk, tájékozódjunk!

Netlock

Ha nem importálod manuálisan a Netlock tanúsítványokat az Operába, előfordulhat, hogy
bizonyos webhelyeket nem tudsz majd használni. A webhelyek nem mindig tájékoztatnak, hogy tanúsítványra volna szükséged a használathoz, egyszerűen csak nem működnek nélküle. A Firefox alapból installálja magának a világ összes hitelesítésszolgáltatójának minden létező tanúsítványát. Nem azt mondom, hogy ez a megoldás, de ha másképp nem megy, akkor az Operában is így kéne lennie, mert, hogy a felhasználónak fogalma sincs miért nem működik egy oldal, és ha arról semmilyen infót nem kap, az nem éppen elfogadható. Ez persze szintén nem a megjelenítéssel kapcsolatos probléma, és pár kattintással el lehet intézni. (Mondjuk az már a  Netlock szegénységi bizonyítványa, hogy az importálást nem biztonságos kapcsolaton kell végrehajtani.)

Hibák az Operában

Az Operában van két olyan általános jellegű hiba is, mely egyes esetekben akadályozza a munkát. Az egyik a proxy kezelése. (A probléma az otthoni, és kisirodai felhasználókat nem érinti.) Zavaró módon az Opera csak akkor működik együtt a parancssoros proxy beállításokkal, ha minden indításkor, fülenként külön megadjuk a jelszavunkat. Ez a MS Windows Server 2008 autentikációja miatt van így, de az Opera nem reagált rá. Ha nem parancssoros a proxy, hanem simán az IP címté kell beállítani, akkor az NTLM Authorisation Proxy Server-rel meg lehet oldani a problémát az itt leírtak alapján.

A másik hiba, egy újabb keletű gond, a 10.6-tal jelent meg, ha jól vettem észre. Az Opera hajlamos nem kilépni, hiába lőttük le, akkor is tovább fut, és foglalja a memóriát. Ilyenkor csak a task managerrel lehet leállásra bírni. Főleg akkor csinálja, ha nagyon sok fül van megnyitva. Lehet, hogy a kissé bugos Adobe Flash Playerrel van a problémája, de ez még nem derült ki.

Figyelem!

A Javascript, mely az Operában is, mint minden böngészőben benne van, sajnos kivédhetetlenül alkalmas arra, hogy azon keresztül trójai kártevőket  juttassanak föl a gépünkre bizonyos webhelyekről amennyiben nem rendelkezünk megfelelő tárrezidens védelemmel. Ha tehát veszélyes vizeken szörfözünk, ne habozzunk kikapcsolni a Javascriptet az Operában sem, mindegy milyen védelemmel rendelkezünk egyébként! Az Opera esetében csak két kattintás ez egész, ennyit pedig megér a fokozott biztonság.
Megjegyzem az Operában kártevő veszély esetén azonnal le lehet tiltani az oldalon a scriptek futását, ami elég jelentős biztonságot ad, még az ilyen esetekben is.

Az Opera néhány beállítása

Az alábbi beállításokat elsősorban elővigyázatosságból érdemes megtenni. Akkor is biztonságos az Opera, ha hagyjuk az alapbeállításokat. Én úgy vagyok vele, hogy az ördög nem alszik. Hiába szuperbiztonságos az Opera, ha más módon esetleg mégis megfertőződünk. Ilyenkor jó ha pl. nincsenek  sütik a gépen, vagy a tanúsítványaink védve vannak. Az Opera alapbeállításaihoz képest ezért nem baj, ha módosítunk a túlságosan is megengedő sütikezelésen, és nem árt, ha mesterjelszót is használunk.

Amennyiben az asf és már mediastreamek valamiért nem működnek az Operában, akkor állítsuk be a 9-es vagy újabb Windows Media Playert ezek lejátszására, úgy működni fognak. A Media Playert általános célra használni azonban nem szerencsés, erről egy másik fejezetben írok. 

Ha el akarsz mélyedni az Operában, vagy további kérdéseid vannak, ötleteket keresel, nézz körül a magyaropera.blog.hu-n!

* Sütikezelés: Bizonyos webhelyek, webshopok nem működnek, ha a harmadik féltől származó sütiket nem fogadjuk el. Mivel ezek elfogadása potenciális veszélyt jelent a nyomkövető sütik miatt, legjobb, ha csak arra az időre kapcsoljuk be a külső sütik elfogadását, amíg ezeken az oldalakon tartózkodunk.

Frissítési infók

Az Opera a 10-es verzió óta saját magától frissül és semmi probléma vele. Az alábbiak azoknak szólnak, akik netán a 9-esről történő átállás kapcsán tapasztalnak működésbeli problémákat. A többiek átugorhatják ezt a részt.

Ha a 9-es Operáról váltottunk (uninstall régi, új telepít) és gondok akadnak, legjobb, ha tisztába tesszük az egészet. Mentsük el a könyvjelzőket, jegyzeteket, (a címjegyzéket és a levelezésünket is ha az Opera Mailt használjuk) majd egy uninstall után töröljük a következő mappákat és teljes tartalmukat:

\Program Files\Opera
\Documents and Settings\[usernév]\Application Data\Opera
\Documents and Settings\[usernév]\Local Settings\Application Data\Opera

Ezek után futtassunk le egy registry-takarító rutint. Erre a célra még a mezei Regclean is megteszi.
Ha ezzel megvagyunk, telepítsük újra az Operát. Bármi is volt a probléma, egy ilyen takarítás és reinstall után el fog múlni. Igaz viszont, hogy a beállításokat, és minden tiltást  újra be kell majd lőni.

Az előzetesen mentendő fájlok és mappák helyéről itt találsz információt.

Ha az Opera 9.xx verziójáról frissítettünk, a telepítő úgy rakja fel a 10-est, hogy fent hagyja a régit is. Ettől még működőképes marad ugyan az Opera, de ha valaki utólag uninstallálja a 9-est a gépről, gondolván, hogy arra már úgysincs szükség, hazavágja vele a 10-est is. Ilyenkor nem kell megijedni, le kell szedni a 10-est, majd újra fölrakni, és a probléma elmúlik magától. Ilyenkor a beállítások és előzmények, nem törlődnek.

A Mozilla Firefox

A Mozilla Firefox egy sikeres, nyílt forráskódú Gekko alapú böngésző, mely ugyanazért lett népszerűvé, mint az Opera; az Internet Explorerhez képest kisebb mérete, nagyobb böngészési sebessége, és jóval biztonságosabb működése.

A Mozilla által annak idején indított kiterjedt kampánynak köszönhetően talán elterjedtebbé is vált a Firefox, mint azt a tudása indokolta volna, a Firefox ugyanis gyárilag egy átlagos tudású böngésző. Az segített neki sokat az elterjedésben, hogy az eredeti Mozillás kampány idején még a 6-os Internet Explorer futott, amely  már a megjelenésekor is elavult volt, emiatt folytonos támadásoknak volt kitéve, a Microsoft pedig nem ajánlott fel helyette semmi értelmeset. Merthogy szakmai értelemben az Internet Explorer 7 messze nem volt értelmesnek nevezhető.

A Firefox, ahogy az Opera is, felüdülésként hat, ha valaki előtte Internet Explorert használt. Megjelenítési sebesség tekintetében időnként - ha csak rövid időre is - de még az Operát is beérte, sőt megelőzte ami bizony elismerésre méltó. Erre a teljesítményre viszont csak addig képes, amíg nem visszük túlzásba az interneten beszerezhető, amúgy praktikus ún. "kiterjesztések" használatát. Ezek halmozása a böngészőben a sebesség, sőt szélsőséges esetben akár a működőképesség rovására is mehet. Bölcsen és mértékkel alkalmazva viszont a Firefoxnak a kiterjesztésekből eredő rugalmassága nem csak a böngészés élményét, de a biztonságot is javítja.

A három leghasznosabb Firefox-os kiterjesztés közül az első az Adblock Plus. Ez egy rugalmasan állítható, de felügyelet nélkül, központi adatbázishoz kapcsolódóan működő reklámvédelem bannerek, és mindenféle reklám ellen.
A másik a Noscript, mely lehetővé teszi, hogy a Javascript, Java és egyéb futtatható algoritmusok csak ott futhassanak, ahol mi ezt megengedjük nekik. Ez ugyan nagyban fokozza a biztonságot, de csak akkor érdemes használni, ha gyanús, vagy ismeretlen és veszélyesnek mondható webhelyeken bolyongunk, mert a scriptek állandó tiltása a webhelyek többségénél sajnos működési nehézségeket okoz. Persze, ha paranoiásak vagyunk, állandóra is bekapcsolhatjuk, de akkor egyenként meg kell tanítanunk neki, hogy mely webhelyek megbízhatóak, és melyek nem. Ez pedig túlzottan is időigényes feladat annak, aki komolyabban szokott szörfözni.
A harmadik ajánlott kiterjesztés a Flashblock.  Ez nem csak azért hasznos, mert az összes idegesítő flash-es reklámot letiltja, hanem mert a Flashblock csak azokat a Flash objektumokat engedi letöltődni, melyekre külön rákattintunk. Ez két okból is jól jön, különösen azoknak, akik sok fület tartanak nyitva. Egyrészt jóval gyorsabban indul a  böngésző, másrészt nem tölti le újra meg újra, minden egyes elindításkor ugyanazokat a terjedelmes Youtube videókat, azaz takarékoskodunk a sávszélességgel, és nem pazaroljuk  feleslegesen a manapság elterjedt mobilnet csomagok díjába foglalt adatmennyiséget sem.

A Firefox kiterjesztései verziófüggőek. Van úgy, hogy egy-egy kiterjesztést, bőrt, stb nem fejlesztenek tovább, vagy lemaradnak vele, esetleg biztonságilag válik kockázatossá a használata. Ezeket a Firefox mindig jelzi, sőt többnyire le is tiltja. A legnépszerűbb kiterjesztésekkel ilyen nem fordulhat elő, azokat a Firefox folyamatosan megjelenő alfáival együtt fejlesztik és tesztelik.

A kiterjesztések lehetősége az egyik legjobb dolog a Firefoxban, de egyes esetekben a hátránya is lehet. A különböző kiterjesztések ugyanis kártevőket hordozhatnak. Mielőtt tehát nagyon elkezdenénk kísérletezni, jó ha tudjuk az alapszabályt: ellenőrizetlen helyről származó kiterjesztéseket semmiképp ne fogadjunk el, és ne telepítsünk!

Az Operához hasonlóan a Firefoxban is van egy speciális, mindenre kiterjedő konfigurációs  oldal, mely az "about:config" címen érhető el. Nem csak kiterjesztésekkel variálhatjuk tehát meg a Firefoxot, bár ez komolyabb szakmai hozzáértést feltételez.

A Firefox néhány egészen rendkívüli esettől eltekintve a weboldalakat megfelelően jeleníti meg. Biztonságossága nem éri ugyan el az Operáét, de ez is csak annyiban áll, hogy az esetleg felmerülő biztonsági hibákat nem szokták olyan villámgyorsan orvosolni, mint az Opera csapata. Máskülönben jól teljesíti azt ami manapság elvárható egy böngészőtől.

Jó hír azoknak, akik a családban sokan használnak egyetlen gépet: a 3.5-ös verzió óta  már működik a többi böngészőből már ismert privát böngészés funkció. Sőt, az adatvédelmi fülön be lehet állítani, hogy eleve privát böngészéssel induljon a program.

Mozilláék megpróbálnak forradalmat is csinálni a neten azzal, hogy az alapítvány támogatja az egyik nyílt video formátum, a Theora fejlesztését, a 3.5-ös Firefox pedig igazi újdonságként alapból tartalmazta már a nyílt videóformátumok kodekjeit, (a Theorát és a Vorbist) azaz mindenféle egyéb bővítmény nélkül meg lehet nézni őket a neten. Egyelőre  azonban nem sok helyen lehet ezeket kipróbálni (pl. a Dailymotion-on) és a minőség még gyerekcipőben jár, de a kitűzött cél, hogy a jogdíjmentes, általánosan használható formátumok elterjedjenek a neten, igen nemes. Ráadásul fontos is lenne már ha a processzoridő-zabálásban élen járó Flash videók helyett végre valami használható is elterjedne. No és az sem volna mindegy, ha nem kéne a legkülönfélébb, a webes videók megtekintésére való csomagokat és lejátszó plugineket (Realplayer, WMP, Quicktime, DivX Webplayer, Adobe Flash stb.) telepíteni a gépre a 21. században. A HTML5 elterjedésével talán megindul valami mozgás ebben a kérdésben.

Bevallom nem kedvelem a Firefox kinézetét, különösen, mióta valamilyen görcsös kényszert érez a fejleszői gárda, hogy a böngészőjük minél jobban hasonlítson az Internet Explorerhez. Sajnálatos, hogy kevés normálisan kinéző bőr készült hozzá, azok nagy része sem használható már az újabb verziókkal. Mintha megunták volna a fejlesztők az állandó verziókövetést. Én azon a gépemen, amin a Firefoxot nyúzom, mindig valami olyan bőrt használtam, ami emlékeztetett a Firefox klasszikus kinézetére, vagy az Operáéra, esetleg a Chrome-ra, míg végül leálltak a fejlesztésükkel. Most épp nem használok semmilyen bőrt a Firefoxhoz, úgyis az Operát használom általánosan, de a gombokat és a kezelőfelületet még mindig visszarendezem a helyükre, ahová azok valók.

A Firefox felbukkanó ablakok elleni védelme elég jó. Nem csak passzív blokkolóról van szó, hanem egy szelektíven szabályozható modulról, melyben ha bizonyos webhelyeknek tartósan engedélyezni akarjuk a felbukkanókat, egy pillanat műve az egész.

Az Operából átvett gyorskereső funkció nincs alapból bekapcsolva, pedig érdemes használni. Ha keresünk valamit egy lapon, csak el kell kezdenünk gépelni és odaugrik a kurzor. Kivéve, ha kitöltendő mező van a lapon, mert akkor el kell belőle kattintani előtte.
A gyorskereső funkciót a Firefoxban a kisegítő lehetőségek között találjuk meg.

A Firefoxot úgy érdemes beállítani, (és most már alapból így is települ) hogy minden verzióváltáskor automatikusan töltse le a legújabb verzióját, ha van, és installálja. Így ugyanis elfelejthetjük a gondokat, a következő indításnál már a frissített böngésző fogad majd bennünket. Nagyobb verzióváltáskor régebben előfordult, hogy az automatikus frissítés nem működött, ekkor a hagyományos uninstall-install eljárást kellett követni, a személyes beállítások legyalulása nélkül.

A Firefox-szal közel sem vagyunk akkora veszélyben a neten mintha Internet Explorert használnánk, de a böngésző frissítése ettől még nagyon fontos. Kifejezetten a Firefox böngészőre írt kártevőről még egyről sem hallottam ugyan, de számításba kell vennünk ezt is mióta a Firefox egyre nagyobb szeletet hasít ki magának a böngészők piacának tortájából. Persze, egy ilyen esetleges speciális kártevőt a felfedezése után szinte azonnal egy újabb, javított Firefox verzió követ majd, de erre ne akkor figyeljünk föl, amikor már késő. A böngészőt ugyanis a népszerűségének növekedésével a hackerek elkezdték ízekre szedni, (ami nem egy nagy szám, hiszen nyílt forráskódú szoftverről van szó) tehát ha régebbi verziót használunk, ki lehetünk téve a rosszindulatú webhelyek támadásainak. Mondom ezt annak ellenére, hogy már egy ideje benne van a böngészőben a "bejelentett támadó..." valamint a "bejelentett hamisított webhelyek blokkolása" funkció. Ez ugyanis nem tesz mást, mint ellenőrzi a saját adatbázisának a kért oldalra vonatkozó flagjét a neten. Amit egyébként már az Internet Explorer is megtesz a 8-as kiadás óta, sőt már  Google maga is figyelmeztet, ha a legveszélyesebb helyek valamelyikére akarunk átkattintani. Ettől függetlenül azért a Firefox mellé kiegészítő védelemként ajánlatos valamilyen a veszélyes webhelyeket lokálisan letiltó védelmet is föltenni, mint a Spybot S&D, vagy a Spywareblaster. (Ezek nem kiterjesztések, hanem plusz szoftverek, a kém és reklámprogram irtókról szóló részben írok majd róluk bővebben.)

A Firefox 2.0-s verziójában annak idején beszűkítették a sütikezelési lehetőségeket. Sejtelmeim szerint egy 2004 óta kijavítatlan hibát akartak így ideiglenesen orvosolni, ami egyébként nem jött össze. A lényeg, hogy a 2.0-tól kezdve csak "elfogadom vagy sem" lehetőség állt rendelkezésre a sütiket illetőn, az nem, hogy csak az éppen látogatott webhelytől fogadjon el sütit. Ez biztonsági szempontból nem volt éppen szerencsés dolog. A 3.0-tól kezdve azonban végre ismét megjelent ez az opció az Adatvédelem fülön. A beállítás azonban azóta pont fordítva működik a régihez képest. Míg az 1.xx Firefoxokban  a "csak az eredeti kiszolgálótól" opció melletti boxot kellett kipipálni, addig a 3.X.X óta ki kell szedni a pipát a "harmadik féltől származó sütik elfogadása" mellől. Ha pedig végkép nem szeretnénk, hogy a webhelyek kövessenek bennünket (mert miért is akarnánk), akkor pipáljuk be a "nem akarom, hogy a webhelyek kövessenek" (Do not track) sort a Beállítások, Haladó fülén a Böngészés részben. Ezzel kapcsolatban lásd ezt a cikket.

A Firefox nem támogatja az ActiveX-et, ahogy az Opera sem, ennek biztonsági okai vannak. Az ActiveX ugyanis egy iszonyú nagy rés a falon. Tudni kell viszont, hogy emiatt bizonyos speciálisan az ActiveX-re írt  webhelyek nem jelennek meg a Firefox-szal rendesen. Nem kell viszont aggódni, ezek mára gyakorlatilag kivesztek a netről.

A Firefox ugyan nem kezeli az ActiveX-et, de van rá egy helyettesítő megoldása, a XUL. (Ejtsd: zúl.) A XUL-ban tulajdonképpen semmi lényeges újdonság nincs, csupán ügyesen összeszedett rendszere a már amúgy is létező szabványoknak, mint a Javascript, CSS, RDF, stb. Vagy ősrégi, magukra hagyott ActiveX-es webhelyek, vagy ha újabbak, majdnem biztosan veszélyforrásoknak számítanak az olyan honlapok, melyek a XUL ellenére sem használhatóak, és még mindig Internet Explorerért sikoltoznak.

A Firefox hibái - összeomlások a köbön

A Firefox legnagyobb hibája, mely sajnos a használhatóság rovására megy, hogy 3.0-s verzió óta fokozottan hajlamos az összeomlásra, belassulásra. Néha akár úgy is, hogy már indításkor jelzi, hogy baj van, gubanc van és újraindítás szükséges és van hogy éppen nem is a böngészőt használjuk és csak úgy magától omlik össze. Szerencsére helyreállítja magát minden ilyen alkalomkor, ha úgy állítottuk be, hogy jegyezze meg a füleket bezáráskor, de ez nem vigasz. Az összeomlások fő okaként a fejlesztők az Adobe Flash Playert jelölték meg, melynek már régóta kompatibilitási problémái van a Firefoxszal. A hiba nem feltétlenül a Flash pluginben van - bár mióta az Adobe fejleszti, egyre nagyobb és egyre több processzor-időt zabál - hanem minden bizonnyal magában a Firefoxban, tekintve, hogy az Opera, vagy a Chrome nem küszködik ilyen problémákkal. Még az Internet Explorer sem, bár az kissé eltérő Flash plugint használ. A Mozilla alapítvány úgy néz ki, hogy a hiba kijavítása  helyett inkább a könnyebb utat választja: évek óta az Adobe-ra mutogat.

Most ott tartunk, hogy a Mozilláék is végigcsinálták a Google Chrome-nál kitalált marketing célú verziószám pörgetést, azaz kevesebb mint fél év leforgása alatt 3.6.5-ből 11-es verzióra ugrott a böngésző, miközben még mindig rendszeresen összeomlik. Sőt a 10-es verzió óta már képes úgy is kifagyni, hogy csak a feladatkezelőből lőhető ki!

Régebben úgy volt, hogy egy következő nagyobb váltásnál (a 4-esről vagy az 5-ösről volt szó) kijavítják majd ezt az összeomlásos hibát, amiből mindössze annyi lett, hogy a Flash Plugin összeomlások egy részénél maga a böngésző nem száll el, csak jelenti, hogy elszállt a Flash plugin. Előtte viszont akár percekig nem reagál a Firefox. Ezt úgy érték el, hogy megalkották a plugin tároló (plugin-container.exe) nevű alprogramot, melynek célja, hogy a különböző plugineket, mindenekelőtt a flasht kezelje, és ha baj van, ne szálljon el az egész Firefox. Sajnos ez csak részben vált be és ez az egész kezd már több mint vérciki lenni.

Az internet pedig tele van a Firefox összeomlásáról panaszkodó oldalakkal. Csak magyarul több mint 100.000 ilyen oldal van, angolul pedig 29 millió! A Mozilláék pedig nem lépnek.Talán nem véletlen, hogy egyre többen szoknak át egy ideje a Chrome-ra.

További hibák a Firefox böngészőben

Van egy elég bizarr biztonsági rés a Firefoxban, amiről tudni kell. Nagyon fontos, hogy ha megjegyeztetjük a jelszavainkat a Firefox jelszókezelőjével, azokhoz bárki hozzáférhet, aki leül a számítógépünk elé! Így:

Eszközök > Beállítások > Biztonság fül > Mentett jelszavak > Mutasd a jelszavakat

Használjunk mesterjelszót, ha ezt el akarjuk kerülni! Sajnos nem kell hozzá sok gógyi, hogy valaki olyan kémprogramot írjon egyszer, ami a Firefoxokban védtelenül tárolt jelszavakat ellopkodja. Súlyosabb probléma ez tehát, mint azt a Firefox kommunikálja, de kis odafigyeléssel kivédhető. Egyébként akár jól is jöhet, ha hozzá tudunk férni a jelszavainkhoz. Például ha át akarunk költözni egy másik gépre de már régen elfelejtettük , hogy miket adtunk meg a különböző webhelyeken.

Van másik régi bugja a Firefoxnak, hogy futás közben néha eltűnik a taskbarról és ha a programok között váltanunk kell, nem találjuk meg, csak ha pár másik programot kilövünk, vagy Alt-Tab módszerrel rákeresünk a Firefoxra. Egy ideig azt hittem, hogy végre orvosolták ezt a 3.5-ös verzióban, de később ismét találkoztam vele. (A hibát csak XP alatt produkálja, Windows 7 alatt nem.)

Szintén igen régi hibája volt, de egy ideje már nem találkoztam vele, hogy a Firefox időnként nem megnyitni akarja a PHP-t, hanem letölteni. Aki először találkozik ezzel, általában valamilyen netes kártevőre gyanakszik, teszem hozzá: joggal. Nincs rá gyári megoldás egyelőre. A hibát okozhatja a Kaspersky antivirus és esetenként a tűzfalakkal való összeakadás, de többnyire nem ez a helyzet. A követezőket érdemes végigcsinálni:

- Indítsd el a Firefoxot
- Az aktív ablakban nyomj egy Ctrl+Shift+Del billentyűkombinációt, és jelöld ki törlésre a sütiket és a gyorsítótárat. A Törlendő Időtartomány-nál pedig válaszd a Minden-t.
- Lépj ki a Firefoxból.
- A Firefox profilból töröld ki a mimetypes.rdf nevű fájlt.
   (A profilt a saját windows-os felhasználói profilodban találod a
   [Profilnév]\Application Data\Mozilla \Firefox\Profiles\[valami.default] alatt.)
- A Firefox időnként úgy frissít, hogy új cache mappá(ka)t is létrehoz magának.
Töröld hát ki kézzel az összes cache-sel kezdődő mappát az alábbi helyről:
[Profilnév]\Local Settings\Application Data\Mozilla\Firefox\Profiles\[valami].default\
- Indítsd el újra a Firefoxot, és reménykedj.

Figyelemre méltó része lehetne a Firefoxnak az integrált keresőszolgáltatások. Ezek a régi  Mozillában egy jól használható, F9-cel előhozható, az Operától ellesett oldalsávon jelentek meg. A Firefoxban ezzel szemben az F9 sosem működött, az oldalsáv megjelenéséhez pedig telepíteni kellene a Sidebar nevű kiegészítőt, aminek viszont azért nincs értelme, mert teljesen másképp működik, mint a régi Mozillás. A régi Mozillában ugyanis az oldalsávon jelentek meg az eredmények, és amelyikre kattintottunk, arról felhozott egy oldalt. A későbbi megoldás azonban kevésbé elegáns, egészen pontosan fogalmazva idióta: minden egyes megjelölt keresőszolgáltatáshoz kipattan egy külön fül a böngészőben, és annyiszor annyi, ahányszor valamilyen szóra rákerestünk. Úgyhogy ez így, ebben a formában használhatatlan. De nem kell csüggednünk, hiszen a keresőszolgáltatások a Firefoxban elérhetőek a címsáv mellől, ahogy más böngészőkben is. Igaz egyszerre csak egy.

Nem hiba, bár felettébb bosszantó hiányosság, hogy az új fülek megnyitásának helye nem testreszabható a Firefoxban. Azt már orvosolták, hogy ha egy oldalon külső linket nyitunk meg és az új lapot nyit, akkor ne a sor végén nyíljon meg a fül, de még mindig nem lehet beállítani, hogy amellett az ablak mellett nyíljon meg egy új fül, amin éppen állok, ha én úgy szeretném. Ha sok füllel dolgozik az ember, akkor célszerű ilyenkor egy új ablakot nyitni fül helyett és ha még szükség van rá, egyszerűen behúzni azok mellé a fülek mellé, melyek kapcsán megnyitottuk.

Van egy elég furcsa hiba, amivel tallkoztam. A verziófrissítés leáll, mert valami fogja az egyik DLL-t. Ha automata frissítést használunk, nem is mondja meg, hogy melyik fájlt fogja a rendszer a frissítő pedig zárt ciklusba kerül, nem lehet kielőni. Nem fogod elhinni, de a megoldás: húzd ki a webkamerádat! (Logitech webkamerák esetében XP operációs rendszerrel tapasztaltam ezt.)


Bosszantó hibák a Firefox 3.x.x -ra való átálláskor

Ez ugyan már kissé lejárt info, de fent hagyom, hátha egyes későbbi verziókra nézve még szükség lehet rá.

- A 3.x.x verzióra frissítéssel a Firefox elfelejti a kiterjesztéseket Megoldás: uninstall minden, majd Firefox reinstall, és kiterjesztések újrainstall.

- A 3.x.x verzióra frissítéssel az eredeti beállítások elvesznek. Pl. úgy állítja be magát, hogy a "személyes adatok törlése kilépéskor" funkció kapcsán törli a böngészési előzményeket is.
Ezzel azonban nem csak az előzmények, de az összes előzőleg nyitott fül eltűnik a süllyesztőben. A kellemetlen az, hogy ez első induláskor ez nem derül ki, mert akkor még az előző beállítások érvényesülnek. Csak a második indításkor szembesül vele az ember sűrű káromkodások közepette, amikor azt látja, hogy eltűntek a fülek, de akkor már késő.
Ilyenkor a biztonsági beállítások is összekuszálódnak, azaz a Firefox elkezd harmadik féltől származó sütiket fogadni, és hasonlók.

Figyelem!

A Javascript kezelésére hivatott motor, mely a Firefoxban is benne van (mint ahogy mindegyikben), sajnos kivédhetetlenül alkalmas arra, hogy azon keresztül trójai kártevőket juttassanak föl a gépünkre bizonyos webhelyekről amennyiben nem rendelkezünk kellő tárrezidens vírusvédelemmel, vagy ha nem blokkoltuk a scripteket a Noscript pluginnel. Ha tehát veszélyes vizeken szörfözünk és nincs telepítve a NoScript kiterjesztés, ne habozzunk kikapcsolni a Javascriptet a Firefoxban sem, mindegy milyen hiper-szuper védelemmel rendelkezünk egyébként!

Lényeges megjegyezni, hogy a Firefoxra (vagy az Operára) való áttérés nem helyettesíti a kémprogramok és vírusok elleni védelmet, már csak azért sem, mert azokat egyéb módon is beszerezhetjük. Ne kényelmesedjünk tehát el, csak mert van egy biztonságosnak mondható böngészőnk.


Opera vs. Firefox

A Firefox utánzásai

A megjelenése óta figyelem és tesztelgetem a Firefoxot. Fontosnak is tartom a jelenlétét a böngészők között. Sokáig ezért csak fejcsóválva figyeltem, mi történik, nem írtam róla, de a Firefox 3.0 megjelenése kapcsán már nem állom meg, hogy meg ne állapítsam: a Firefox programozói a kezdetek óta az Operát próbálják meg utánozni. Nem is azzal van a baj, hogy átvesznek ötleteket, hanem hogy sosem sikerül tökéletesen.

Ilyen volt pl. amikor a 2.0-s verzióval átvették a füles ablakokat az Operából, de még jó ideig nem lehetett őket fülenként bezárni. Aztán azt is átvették, de az új fülek igen sokáig a sor legvégén jelentek meg a Firefoxban (mint ahogy az Internet Explorerben is).
Azaz az új fülek nem amellett jelentek meg, amelyikből kattintással előhozták, hanem a sor legvégén. Aztán kereshette az ember az eredeti fület.
Ezt végül orvosolták a 3.6.x-ben, de egy új, üres fül manuális nyitása (Ctrl-T) esetén az mind a mai napig a sor legvégén bukkan elő. Ez az Operában már a kezdetek óta testre szabható.

Az Operának a böngészés állását, azaz bezáráskor a nyitott oldalakat megjegyző funkcióját is átvette a Firefox, sőt még túl is teljesítette kivételesen. Ameddig viszont ide eljutott, rengeteg bosszúságot okozott a felhasználóknak. Egy ideig pl. a beállító menüben hibásan az szerepelt, hogy a "legutóbbi lapok és ablakok megjelenítése", mert akkor a Firefox még nem is volt erre képes, azaz, ha erre az opcióra hagyatkoztunk, a Firefox is csak az utolsóként bezárt ablakon belül megnyitott fülekre (ti: lapokra) emlékezett. De ez még hagyján. Az igazán méretes szívás akkor történt, amikor egy webhely valamiért a Firefox a beállításai ellenére új ablakot nyitott fül helyett, vagy pl. valaki nem állította be, hogy a letöltési ablakocska automatikusan bezáródjon a letöltés után. Ha ugyanis ezeket nem zártuk be a főablak előtt, akkor legközelebb biza' nulláról indultunk, mert a böngésző elfelejtette az összes, a főablakban megnyitott fület! Ez régebben igen bosszantó tudott lenni, mert a böngésző alapbeállítás szerint egy büdös szóval nem figyelmeztetett, hogy mi lesz a következménye, ha bezárjuk a főablakot úgy, hogy a letöltési ablak, vagy egy esetleges pop-under még nyitva van. A hármas óta már figyelmeztet, és ha beállítjuk, nem jeleníti meg a letöltési ablakot, így ez a probléma, már ami a letöltési ablakot illeti azóta megszűnt.

A böngészés közben véletlenül bezárt füleket is vissza lehet hozni egy ideje az Operához hasonlóan, de a Firefoxnál ez három kattintást és 1 méter egértologatást igényel a menürendszerben.

Az általam az Operában szinte állandó jelleggel használt gyorskeresőt is átvette a Firefox. Hogy először melyik verzióban, azt nem tudom. A 3.0.4-ben vettem észre, mivel alapból ki van kapcsolva ez az opció. (A Beállításokban a Haladó - Általános fülön, a Kisegítő lehetőségek-nél lehet kiválasztani, hogy akarjuk-e használni vagy sem.)
Míg az Operában egy pontot kell leütni ha a gyorskeresőt használni kívánjuk, a Firefoxban semmit sem. Csak el kell kezdeni írni. Ez mindaddig kiválóan működik, amíg olyan oldalakon tartózkodunk, amin nincs valamilyen kitöltendő mező. Ha mégis, akkor a kurzor automatikusan abba a mezőbe kerül, azaz ilyen oldalakon a Firefoxnál el kell kattintani abból a mezőből, valahová, hogy a gyorskeresőt használni lehessen. Mondjuk ez könnyen  megszokható.

A hármas verzió megjelenése sem hozott egyéni újdonságot a Firefox böngészőben. Ami újdonság benne, azzal ismét csak az Operát próbálta utolérni. Ilyenek pl. a weboldal zoomolásának lehetősége, vagy az ún. "okos címsor". Ez utóbbival azonban megint pusztán imitálnia sikerült az Operát, a Firefox ugyanis nem jegyzi meg az oldalak tartalmát, csak az oldalak címét. Azt, ami a <title> tag mögött szerepel az oldalakon. Az ugyan több a semminél, de messze nem ér fel az Opera eredeti okos címsorával.

Hogy az Opera dolgait lopkodják a Firefox fejlesztői, az még érthető, hiszen az Opera team igencsak innovatív, de arra megvallom nem számítottam, hogy a 4-es Firefox alapból úgy fog kinézni, mint az Internet Explorer. Legalábbis az eszköztárán elhelyezett gombokat illetően. Szerencsére vissza lehet mindent rendezni az eredeti állapotba, de az átlagfelhasználó erről semmit sem tud.

Mi hiányzik a Firefoxból?

Szívesen látnék a Firefoxban többek között egy az Operáéhoz hasonló, és nagyon hasznos "gyorsbeállítások" menüt, ahol gyorsan ki tudom kapcsolni a Javascriptet, ha arra van szükségem, vagy le tudom tiltani a webhely hangját. A Javascript-mizériát meg lehet oldani a NoScript nevű kiterjesztéssel, de a hangos webhelyek problémáját nem. Pedig ez utóbbit már az Internet Explorerben is meg lehet tenni, (igaz, nem gyorsbeállítással) viszont lehetetlen megoldani a Firefoxban. Még kiterjesztés sincsen rá sajnos.

Az alap eszköztár is szegényesebb a Firefoxban, mint az Operában. Pl. semmilyen módon nem lehet megoldani az azonos oldalon böngészett végpontokra való visszatérést. Ez a , gyors-előre, és gyors-hátra funkció az Operában (kettős nyíl, a 10-es verzióban pedig a Tab billentyűn találhatókhoz hasonló nyilak)  ) jelentősen meggyorsítják a böngészést. A Firefoxnál a visszatérés- vagy az előre gomb mellé kattintva jön föl az aktuális fül előzménye, és abból lehet kiválasztani, amire ugrani akarunk. (Ezzel azonos funkció az Operánál is elérhető, de ez nem fedi a gyors vissza, gyors előre gombok nyújtotta villámgyors lehetőséget. 

Google Chrome

A Chrome egy egyszerű és tetszetős felhasználói felülettel bíró, igencsak alapszintű, bár logikus felépítésű böngésző, privát böngészési lehetőséggel. (Ők inkognitóablaknak hívják.) Biztonságosság és kártevőérzékenység szempontjából szintén ezerszer jobb, mint az Internet Explorer, bár a Javascript - mint minden más böngészőnél a Chrome esetében is kockázati tényező. (kivéve, ha Linux alól netezünk, de ez más kérdés. :)

Egy ideje sebességi verseny zajlik a böngészők között. A Firefoxra is ráfogják, hogy gyors, ami igaz is, ha a nyers klienst teszteljük, de ha már felraktunk rá néhány kiterjesztést, akkor bizony már korántsem olyan fürge, sőt egyes esetekben akár működésképtelenné is válhat. A Chrome SunSpider-rel nézve (ez egy netes  tesztprogram) valóban gyors, de tekintve, hogy egy teljesen meztelen, mindenféle szolgáltatástól mentes kliensről van szó, ez nem egy nagy durranás. Ráadásul jól ismerjük azt, amikor a fejlesztők kifejezetten a benchmark programokhoz optimalizálják a kódot. Ilyen értelemben az Opera az egyetlen böngésző, amely hiteles, mert úgy gyors, hogy benne van minden amire szükség van. A Google Chrome hozzá képest csak azért a leggyorsabb böngésző, mert  gyakorlatilag semmilyen szolgáltatással nem rendelkezik. Ezt a hiányt szerencsére egyre jobban enyhítik a hozzá írt kiegészítők.

Ami igazán megkülönbözteti a Chrome-ot a többi böngészőtől, az az, ahogyan a memóriát kezeli. A Google Chrome a többi böngészőhöz képest egyedülálló módon szabaddá teszi azt a memóriát, amire a fülek bezárásakor már nincs szüksége, s ez értelemszerűen csökkenti a processzor- és virtuális memória használatot is. Bár ez időnként nem jön össze, legalábbis ami a Chrome bezárását illeti. Elvileg tetszene, hogy nincs külön keresősáv, de ez  feltételezi, hogy valaki mindig egyetlen keresőt használ, vagy ha vált, akkor a beállításokat kell macerálni. Szerintem a keresősáv és a címsor egybeolvadását opcióként meg kellett volna hagyni, bár az is igaz, hogy az emberek túlnyomó többsége a Google-on kívül nem is próbálkozik mással, ezért a Chrome-ban alkalmazott megoldás csak a vérbeli internet- bányászokat, kutatókat fogja zavarni.

A Google Chrome dinamikusan kezeli a leggyakrabban látogatott oldalakat, ami kényelmes dolog, de néha fontosabb oldalak eltűnhetnek a felületről, ami ha valaki a megszokott helyeket sokszor látogatja, de közben néha elmélyed egy-egy webhelyen, meglepetésekhez vezethet.

Ez az egyetlen böngésző lassan, mely nem tartalmazza "a webhelyek ne kövessenek" opciót, mely hozzáteszem még az Internet Explorer 9-ben is benne van már.
A Google csak fogcsikorgatva fogja rászánni magát erre a lépésre, tekintve, hogy a hirdetések miatti nyomkövetés és adatgyűjtés náluk már mániává fajult. A régebbi verziókban pl. csak egy külső plugin segítségével lehetett elérni a teljes értékű sütikezelést.
Az eredeti Google Chrome pedig minden általunk meglátogatott oldalról nyilvántartást vezetett, és az egész használati statisztikánkat elküldte a Google-nak. S ha ez még nem lett volna elég, egy olyan nyilatkozatot fogadtattak el a felhasználókkal, hogy lemondanak mindennemű szerzői és egyéb jogról, ami a Google Chrome közvetítésével került fel az internetre. Igazából ez a Google ASZF-je volt, amit a Chrome kapcsán elfogadtattak, de ebből végül akkora botrány lett, hogy hamar korrigálni kényszerültek magukat.

Vélhetően hasonló okból kezdetben a Chrome-on egyszerűen nem volt állapotsor. (status bar) Pontosabban volt rajta, de csak akkor látszott, ha valamit közölni akar velünk a program,  egyébként rejtve volt. Az állapotsor a ma napig rejtett maradt, de most már ha egy linkre ráhúzzuk az egeret, legalább megjelenik a pontos cím, ahová a kattintással eljuthatnánk. Ez azért fontos, mert ebből a felhasználó rájöhet, hogy egy link valós vagy nem, esetleg olyan helyre mutat, amit nem kíván meglátogatni. Ez pedig azért jó, mert ha nem tudjuk mire készülünk rákattintani, akkor hamar a hirdetésekkel és ál-linkekkel telerakott, ám tartalom nélküli, kattintás-gyűjtő honlapok rengeteg erdejében találhatjuk magunkat.



A Google Chrome popup blockolója nem paraméterezhető, és alapból semmilyen reklámvédelem nincs benne, de egy ideje elérhető hozzá az AdSweep, valamint az AdBlock nevű reklámblokkolók. Ez utóbbi igen jóra sikeredett, még paraméterezni sem kell, automatikusan beállítja magát és kiválóan működik.

A Chrome-nak nincs igazi teljes képernyős módja, mint a többi böngészőnek. Nem tud rendesen zoomolni, csak a betűket nagyítja föl, a képekhez nem nyúl, ami miatt kissé szétesnek az oldalak nagyításkor.

A Chrome-ban hosszú ideig nem voltak könyvjelzők sem. Ez utóbbi hiányossága komolyan gátolta az elterjedését. A régi Chrome inkább arra volt való, hogy gyorsan megnézzen valamit az ember a neten. Könyvtárak olvasótermébe, de nem személyes használatra.
Ez mára már sokat változott, ám véleményem szerint a Chrome továbbra sem vérbeli netezőknek való, és nem hozza azt a teljesítményt, amit terjesztenek róla, főleg, ha a hiányzó funkciókat már pótoltuk beépülőkkel, mert hogy gyakorlatilag semmit sem tud magától.

Igen égő szerintem, hogy pusztán marketing okból néhány év alatt feltornázták a Chrome  verziószámát 12-re, miközben a mai napig nem képes szabványosan kezelni a HTML oldalakat, a HTML5-tel pedig eleve bajban van. (Mondjuk szabványosságot tekintve még mindig sokkal jobb, mint az Internet Explorer, tehát ez nem olyan nagy probléma.)

A Chrome csak online gépekre települ, (az offline installert úgy kell vadászni), telepítés közben pedig semmit sem tudunk rajta állítani. Ez azért disznóság, mert közben egy Google Update Plugin nevű ActiveX-es vackot is felnyom a gépre, ki tudja mi célból, valamint két gyanús registry kulcsot is generál.

Hogy mennyire támaszkodik az Internet Explorerre, nem tudni, de tény, hogy a Proxy beállításainak gombját megnyomva az Internet Explorer "Internet tulajdonságai" c. lapja jelenik meg, ami nem túl bizalomgerjesztő.

A felhasználók véleménye a Google Chrome-ot illetően egyértelműen látszott abból, ahogy  a Chrome a megjelenése utáni kisebb felbuzdulás után évekig csak a futottak még kategóriát képviselte a böngészők népszerűségi listáján. Aztán 2011 év közepén hirtelen megtáltosodott, főleg a komolyabb, hiánypótló kiegészítők megjelenése miatt.

A Netscape

Megjegyzés:

A Netscape fejlesztése és támogatása 2008 február elsejével megszűnt. A Netscape utolsó tulajdonosa, az AOL a továbbiakban a szintén Gekko motorra épülő Firefox használatát javasolja.

A Netscape története

Az informatikus körökben valaha csak Netcápának becézett, jobb időket megélt, de idővel fogait vesztett, hányatott böngésző élete utolsó néhány éveiben már nem nagyon hallatott magáról. Tulajdonképpen csoda, hogy nem dobták be előbb a törülközőt a böngészők közötti folyamatos boxbajnokságon. Az ezredfordulón még szinte mindenki akinek gépe volt, tudta, hogy mi az a Netscape. Idővel viszont annyira eltűnt a köztudatból, hogy olyan is akadt, aki beleolvasott az írásomba, és elsőre Nescafé-nak olvasta a Netscape feliratot. Na, jó, egy amolyan igazi "szőkenő" volt, de ez akkor is jelzi, hogy hol állt a Netscape népszerűsége a megszűnés előtt.

Annak idején azért esett ki először a Netscape a felhasználók kegyeiből, mert a hibásan programozott weboldalakkal számos problémája akadt, valamint az idióta MS Java-t kezdték favorizálni a Netscape programozói, ami meglehetősen rossz döntés volt. A felhasználók azt is sérelmezték, hogy a Netscape a végén már nem engedte magát külön böngészőként föltelepíteni, hanem Netscape Communicator néven, egy teljes kommunikációs csomagot felrakott a gépre, ha akarta az ember, ha nem, beleértve egy csomó olyan dolgot amit utána külön kellett leszedni, ha valaki nem használta. Közben ennek tetejébe számos ismert és kijavítatlan biztonsági hibával rendelkezett a böngésző. Az 5.XX verzió totális csőd volt. Erre elővették az akkor még kezdetleges Gekko motort, és erre az alapra építettek egy tulajdonképpen új böngészőt 6-os számmal. Nem sikerült azonban túl jól. Még az utóda, a 7-es is biztonsági hibákkal küszködött. A 7-es verzió kudarca után már nem kezdtek újabb  hibajavításba, hanem inkább újra a nulláról indultak. A 8-as verzió tetszetős volt ugyan, de megint telerakták felesleges dolgokkal. (Ez valami AOL-féle kényszeresség lehetett. )

Ekkorra azonban a maroknyi fejlesztői csapat is érezte, hogy ha nem tesznek valamit sürgősen, közeleg a vég. Hogy megpróbálják átcsábítani az Internet Explorer használókat, utolsó kétségbeesett próbálkozásként megengedték a böngészőben, hogy akár weboldalanként is megválaszthassa a felhasználó, hogy a Netscape Gekko motorját, vagy az Internet Explorer saját motorját használja. Ezzel azt akarták elérni, hogy 100%-ban kompatibilis legyen a böngésző bármivel, ami elé kerül. Ez azon túl, hogy sok szempontból aggályos volt, nem volt elegendő ahhoz, hogy a tájékozatlan tömegeket elcsábítsa, mert nem volt mögötte megfelelő marketing. Akkora már a klasszikus Mozilla böngésző mellett beindult a Firefox project, az Operát pedig teljesen ingyenessé tették. Ők hárman pedig gyakorlatilag mindenkit elhoztak az Internet Explorer táborból, akit csak lehetett.

A Netscape-en már az sem segített, hogy a 8-as verzióval örvendetes módon végre felhagytak a "csomagos" kiadásokkal. Végre újra csak egy jó kis böngésző volt! Nem volt benne semmi felesleges sallang, vagy kapcsolt áru. Se levelező, HTML szerkesztő, se  hírolvasó kliens. De már késő volt.

A Netscape programozói azonban nem adták föl! Utolsó kísérletként belevágtak a 9-es verzióba is. A böngésző újra megjelent több platformon, új, és nagyon érdekes szolgáltatásokkal. Volt rá némi esély, hogy a nosztalgiázók körében újra népszerűvé váljon, de senki sem állt a Netscape mögé, így ismét és utoljára megint elmaradt a siker. Egykoron kedvenc böngészőm, a cápa meghalt.


Az Internet Explorer
 
Általánosságban az Internet Explorerről

Rövid leszek: az Internet Explorert nem ajánlom. Bár rengeteget változott az utóbbi időben, az Internet Explorer mind a mai napig a leglassabb  böngésző az összes létező böngészőhöz képest, mindegy melyik verzióját nézem. Sőt, nem csak a leglassabb, de biztonságilag is a legsebezhetőbb. Ez a böngésző és a hozzá valamilyen módon kapcsolódó Microsoft programok (Outlook Express majd Windows Mail, Media Player, MSN Messenger, stb.) felelősek a számítógépre kerülő kártevők több mint 95 százalékáért!  A hatos verzió, amely már a megjelenésekor is elavult volt, biztonsági szempontból egyenesen egy átok volt a gépen! Ez az oka annak, hogy én magam már ezer éve nem használok IE-t, pedig már a 9-es verziónál tartanak.

Kétségtelen, hogy a böngésző biztonsága rengeteget javult az utóbbi években, de az Active Sripting és ActiveX benne maradtak, mint a sebezhetőségének legfőbb okai. Ennél viszont sokkal nagyobb baj, hogy a Microsoft finoman szólva sosem igyekezett túlságosan, hogy kijavítsa az Internet Explorer hibáit. Míg az Opera csapata azonnal reagál, és a Mozilláék is gyorsan összekapják magukat az esetlegesen kiderülő biztonsági rések kapcsán, a Microsoft soha nem sieti el a dolgot. Sőt, eddig minden verzióban akadtak olyan hibák is szép számmal, melyeket egész egyszerűen nem javítottak ki és kész.

Az Internet Explorer tudását látva amúgy sem világos előttem, hogy mi ösztönözhetne bárkit is, aki már áttért egy alternatív böngészőre, hogy visszatérjen rá. Különösen ha a biztonságot vesszük górcső alá.

Manapság, amikor trójaiaktól és polimorf vírusoktól hemzseg az internet, és - nem vicc - negyedóránként (!) ír valaki egy új kémprogramot, az értelmes ember százszor meggondolja, hogy milyen böngészőt használjon. Az extenzív böngészést folytatóknak felelőtlenség Internet Explorerrel föllépni a netre. Hiába vigyázunk ugyanis, se szeri se száma az olyan webhelyeknek, melyek kifejezetten csak arra várnak, hogy megfertőzhessenek bennünket, az Internet Explorer ActiveX-ének, és a benne lévő kijavítatlan (és sokszor funkcióvesztés nélkül kijavíthatatlan) hibáknak köszönhetően. Az ilyeneknek persze elsősorban a régebbi verziókat használók esnek áldozatul, de sosem lehet tudni, hiszen a kliens egészen a mai napig megenged olyan műveleteket, melyeket biztonsági okból más böngészők már rég nem tesznek lehetővé. Ha pedig egy kártevő a böngészőn keresztül támad, már csak abban bízhatunk, hogy a gépünkre telepített kártevőirtó még idejében elkapja.

Trükkös webhelyek

Az ilyen fajta trükkös webhelyek közé tartoznak pl. azok, melyek domain neve amúgy népszerű legális tartalommal bíró név, de más végződéssel. Valaki regisztrál egy domain nevet, mondjuk legyen rondakutya.com. Feltételezve, hogy a rondakutya.com idővel nagyon népszerű hely lesz a neten, nagyon könnyen előfordulhat, hogy valaki nem emlékszik a végződésre, csak a rondakutyára, és begépeli, hogy rondakutya.hu. Igen ám, de azt a domaint már kémprogram írók, adathalászok és egyéb bűnözők üzemeltetik.
Ezért aztán pl. a lejárt domain neveknek külön piaca van.  Hogy egy konkrét példát is lássunk:

A http://xulplanet.com egy népszerű webhely, a Firefox és más Mozilla böngészőkre is működő webhelyek készítői, vagy a XUL iránt érdeklődők által gyakran felkeresett oktatóbázis és referencia. XulPlanet névvel, de .org végződéssel viszont már olyanok regisztrálták később a domaint, akik mindent akarnak az embernek, csak jót nem!
Ha valaki begépeli az utóbbi címet, akkor a képen látható webhelyre irányítják át, ahol keresőnek álcázva magukat már fertőznek is. Ha bármelyik ott található linkre rákattintunk, további fertőzéseket kapunk. A linkek egy végtelen álinformáció-reklámciklusba küldik a szerencsétlen felhasználót, aztán már jönnek is a javás popup ablakok, meg a vírusriasztások.

Nem csak az elírt végződésekkel járhatunk így egyébként, hanem akkor is, ha a keresett webhely nevét írjuk el. Példa erre a tűzfalas rész végén említett firewallleaktester.com, melynek gonosz testvére a firewalleaktester.com. Csak egy "L" betű a különbség! Ilyenekkel sajnos egyre gyakrabban lehet találkozni.

Ha az ember Operával, Fiefox-szal, Chrome-mal vagy más alternatív böngészővel téved egy ilyen rosszindulató helyre, nagy valószínűséggel megússza a dolgot, bár a javascript azokban is sebezhető. Internet Explorert használva azonban, ha a böngésző beállításaiban csak egy kicsit is engedékenyebbek vagyunk, és nincs valamilyen pótlólagos védelmünk, vagy ami van, az nem megfelelő, szinte biztos, hogy megfertőződünk minden ilyen és ehhez hasonló esetben.

Ezek a helyek gyakorlatilag minden lehetséges és többnyire ismert módszert bevetnek. Többnyire ActiveX-en keresztül garázdálkodnak, de a legtöbb esetben popupban vagy önmagában futó Javascript kódot is futtatnak és rögtön fertőznek. IE használata esetén a fertőzés majdnem elkerülhetetlen. Hiába ugyanis a rengeteg beállítás, és segédprogram, az ilyen helyek fenntartói sem tétlenkednek. Pl. nem egyszerű  popupokat küldenek, hanem olyanokat, melyeket hagyományos eszközökkel nem lehet letiltani, csak ha korlátozzuk a Javascript használatot, ez a módszer azonban, ha nem szelektíven alkalmazzuk, rengeteg oldal működését akadályozza. Csak a zónák és a HOSTS fájl szigorú beállítása, valamint egy naprakész, a kártékony oldalakon futó kódok letiltására képes vírusirtó segíthet ilyenkor.

Az Internet Explorer ma már szerencsére nem mérce a webmesterek és honlapszerkesztők körében, de még mindig elég elterjedt ahhoz, hogy rosszindulatú trójaiak, kémprogramok, és reklámszemét készítők legfőbb célpontja legyen. Felettébb könnyű célpontja! Az Internet Explorerben ugyanis feltűnő rendszerességgel találnak biztonsági lyukakat és hibákat. Ezeket a felhasználók többsége nem követi le a szükséges frissítésekkel, de ha megteszi sincs teljes biztonságban mivel a Microsoft a hibák egy részét egyszerűen nem javítja ki, mint azt már feljebb említettem. Az Internet Explorer 6-os verziójában pl. száznegyvennél is több hiba volt, aminek mintegy 16%-ra soha nem készítettek javítócsomagot. Lásd a Secunia honlapján. Az meg már külön röhejszámba megy, hogy a böngésző időnként összekeveri az internet-zónákat, így még azok sem biztos, hogy védve vannak, akik lelkiismeretesen kitöltik azokat. Ezt a hibát konkrétan megpróbálta ugyan orvosolni a Microsoft a Windows XP SP2-ben, de nem jött össze. Bővebben erről itt olvashatsz. Az Internet Explorer 7-es verziója sem szűkölködött biztonsági hibákban, melyeknek a negyedére úgyszintén nincsen javítás. A IE 8-as és 9-es verziójával már nem foglalkoztam ennyire behatóan, de mindenképpen azt tanácsolom, hogy ma is, hogy Internet Explorert egyáltalán ne, vagy csak a legszükségesebb mértékben használjunk!
(Szerencsére a Windows 7-nél az operációs rendszer frissítéséhez már nem előfeltétel az Internet Explorer megléte, arról nyugodtan le is darálhatjuk.)

Talán a legfőbb probléma, hogy hiába van meg mindenünk, (tűzfal, frissített vírusirtó, és a többi) ha Internet Explorert használunk, még akkor is veszélyben lehetünk a neten, ha mindent helyesen beállítottunk.  A felhasználók többsége viszont a böngésző alapbeállításait használja, ami felér egy orosz rulettel. Megrögzött IE használóknak írtam egy külön fejezetet az Internet Explorer beállításait illetően, (lásd a  következő részben)  de javaslom nekik, hogy gondolják át inkább a dolgot még egyszer! Az Internet Explorert biztonságossá lehet tenni, de akkor annyi funkciójában korlátozni kell, hogy gyakorlatilag használhatatlanná válik.

Az Internet Explorer tehát minden szempontból az egyik legveszélyesebb szoftver a gépen, és mindezek ellenére még mindig túl sokan használják. Sőt, súlyosbítva a helyzetet az IE felhasználók nem elhanyagolható hányada egészen a közelmúltig ősrégi változatokkal nyomult, ami lényegében egyenlő volt azzal, mintha azt ordítanák, hogy "ide lőjetek!"
Ha a Youtube és más népszerű helyek nem hagytak volna föl a közelmúltban a régi elavult böngészők támogatásával, ezek az emberek még mindig azokat használnák.

Ehhez még hozzáadódik a böngésző ActiveX-ből adódó komoly sebezhetősége, no meg hogy bizonyos scripteket az  összes javítás ellenére az IE úgy kezel, hogy az mindennek mondható csak biztonságosnak nem. Ezek nélkül viszont az Internet Explorer nem működik rendesen. Ha kikapcsoltuk az ActiveX-et a hatos verzióban bármilyen oldalra kattintunk, ami valami miatt használná az ActiveX-et azonnal földobta az IE, hogy "a jelenlegi ActiveX beállítás miatt nem fog megjelenni rendesen az oldal", és folyton okéznunk kellett. Az idegesítő ablakot persze nem lehetett kikapcsolni. A nyolcas verzió óta némileg jobb, mert már csak szalagcímben panaszkodik, hogy "a webhely egyik bővítményét nem sikerült futtatni". Ugyanezt csinálja, ha csak a Javascriptet tiltjuk le. Bele kell tehát törődni, hogy az Explorert bizony úgy készítették, hogy az ActiveX és az egyéb sallangok nélkül csak korlátozottan használható, vagy legalábbis marhára idegesítő. Igazi biztonságot pedig csak úgy nyerhetünk, ha másik böngészőre váltunk.

Az Internet Explorerből esetleg hiányzó kényelmi szolgáltatások, némi plusz biztonsággal fűszerezve könnyen pótolhatóak. Ha valaki már teljesen rá van kattanva az Internet Explorerre, és nem bírja ki nélküle, akkor javaslom, hogy próbáljon ki valamilyen az Internet Explorer motorját használó, de számtalan funkcióval  gazdagított bőrt, pl. az Avantbrowser-t.

Sosem szabad elfelejteni viszont, hogy az AvantBrowser alatt az Internet Explorer fut, ezért annak az összes bennszülött biztonsági és funkcionális hibája megmarad, amivel továbbra is számolni kell. Amikor annak idején teszteltem az  AvantBrowsert, meglepődve vettem észre, hogy mennyire jól használható. Egy villanás alatt  letilthatók belőle a képek, videók, az ActiveX, a Flash animációk, reklámképek, a scriptek stb. és pótolja az IE majdnem összes funkcionális hiányosságát, a többi böngészőhöz képest. Furcsa, hogy a teljes képernyős üzemmód nem a többi böngészőnél megszokott F11-re hanem F12-re jön föl, de ez viszont igazi teljes képernyő, csak úgy mint az Operánál. Átlagfelhasználó szemmel nézve alapesetben kissé sok a gomb, de idővel meg lehet szokni, vagy be lehet állítani az ízlésünknek megfelelően. Ajánlom az AvantBrowsert mindazoknak, akik úgy döntöttek, hogy minden racionális érv ellenére megmaradnak a Microsoft Internet Explorernél.

A 7-8-9-es Internet Explorerbe má egy sor olyan funkciót beépítettek, melyek más böngészőkben régóta elérhetőek voltak. (felbukkanó ablakok elleni védelem, füles böngészés, stb) Ezek miatt az AvantBrowsernek már nincs akkora használati értéke az új Internet Explorer verziók esetében, de még mindig vannak olyan szolgáltatásai, ami miatt nélkülözhetetlen társa minden Internet Explorer felhasználónak.

Az Internet Explorer 8

(Ezen az oldalon az IE9-ről nem írok, tekintve, hogy az Windows XP-n nem, csak Vistán és Windows 7 rendszereken használható.)

Az Internet Explorer böngésző 8-as verziója  bizonyos bosszantó hibák ezer éve esedékes kijavítása mellett (pl. egyetlen elszállt oldal már nem rántja magával az összes többit) végre bepótolta a többi böngészővel, elsősorban az Operával szembeni funkcionális lemaradásainek egy nagy részét. Ezek mellett azonban jó néhány olyan "böngészést segítő" funkcióval is bír, melyek adatvédelmi szempontból igen aggályosak. Gondolok itt pl. a "Böngészési/keresési javaslatok" (Search Suggestions) és a "Gyorsítók" (Accelerators) nevű szolgáltatásokra. Igaz most már lehet úgy is böngészni, hogy nem jegyzi meg a kliens, hogy merre jártunk (InPrivate), de ez a funkció már rég benne volt az alternatív böngészőkben,  úgyhogy ez esetben sem valami újdonságról van szó.

A nyolcas IE-ben megjelent viszont egy olyan funkció is, amely arra enged következtetni, hogy a Microsoft végre talán hajlandóságot mutat arra, hogy felhagyjon ragaszkodásával a saját, szabványokon kívüli webes világához. Ez az új funkció a Compatibility View, azaz a kompatibilitási nézet. A Microsoft süketelése a "kompatibilitási nézet"-ről az, hogy ezt olyan webhelyek megtekintéséhez találták ki, "melyek régebbi böngészőkhöz készültek". A szakma persze jót röhög ezen a dumán, de ugyanakkor örül is. Ez ugyanis csak egyetlen dolgot jelent; hogy az eddigi "Internet Explorerre optimalizált" (magyarra fordítva: hibás kódoktól hemzsegő) oldalak egy részét a szabványokhoz közelítő új 8-as IE esetleg rosszul fogja megjeleníteni "a régi böngészőkhöz", egészen pontosan a korábbi Internet Explorer verziókhoz képest, ezért jelent meg a "kompatibilitási nézet" gomb az új böngészőben.
 
Persze nem vallják be, hogy minderre csak azért szánták rá magukat végre, mert a webes fejlesztők Microsoft elleni jogos kirohanásai (a szabványok semmibe vétele miatt) már kezdtek kényelmetlenné válni a cégnek. Ráadásul a kampány részeként egyre több népszerű oldalon találkozni olyan feliratokkal, hogy "Internet Explorerrel nem működik megfelelően", vagy hogy "Mozilla Firefox böngészőre optimalizálva", ami már több mint ciki a Microsoftnak. Vannak webfejlesztők, akik már ténylegesen is tojnak ellenőrizni a szabványos weboldalaikat Internet Explorer alatt. A népszerű Youtube pl. már egy jóideje nem használható IE6 alatt rendesen. Úgy néz ki viszont, hogy a nyolcas Internet Explorerrel a Microsoft végre jobb belátásra tért, és ezzel együtt egy új korszak kezdődik az internet, és a böngészés történetében.

Az Internet Explorer 8 telepítése és beállítása

Az Internet Explorer 8 a telepítés elején megkérdezi, hogy részt akarunk-e venni az Internet Explorer jobbá tételében. Ez felesleges kommunikációt jelent. Válasszuk a nem-et.
A telepítés befejezése után az első indításkor végig kell mennünk néhány beállításon. Ha nem akarunk mindenféle Microsoftos szolgáltatás áldásait élvezni, akkor sorrendben a következőket kell választani:

1, Ne akarjuk megnézni a webhelyeket, melyek a látogatottak alapján érdekesek lehetnek.

2, A gyorsbeállításokat rögtön felejtsük el, az egyéni beállításokat válasszuk!

3, Alapból a Microsoft LiveSearch, (újabb nevén a Bing) van beállíva keresőmotornak. Ez a keresőmotor gyakran eltérő eredményeket ad, mint a Google, ezért még jól jöhet, de a mindennapos munkához nem véletlenül használja szinte mindenki a Google-t.
Válasszuk ki tehát a jelenjen meg egy weboldal a keresőszolgáltatásokkal" pontot.

4, Nem szeretnénk letölteni a keresési szolgáltatók frissítéseit., mert nekünk csak a Google kell.

5, Elvileg választhatjuk azt, hogy a telepítés után jelenjenek meg a hozzáadható gyorssegédek, de ha nem használunk valamilyen szolgáltatást a Windows Live-on, akkor ennek semmi értelme, ha pedig rájövünk, hogy mégis kellene, utólag úgyis telepíthető. Ha nincs tudomásunk róla, hogy ilyesmire szükségünk van, válasszuk az összes mellékelt gyorssegéd letiltását. (A gyorssegédek bizonyos esetekben biztonsági problémát jelenthetnek.)

6, Akit jogosan aggaszt, az hogy az Internet Explorer elküldi az összes meglátogatott oldal címét a Microsoftnak, kapcsolja ki a SmartScreen szűrőt és védekezzen diszkrétebb módon a káros tartalom ellen. (pl. ott van erre a SpyBot S&D immunizáló funkciója) 
Akit nem zavar az említett dolog, az bekapcsolhatja a SmartScreen szűrőt, de ez lassítja valamennyire a böngészést, ráadásul értelme sincs, hisz' kikapcsolt szűrő esetén is ellenőrizhetünk egy-egy oldalt, ha szükségünk van rá. 

7, A kompatibilitási nézet frissítéseit engedjük meg.

A végül elinduló Internet Explorer felhozza a keresőszolgáltatásokat tartalmazó ablakokat.
Válasszuk ki a Google-t és hozzáadással egyidőben tegyük alapértelmezetté. Ha ezt elmulasztjuk sincsen probléma, mert kézzel is megtehetjük utólag.

Ha Winpatrolt használunk, ne engedélyezzük a Microsoft URL Search Hook nevű ActiveX komponenst, mert fölösleges, veszélyes és manipulálható.

Ha nem akarjuk, hogy kifolyjon a szemünk böngészés közben, kapcsoljuk ki a ClearType megjelenítést. Különösen jól jön ez azoknak, akik TFT képernyőt használnak.
A ClearType opciót az Eszközök > Internet beállíások > Speciális fül > Multimédia résznél találjuk. Szedjük a ki a pipát a "mindig a ClearType technológiát használja" kezdetű sor mellől. A beállítás elvégzése után indítsuk újra az Internet Explorert.

Internet Explorer 8 is megjegyzi már a megnyitott lapokat, de ellentétben az Operával, vagy a Firefoxszal, nem állítható be, hogy induláskor az előzőleg használt lapok automatikusan feljöjjenek. Ha erre van szükség, kézzel kell előhozni az előző állapotot.
(Eszközök > Legutóbbi böngészési munkamenet helyreállítása)

A 2010-es adatok érdekes módon alakultak, de a végeredmény az, hogy az Internet Explorer gyakorlatilag folyamatosan és nagy léptékben veszít a népszerűségből, míg a Firefox töretlenül erősödik, majd megjelenik a Chrome és a kezdeti nehézségek után magára talál. Fura módon a Chrome csak 2011 májusában jelenik először a statisztikámban 5,5%-kal és kezd el szárnyalni és láthatólag az Opera piaci szeletéből hasított ki magának, ami azért meglepő, mert az Opera egy széles körű szolgáltatásokat nyújtó böngésző, míg a Chrome csak az alapokat nyújtja. 2011 december közepén néztem legutóbb a havi adatokat, és nagyon meglepődtem egyrészt a Chrome népszerűségén, másrészt az Opera visszaszorulásán.

Az Internet Explorer a Microsoft minden igyekezete ellenére mindösssze néhány év alatt elvesztette a böngészők háborúját, ami nem csoda. Az én honlapom statisztikájából persze általános érvényű következtetést nem szabad levonni, tekintve, hogy a saját olvasóimnak magam javaslom az átállást ezen a lapon, de a tendenciákat azért jól jelzi.

Internet Explorer: most akkor menjen, vagy maradjon?

Ha nem használjuk az IE-t, akkor futtassuk le az Enough-ot, (lásd lejjebb) hogy szigorúan állítsa be az Internet Explorert, ugyanis előfordulhat, hogy egy manuálisan beszerzett eltérítő, (lásd a kártevőkről szóló részben a Hijacker címszó alatt) vagy egy MHT fájl közvetlenül hivatkozik rá, és ha ekkor nincsenek benne letiltva az aktív elemek, megjárhatjuk. Enough nélkül is megtehetjük, hogy a zónák beállításait kézzel a legszigorúbbra állítjuk. Az IE utána elvileg eltávolítható a gépről, de ha ilyesmire szánjuk rá magunkat, jobb, ha tudjuk, hogy ha a Windows operácós rendszer frissítéseit online akarjuk elvégezni a windowsupdate.microsoft.com -on az nem fog menni, csak és kizárólag a Microsoft böngészőjével, és azzal is csak akkor, ha a megbízható helyek zónája megfelelően megengedő, és a megbízható helyek között szerepel az összes olyan hely, ahonnan a frissítés történik. Ha haladó felhasználók vagyunk, és a legfontosabb biztonsági frissítésekhez hozzá tudunk férni más módon, akkor ilyen gondunk nem lesz, ennek ellenére sem javaslom az IE törlését fizikailag a gépről. Ennek egészen egyszerű praktikus okai vannak. Előfordulhatnak ugyanis olyan rosszul programozott, de megtekinteni kívánt webhelyek, amelyekhez még szükségünk lehet rá.

Amit tehetünk, az hogy a Windows összetevők eltávolítása részből uninstalláljuk az Internet Explorert. A böngésző azonban olyan mélységig van integrálva  a Windows-ba, hogy ilyenkor csupán pár hivatkozás törlődik. Úgy tűnik, mintha kigyomláltuk volna, azonban ez csak a látszat. Szükség esetén elég csak a Start-Futtatás sorba begépelni, hogy iexplore.exe és entert nyomni. 

Megjegyzem, régebben egyes makacs kártevők a sima intézőn keresztül is kiláthattak a netre, ugyanis az explorer.exe (ez a Windows Intéző becsületes neve) az lelke legmélyén egy iexplore.exe volt. Valaki begépelt egy webcímet az intéző címsorába, s lám! Az intézőből lőn Internet Explorer! A nyolcas verzió telepítésével az intéző eme ambícióját kiirtjuk szerencsére, megszüntetve egy biztonsági rést. Ha valaki nem frissített még újabb verzióra, azaz még mindig 6-os Explorer van a gépén, (függetlenül attól hogy használja-e vagy sem) az jó ha tudja, hogy az Intézőt (explorer.exe) nem lehet a gépről eltávolítani, mert egyéb célra is használja a rendszer (többek között pl. ez generálja magát a grafikus felületet is) ezért a zónák helyes beállítása (vagy inkább tiltása) nem maradhat el, még akkor sem, ha nem használjuk az Internet Explorert. Ezt nyugodtan állítsuk a legszigorúbbra, mert a többi böngésző a Windows internet beállításait nem használja, így a zónákat sem.
 

Az Internet Explorer zónái 

Ha az előzőekben taglaltak után , minden józan logika ellenére mégsem vagyunk képesek lemondani az Internet Explorerről, mindig kövessük a frissítéseket, lőjük be a böngésző biztonsági és adatvédelmi részét! Enélkül veszélyben leszünk mindig, amikor a neten tartózkodunk.

Az Eszközök menü Internet beállítások pontjának fülein számtalan apróság állítható, amivel nagy mértékben tudjuk fokozni a biztonságunkat, főleg a CoolWebSearch és kémtársaival szemben. A levelezést leszámítva a fertőzések legnagyobb hányada abból adódik, hogy a netezők nem fordítanak gondot az Internet Explorer biztonsági részének megismerésére, pedig ha jól be vannak állítva a zónák, a fertőzések és a támadások veszélye jóval kisebb.

A Biztonság fülön négy zónát találunk, amelyekből három az internetre vonatkozik. Az általános beállítások vonatkoznak minden olyan webhelyre melyeknek a címe nincs benne a "megbízható helyek", vagy a "tiltott zóna" listáiban. Mind a három zóna külön szabályozható. A "tiltott zónát" érdemes a maximális biztonság érdekében mindenben korlátozni, így nem tudnak bennünket semmilyen módon megfertőzni. A tiltott zóna tartalmát rendszeresen frissítsük! Ezt legjobb egy külső alkalmazással megtenni mint amilyen a Spywareblaster, vagy a Spybot S&D) Aki bekerül egyszer a tiltott zóna listájába, annak nincs esélye, még akkor sem, ha szándékosan oda kattintunk. (Kivéve persze azon eseteket, amikor az idióta IE gondol egyet és összekeveri a zónákat! Nem tudom, hogy a 8-asban, esetleg a 9-esben ki lett-e javítva ez a hiba, mert ezt nem lehet letesztelni.) 
 
A zónák biztonsági beállításai

Mint említettem, a zónák hanyag beállításaiból ered a fertőzések java. Végig mehetnék a helyes beállításokon, de mivel ezt már sokan megtették helyettem, hát itt egy mankó.

Aki biztosra akar menni az Internet Explorer beállításait illetően, mert hogy nem is használja, az futtassa le az Enough nevű segédprogit. Ez a legszigorúbban beállítja a  zónákat, és benne mindent amit kell, azaz feltételezi, hogy egyébként alternatív böngészőt használunk. Egyszer beállítja az IE zónákat a legszigorúbbra, és kész. A többi böngészőt ez úgysem érinti.

A böngészéshez szükséges segédprogramok és alkalmazások

Irodai csomag (egy másik oldalon erről még szó lesz)

Magán a böngészőn kívül a böngészéshez feltétlenül szükség van egy irodai csomagra, amelynek beépülő, vagy kapcsolt modulja megjeleníti a DOC fájlokat. Sok helyen ugyanis nem HTML, PHP vagy más, a böngésző által közvetlenül értelmezhető formában helyezik föl a közölni valót az internetre, hanem más szoftverek által létrehozott állományokat, (pl. DOC, PDF) helyeznek el a hálón. Ennek lehet az oka a lustaság is, de pl. egy űrlappal sokkal könnyebb boldogulni, ha az eleve DOC formában van. Ennek megjelenítéséhez tehát szükségünk van egy szövegszerkesztőre.

PDF olvasó - Nem csak az Adobe van a világon!

A másik általánosságban előforduló formátum a PDF (Portable Document Format). Az Adobe cég által szabadalmazott formátum lényege, hogy megtekintéskor 100%-ban azt és úgy látja az ember, ahogyan azt az alkotója létrehozta, ráadásul sokkal kisebb méretű, mint egy hasonló tartalmú DOC fájl. Az ebben a formátumban létrehozott dokumentációk rendkívül sokrétűen kezelhetők, lapozhatók, nagyíthatók, csúsztathatók, stb. A PDF formátum némi védelmet is nyújt az utólagos beleszerkesztgetések ellen, a szöveg egy részében, vagy egészében, ha azt a létrehozója úgy állítja be. Ez azért csak "némi védelmet", mert a neten számtalan különböző PDF2DOC fordító található. Ezek olyan programok, amik a PDF-et DOC-ra, azaz már szerkeszthető formára konvertálják át.

Sajnos a PDF formátum 2001 óta már többedíziglen fertőző ágensek, és trójaiak hordozójaként vált ismertté, melyek az Adobe Acrobat Reader segítségével aktivizálódtak.
A PDF formátumú fájlok megjelenítéséhez leggyakrabban használt segédprogram ugyanis az Adobe Acrobat Reader. A linken az összes oprendszerre és a legtöbb nyelvre letölthető változatot megtaláljuk. Sajnos az Acrobat Reader egy egyre lassabban töltődő, és egyre csak terebélyesedő alkalmazássá hízott az idők folyamán, mely a már említett biztonsági problémákkal küzd, ezért én a Foxit Reader-t használom és javaslom helyette. Ez a progi az Acrobat Readernek tökéletes alternatívája, miközben jóval gyorsabb, ugyanakkor ötödannyi helyet foglal a merevlemezen. Egyedül az űrlap formátumot nem támogatja, de erre vajmi kevés szüksége van a közönséges halandónak. (Persze a Foxittal is előfodulnak időnként biztonsági problémák, ami miatt érdemes frissíteni, de ezek eddig még sosem jelentették az internet kapcsolaton keresztüli sebezhetőséget, és a hibákat mindig ki is javították.)

A Foxit telepítésekor válasszuk a "Custom" módot és ne engedjük települni a Foxit-tal együtt a Foxit Toolbart, valamint az Ebay-es csomagot! A Foxit Toolbar nélkül bizonyos extra funkciók ugyan elérhetetlenné válnak, de azokra úgysem lesz szükségünk sem böngészés, sem pedig PDF fájlok megtekintése közben. Ami viszont felettébb pofátlanság a cég részéről, az csak utólag derül ki: a program egyes verziói akkor is fölteszik az Ask Toolbart az Internet Explorerre, ha azt előzőleg megtiltottuk neki. Ez egy folyamatosan visszatérő probléma, minden bizonnyal szándékosan van így összeállítva a telepítő,
amire figyelni kell. (Akinek Winpatrol, vagy hasonló folyamatfigyelő fut a gépén, az persze azonnal le tudja tiltani.) Akinek fölment, az szedje le a Programok hozzáadása, eltávolítása ablakból a Foxit Toolbar nevű progit.

Sajnos a Foxithoz nem nagyon készül magyar fordítás, amit nem értek, mert a nyelvi XML fájl szabadon szerkeszthető és a cég külön ki is ajánlja. Mondjuk, ha csak szimplán megjelenítésre használjuk a programot, ennek nem sok jelentősége van. (Ideális esetben, ha magyarul akarnánk használni, akkor a Tools - Preferences menüben ki kell választani a Languages opciót, majd kijelölni a Choose custom language-et és a listából a Hungarian-t kiválasztani. Az OK gomb megnyomása után még egy Yes- is kell nyomnunk, majd engedni neki, hogy letöltse a frissítéseket.)

Időnként a biztonság érdekében tanácsos a program frissítéseit elvégezni. (Check for updates.)

Ha valaki egy kis méretű, hordozható - azaz pendrive-ról is futtatható - PDF olvasót keres, annak ott van a Sumatra PDF. Gyors mint a villám, közel tizedakkora, mint az Adobe Reader és gyakorlatilag ugyanazt tudja, ha eltekintünk az űrlapok kitöltésétől, amire csak nagyon keveseknek van szüksége.

A minimalisták pedig próbálják ki a Cool PDF nevű olvasót! Ez a világ legkisebb PDF olvasója. A standard installer csomagja 904 Kb-os, de a telepítő nélküli csupasz progi is letölthető, mely mindössze 650Kb-os! Ebből a tájékozottabbaknak rögtön ki is derül, hogy ez a program is hordozható. A honlapjukon van még egy "all in one installer" is. Ez kissé szokatlan lehet egyeseknek, mivel a csomag nem tartalmaz mást, csak egy Cool PDF-et néhány paranccsal, ami felmásolja a programot a gépre és létrehoz pár hivatkozást. Uninstallja sincs, ha nem kell, egyszerűen letörli az ember a programot, majd az ikonokat és kész is, mint a régi szép, DOS-os időkben. :)

A Cool PDF a méretéhez képest igen meglepő egy program. Bizonyos  dolgokban többet is tud, mint az Acrobat Reader, (például képes PDF-ről text és grafikus formátumokra (WMF, PNG, GIF, JPG stb.) konvertálni) és teszi mindezt expressz gyorsasággal és az erőforrások ötvened(!) részének felhasználásával, ami azért nem semmi. Két nagy hiányossága is van azonban a programnak. Az egyik, hogy csak a menüben lévő nyilakkal lehet a dokumentumban navigálni (nincs rajta görgetősáv és a lapozóbillentyűkre sem reagál) és az egy oldalon lévő anyagot is mozgatni kell az egérrel, ha nagyítást használunk és az egész oldalt el akarjuk olvasni. A másik, ennél sokkal nagyobb hiányossága sajnos, hogy nincs keresője. Gyors megtekitésre, olvasásra tehát megfelelő, ám munkára, kutatási célra nem.  A CoolPDF is csak angol változatban érhető el.

Sem a Cool PDF-nek, sem pedig a Sumatra PDF-nek nincsen beépülő modulja, azaz nem integrálódnak a böngészőkkel, mint az Adobe Acrobat Reader, vagy a Foxit. Ez mindössze annyit jelent, hogy nem a böngésző egyik fülén fogjuk látni az internetről megnyitott PDF formátumú fájlt, hanem rá kell kattintanunk a megnyitás gombra. Ez azonban igazán nem igényel nagy izomerőt.

Flash Player

A hajdani Macromedia cég több olyan kiegészítőt készített, ami nagyban megváltoztatta az internetes élményt. Az egyik és talán a legfontosabb ilyen plugin a ma már az Adobe cég neve alatt futó Flash Player.  Ahogy a nevéből következik, ez a Flash objektumok megjelenítéséhez szükséges. Vannak olyan webhelyek, melyek enélkül csak kevéssé, vagy egyáltalán nem használhatóak. Elképesztően könnyű felépíthetősége és látványossága egy időben egyre csak növelte a népszerűségét, de aztán rájöttek a webmesterek, hogy túl nagy a tisztán flashes oldalak bounce rate-je, (magyarul az oldalra érkezők hamar megunják a szagos, hangos és izgő-mozgó webhelyet és kereket oldanak) így szerencsére nem vált általánossá, sőt egyre inkább visszaszorult. A neten ugyanis mindig a tartalom hozza a látogatót, a túlzott és folyamatos flashelés viszont elriaszt, bármilyen jó is lenne a tartalom. A komolyabb webhelyekről ezért már eltűntek a flashek, egyedül a videoszolgáltatás terén hódított tovább, és bár ebben a tekintetben az Adobe Flash PLayer soha nem remekelt valami jól, amíg nem tér át minden webhely a HTML5-ben rejlő lehetőségekre, sajnos együtt kell élni a hibáival.

A telepítés a fent jelzett linkről történik és automatikusan zajlik. (Ugye mondanom sem kell már, hogy vegyük ki a McAfee Security Scan Plus opció telepítése mellől a pipát?)
Mivel a webes telepítő automatikusan telepíti a semmire sem való Adobe Download Managert is (DLM), két választásunk van. Vagy leszedjük utólag, vagy eleve a rendes installert használjuk. Én inkább az utóbbit javaslom. A különálló hagyományos telepítőt - jól eldugva - ennek az oldalnak az alján találjuk meg két változatban, aszerint, hogy milyen böngészőt használunk.

Az Adobe Flash Player magától frissül, ha valamilyen módon ezt a funkciót nem tiltottuk le. Ha mégis megtettük volna (pl. egy hibás Flash verzió került fel a gépünkre, és visszatettük a régit) akkor frissítsünk manuálisan ahogy egy újabb verzió kijön, mert egy régi verzió idővel sebezhetővé teheti a gépet.

Shockwave

A Flash Player-hez hasonló  beépülő a Shockwave is. A Shockwave-re főleg egyszerűbb játékokat fejlesztenek. A Shockwave Player telepítésekor is a Norton Security Scan akar települni a gépünkre, amire viszont semmi szükségünk nincs. A képen látható ablakban szedjük ki a pipát telepítés előtt!

A Shockwave, csakúgy, mint a Flash, ha nem frissítik, biztonsági kockázatot jelenthet.


Java

A fentieken túl kell még a Sun Java is, ebből persze csak a futtató környezet (JRE) töltsük le Windows alá. A Java JRE bizonyos interaktív oldalakhoz szükséges. Ezek többsége játék, vagy egyéb egyszerű netes alkalmazás. Ha olyan webhelyre tévedünk, ahol a Java nem működik, és a webhely azt próbálja bemesélni nekünk, hogy azért nem mennek a Java-s dolgok, mert tűzfalat használunk, akkor azt a helyet jegyezzük meg, és soha többé ne menjünk vissza oda! A Java alkalmas arra, hogy adott esetben a felhasználó jóváhagyásával mindenfélét műveljenek a gépével, amit persze mi nem szeretnénk. Amúgy pedig minden jóindulatú Java alkalmazásnak futnia kell tűzfal mögül!

Még valami: ha egyébként nem használunk Internet Explorert, távolítsuk el a Microsoft Virtual Machine-t, mert bezavarhat ha a Sun Java fönt van, és különben is tele van biztonsági hibákkal. Itt egy leírás, hogyan csináljuk.

A Java magától frissül, ha ezt a funkcióját nem tiltottuk le. Ez utóbbit nem nagyon érdemes, mert a Javát a Flash-hez és a Shockwave-hez hasonlóan rendszersen frissíteni kell, különben idővel biztonsági kockázattá válhat a számítógépen.

Real és Quicktime formátumok

Böngészés közben találkozhatunk még olyan tartalommal, amihez a Realmedia cég  Realplayer nevű alkalmazása szükséges (RealAudio és RealVideo formátumok), valamint elvétve MacIntosh-os Quicktime mozikkal is. Ha nem tudjuk megnézni a filmeket a böngészőnkben, akkor minden valószínűség szerint a hozzájuk való kodekek hiányoznak. Ezeket később, a lejátszóknál fogom taglalni.